Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-462
58 462. országos iilés ím",, április fi-án, szombaton. ságban elfogadják, kérem, álljanak fel. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Josipovich Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét). Balogh Géza jegyző: Kei te r János ! Reiter János: T. ház! Én ugyan nem vagyok abban a helyzetben, hogy hivatalos adatokra támaszkodva megezáfoljam az igen t. miniszter úr előbb elhangzott beszédében felhozott állításokat, de egyik-másik állítására mindamellett röviden kívánok reflektálni. (Halljuh ! Halljuk !) Az igen t. miniszter úr, úgy látszik, némileg zokon vette, hogy én ezen ügyben talán egy kissé élesebben szólaltam fel, mint a hogy várta, noha azt hiszem, hogy a t. ház nekem igazat fog adni, ha azt mondom, hogy nem túloztam, nem személyeskedtem, hanem objektíve szólottam a tárgyhoz. (Igás! Úgy van 1 a haloldalon.) Ha itt-ott egyes megjegyzéseim a vita hevében talán élesebbek voltakis, a dolog érdeménél fogva mégis azt hiszem, teljesen jogosultan szólaltam fel. Elismerem, hogy a t. miniszter úr egész Őszintén tárta fel indokolásában a szabályozási míí minden fázisát s meglehetősen hű képét nyújtotta az egésznek. Azonban én nem is vártam mást, minthogy lovagiasságánál fogva ő a felelősséget még azért is el fogja vállalni, a miért tulajdonképen nem is őt illeti a felelősség. De ha csak deszavuálni nem akarta a háta megett ülő pártját, jóformán nem is tehetett egyebet, mert ha nem is ő iniiczálta és vitte keresztül ezt a szabályozási munkát, ez a minisztérium csak az előbbi minisztériumoknak mintegy folytatása, a párt ugyanaz, mely a korábbi kormányokat támogatta, mely az eddig hozott törvényeket megszavazta, ennélfogva tehát már ezen rendszernél fogva is, a jelen kormány, a múltakért is, bizonyos mérvben szintén tartozik felelősséggel. Tudom a statisztikából, hogy a számok csoportosításától függ, minő eredményt akar az ember kihozni. Az igen t. miniszter úr úgy csoportosította a számokat, hogy csaknem arra vol tam már elkészülve, hogy be fogják bizonyítani, hogy tulajdonképen a költség kevesebb, mint a mi előirányozva volf. Ha azonban azt állítja a miniszter úr, hogy a tulajdonképeni hiány csak 990.000 és egynéhány száz forint, kerek számban egymillió, ez még az ő adatai alapján sem egészen helyes; mert méltóztatott levonni a 15 méter fenékszélességgel kiépített Hanság-csatornának egész költségét, holott ez eredetileg öt méter fenékszélességgel . . . Gr. Festetits Andor földinívelésügyi miniszter: Hat méter szélességgel! Reiter János: • • • hat méter fenékszélességgel tervezett csatornának 670.000 forinttal preliminált költsége a 6,600.000 forintban benfoglaltatott. A tulajdonképeni különbözet tehát legfelebb 500 és néhány ezer forint, a mennyiben most a hansági csatorna kiásatása, többe kerül. Egy millió és annyi száz forint nem hozható tehát apadásba. De nem lehet egészen újonnan felmerült kiadásnak feltűntetni azt a 400.000 frtot sem, mely most szerepel a Rába mentén épülő töltésszakasz magasabb felemelésére, mert ez oly körülmény, melyet az én nézetem szerint annak idején a szakközegek is tekintetbe vettek, és ha ezen költség utólag felmerült, ezt talán csakis a kellő előrelátás, a gondosság hiányának tulajdonítható. Ép oly kevésbé lehet levonásba hozni a 300.000 frtnyi segélyt is, melyet a Rába-szabályozó társulat a mosony-győrraegyeszigetközi ánnentesítési társulatnak nyújt, mert ezen utóbbi társulat a Kis-Duna mentén azokat a védtöítéseket fogja kiépíteni, a melyeknek kiépítése már az 1885 : XV. tczikkben szintén fel voltak véve, természetesen a megfelelő költséggel együtt. A Maiezal végszakaszának rendezésére most újonnan felvett 90.000 frtot sem lehet új tételként venni, mert ez is fel volt véve az 1885-iki törvényben. Azt hiszem tehát, hogy igenis van oly kiadás, melyet bátran az eljárt közegek, vagy mondjuk, a kormány terhére lehet róni, és ha nem is á!l egészen az, hogy a túlkiadás három milliót tesz, de a 2 - 2V'2 milliót feltétlenül eléri. Méltóztatott hivatkozni a kisajátításokra is. Én az egyes részletekre nem reflektálhatok, de konstatálom, hogy a kiadási többlet ezen a czímen csak 662.000 frtot tesz. Ebből azonban nem tudom azt a következtetést levonni, mintha azon körülmény, hogy egyes földekért négyöt száz, sőt a mint említeni méltóztatott, 1800 — 1900 frtot is fizettek, —- a nélkül, hogy az adatok hitelességét kétségbe vonnám — bizonyítékul szolgálhatna arra nézve, hogy az értékemelkedés ezen földeknél 100-200.000 °/o-ra tehető. Felfogásom szerint nem az az érték szolgálhatott a kisajátításnál alapúi, a melyet a szabályozás foganatosítása után ezen földek esetleg képviseltek, hanem alapúi kellett volna szolgálnia annak az értéknek, melylyel ezen földek a kisajátítás alkalmával, tehát a szabályozás foganatosítása előtt bírtak. Maga az igen t. miniszter úr is azt mondja, bogy az első osztályba sorozott földek olyanok voltak, melyek azelőtt abszolúte hasznavehetők nem voltak és száz forint értéket sem képviseltek. Én tehát megvallom, nem értem, hogy
