Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-482
342 482. országos ülés 1895. május 26-én, szombaton. állanánk szemben, nem ÍB zaklatnám a kormányt, és az országtól nem kívánnék semmi nenaíí áldozatot, hanem Zalamegyében vannak oly községek, a melyeket évenkint nem csak egyszer, hanem többször is sajt az árvíz úgy, hogy ott a megélhetés ma már csaknem lenetetleu. Ez kényszerít tehát arra, hogy a földmívelési miniszterhez a következő interpellácziót intézzem (olvassa): »Interpelláczió a m. kir. földmívelési miniszter úrhoz: 1. Úgy vélem, a jelenlegi kormány is kapott már hivatalos értesítést az iránt, hogy a Mura folyó áradása Zala vármegye több községe és azok határaiban évente s az idén is óriási károkat okozott, minek következtében — ezen évtizedek óta jelentkező csapás folytán — az ottani lakosság elszegényedett, részben már kivándorolt s így nevezetes százalékja könyöradományok útján tartja fenn életét. 2. Ezen szerencsétlen községek közül különösen kiemelem Kotor, Molnári, Murakeresztúr s Kollátszeget, s úgy értesültem, hogy Zala vármegye főispánja már e hó folyamán személyesen megjelent e községekben s így az ottani állapotokról bizonynyal tett is már felterjesztést : én a helyszínén nyert informácziók s laikus tapasztalatok alapján azon véleményemet koczkáztatom, hogy az említett községek s azok határait a Mura végleges szabályozása nélktíl is aránylag nem nagy áldozattal meg lehetne óvni az árvízveszélytől. Különösen szükségesnek látom annak felemlítését, hogy a déli vasúti társaság a Mura pusztításának több okból előmozdítja; így Murakeresztúr községébe a Mura kiáradt vizét a vasúti töltésen vágott alagúton át vezeti be s a kollátszegi határ elöntését az által mozdítja elő, hogy a gondozása alatt álló két zsilipet elmulasztja jókarban tartani. 3. Ezek kapcsán kérdem a t. miniszter úrtól, fog-e haladék nélkül szakértő állami mérnököket a helyszínére beküldeni s fogja-e azok szabályozási tervét, illetve véleményét bekiváuni s ezek alapján fog-e oda hatni, hogy a Mura szükséges szabályozása, avagy kellő védgátak és töltések emelése mielőbb foganatosíttassák ? Fog-e a déli vasúttársaságnál az ecsetelt mulasztás és visszaélés megszüntetése iránt lépéseket tenni ? 4. Végre fog-e az ottani inség és éhség csillapítására segélyt küldeni s mily mérvben s utasítással ?» (Helyeslés balfelől.) Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a földmíveléstigyi miniszter úrral. Josipovich Géza jegyző: Molnár Józsiás! Molnár Józsiás: T. ház! Ámbár az utolsó évtizedek alatt a mezőgazdaság^ szeszgyárak, czukorgyárak, a vastermelés és a mezőgazdasági gépgyártás terén nagymérvű haladást konstatálhatunk: Magyarország azért még ma is a szó szoros értelmében nyerstermeléssel foglalkozó agrikultur áll un. A közös vámterület kizárja annak lehetőségét, hogy nálunk megfelelő ipar fejlődhessék, mert a mi kezdetleges iparunk nem tud megküzdeni a nagy tőkével és képzett segédmunkásokkal rendelkező osztrák iparral. Ép ezért a magyar nemzetnek, mint csak jobbára nyerstermelő népnek kell elviselnie azon terheket, melyek más nyugati, nálunk jobb sorsban levő népek megtakarított tőkéjük kamataiból és egy modern állam minden kellékével, azaz fejlett iparral, fejlett kereskedelemmel s fejlett mezőgazdasággal rendelkezve képesek csak elviselni. Ily viszonyok közt igen természetesen nemcsak minden pártnak, hanem minden jó hazafi nak is élénk figyelemmel kell viseltetnie azon erőforrások iránt, melyekből a magyar nemzet gazdasági erőit merítheti, annyival is inkább, mert a közös vámterületnek azon előnyeit, a miért, úgyszólván, iparunk fejlődhetésének még lehetőségét feláldoztuk, különben is ki van játszatva azáltal, mert a magyar földmíves búzájával az idegen búzák a közös vámterületen belül is szabad versenyre kelhetnek. Mert a mint tudjuk, úgy az orosz, mint mindenféle gabonaoiiési engedély czíme alatt az országterületére vámmentesen becsempésztetik. Időközben a filloxera is nagy mértékben sújtotta mezőgazdaságunkat. Mialatt ezen viszonyok ily kedvezőtlen irányban fejlődtek, az alatt kormányunk sem volt rest, minden kétségen kívül talán csak a pénzügyek terén való járatlansága által, de tény, hogy még azzal is nehezítette közgazdasági viszonyainkat, hogy hitelezőink előnyére és javára különben is terhes és ezüstben kölcsönzött adósságaink belértékét tetemesen felemelte. Ily viszonyok közt, ismétlem, minden jó hazafinak kötelessége élénk figyelemmel kutatnia azon forrásokat, a honnan a magyar nemzet közgazdasági fejlődésére nézve üdvös dolgot lehet meríteni. Épen azért az a párt, a melyhez szerencsés vagyok tartozni, nagy súlyt fektet minden közgazdasági mozzanatra, a mely a magyar nemzet létfeltételeivel, exisztencziájával szoros összefüggésben van és így annak a pártnak nem kerülte el figyelmét az a szomorú tény, hogy, úgyszólván, legjobb mezőgazdasági iparunk egyike, a sertéshizlalás, a sertéstenyésztés Kőbányán veszedelmesen meg van támadva. (Igám! Úgy van! a ssélső baloldalon.)
