Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-462

462. országos ülés 1895. április 6-án, szombaton. 57 csöne 6-32°/n-ba, Hajdú-Náaásé 6'17V2°/o-ba, a Tisza-Maros-Kőrös-szabáíyozási társulaté 6*21, Szolnok városé 6-51, Túrkevéé 6 15, Fájsz köz­ségé 6*59, a dömsöd-paíaji védgát-társulaté 6'385, az arankái belvízrendező társulaté 6'62, Hajdúmegyéé s Debreczené 6375, a törökbecsei belvízrendező társulaté ö^öS 1 /;?, Biharmegyéé 6'17 s végre a Rába-szabályozási társulaté 6-Ü6°/o-ba. Mind e kölcsönök közt teháfc épen a Rába-szabályozási társulaté olcsóbb valamennyi többi kölcsönnél. De liogy e százalék mérvét még jobban illusztráljam, legyen szabad arra utalnom, hogy 1885-ben az 5°/o-os papir járadék kurzusa 91 és 92 volt, nagyobb összegeknél 90. Ez megfelel 5'55%-nak, tefinészetesen tör­lesztés nélkül, törlesztéssel 5°/o-ot véve kamat nak 0-46°/o törlesztésnek, ez együttesen 5"46°/o. Ha ezt 90-es kurzus mellett efféktive átszámí­tom, kijön ö^Oö 0 /*). tehát annyi, a mennyi a Rába-szabályozási kölcsönnél. Csak hogy legyen szabad megjegyeznem, hogy a banknál kötött kölcsönnél le kell számítani a bank terhére az adót. Az állam magának adót nem fizetvén, a papirjáradék akkori kurzusa mellett adhatott volna 6'06°/o-os kölcsönt; midőn tehát a bank, a mely adót fizet, ugyanily százalék mellett adott kölcsönt, efiektive olcsóbban adott, mint az állam adhatoit volna. Hogy tehát ez a kölcsön megkötés az akkori pénzviszonyokra való tekin­tettel akár botrányos, akár szégyenletes lett volna, azt a t. képviselő urak megítélésére bí­zom. (Helyeslés jobbfelöl.) Legyen szabad még néhány adatot elsorol­nom arra a teherre vonatkozólag, mely a 9,650.000 forintos költség mellett az ottani birtokosságot terhelni fogja. (Halljuk! Halljuk!) E megterheltetés után a társulat a nem egészen 333.000 katasztrális hold után egy holdjára 29 forint 24 kr. esik. Ha ez összeget össze­hasonlítom más szabályozási munkálatok teher­tételeivel, azt látom, hogy az alsó-fehér-kőrösi társulatnál 32 forint, az aradmegyei társulatnál 35 frt, a bács-tiszaí ármentesítő társulatnál 81 forint, a beregi ármentesítő társulatnál 30 forint, a felső-szabolcsi társulatnál 45 forint, a felső bodroginál 34 forint, a sebes körösinél 32 forint, a sövényháza-szegedi társulatnál 56 forint, a szolnok-csongrád-tiszai balparti társu­latnál 43 forint, a jobbpartinál 57 forint, az újszeged-veresházai társulatnál 83 forint s egy­néhány krajczár esik egy holdra. Én azt hiszem, hogy ezen adatok révén, a mennyire laikus ember ítéletet hozhat ebben a tekintetben, bátran ki lehet mondani azon véle­ményt, hogy az ilyen munkálatot, ahol 330.000 katasztrális hold szabályozásáról van szó, és a hol elsőrendő vagy legalább is nagyobbrészt Il-ik KÉPVH. NAPLÓ. 1892-97. XXV KÖTET osztályba tartozó földek olyképen ármentesíttet­nek, hogy ez 29 forint egy pár krajczár mellett eszközölhető, összehasonlítva mindazon társula­tok munkálataival, melyeket itt elősorolni bátor voltam, semmi esetre sem lehet hallatlanul drá­gán eszközölt munkálatnak mondani. (Úgy van! jobbfelöl.) A mi pedig azon megjegyzéseket illeti, hogy az állam, mint ilyen, ezen munkálatok eszközlésénél nem konlribuál, én azt hiszem, hogy ha nem kontribuált volna is egyáltalán, még ez sem lett volna rendkivííli állapot, mert az ily szabályozási munkálatoknál rendszerint az érdekeltség fizeti a költségeket, és csak rend­kívüli esetekben fordult elő mostanáig, hogy az állam is kontribuált. Ily eset volt a szegedi, a hol az állam 500.000 forint áldozatot tisztán csak a városi érdekkel szemben hozott. Ilyen volt az eset a Temes Bégánál is, hol egy mil­liót áldozott. De ez eseteket kivéve, mostanáig nem mutatható arra példa fel, hogy az állam, mint ilyen, szabályozási munkálatoknál áldoza­tokat hozott volna közvetlenül. Ezen munkála­toknál azonban látjuk azt, hogy az állam 1893-ig 775.253 forintot fizetett ki. És ha ehhez még 335.301 forintot hozzáveszünk, akkor fizetett az állam 1,110.555 forintot; a mihez azon800.000 forintot kell adni, a melyet G-yőr város érde­kében áldozott. Ezenkívül még indirekté az állam áldozatának terhére lehet róni az időközi kamatokat is, a mennyiben a kamat nincs szá­mítva, E kamatok pedig két éven át kerek 204.000 forintot tesznek ki. Hogyha tehát az ezen munká­latok összege utáni kiadást veszszük: az állam 1.10.555 forintot adott ki ezen a réven, adott 204.000 forintot kamatok czímén és hozott 800.000 forintnyi áldozatot Gryőr-Győrsziget érdekében. Ez pedig két millió és néhány ezer forintot tesz ki. Ezt kívántam csak konstatálni, és az el­mondottaknál fogva én részemről, daczára annak, hogy azon állást foglalom el, hogy bizonyos tekintetben és bizonyos munkálatok keresztül­vitelénél történtek olyan intézkedések, melyek megfelelő alapossággal elkerülhetők lettek volna: ezen munkálatok végleges eredményét, mint el­fogadhatót jelentem ki s azért kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (He­lyeslés jobbfelől.) Elnök: Felteszem a kérdést. A kérdés az lesz, elfogadja-e a ház a Rába és mellékfolyói­nak szabályozásáról szóló 1885: XV. és 1893: XVII. törvényczikkek végrehajtása folytán szük­séges teendőkről szóló törvényjavaslatot általá­nosságban: igen vagy nem? (Igen! Nem!) Azok, kik a törvényjavaslatot általáuosság­8

Next

/
Thumbnails
Contents