Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-480

48ü. országos ülés 1895. május 22-én, szerdán. 327 rámutatni, hogy hol volt törvénysértés, ez már csakugyan a törvény kigunyolása és a képviselőház méltósága megsértésének számába me»y. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De hát én ismételten konstatálom, hogy igen helyes volt azon indítvány, melyet gróf Károlyi István képviselőtársunk tett, s a melyben azt mondja, hogy méltóztassék már egyszer körülírni: mi a mentelmi jog, mire van a képviselőnek joga, mire nincs, hol keresse, miben találja ennek a jognak élvezetét, vagy megvédését is. Mert az egyszer bizonyos, — nem okolom én a mostani kormányt, mert itt kifejlődött egy gyakorlat — de soha még ellenzéki képviselőnek igaza nem volt a hatalommal szemben, valahányszor csak felvetődött a mentelmi jog kérdése, és mindig igaza volt annak, ki a hatalom mellett állott. (Úgy van! balfelöl.) T. ház ! A képviselő mentelmi joga — ismételve mondom — nem az enyém, sem az ellenzéké, hanem a képviselők összességéé, és a mi ennek sérthetetlenségét, alkalmazásának igazságosságát védjük, nem a magunk előnyét védjük, hanem az önökét és a képviselőház következő tagjaiét is. (Igás ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) En a nélkül, hogy belebocsátkoznám kritikájába annak a jelentésnek, mely most a ház asztalán fekszik, egyenesen kijelentem, hogy jogosnak, indokoltnak tartom azt a felfogást, melyet Horánszky Nándor t. képviselőtársam határozati javaslatában kifejtett, (Helyeslés a szélső baloldalon.) melyben azt mondja: várjuk meg, míg a fegyelmi vizsgálat eredményével előáll és akkor fogja majd a ház gyakorolhatni a kritikát, még pedig teljesen nyugodt lelkiismerettel, mert tudatában van annak, hogy a fegyelmi vizsgálatra egyetlen szóval sem igyekezett befolyni. Ennélfogva kijelentem, hogy Horánszky Nándor t. képviselőtársam határozati javaslatát elfogadom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Hoitsy Pál! Hoitsy Pál: T. ház! Nagyon mélyen sajnálom, hogy a mentelmi bizottság arra a rideg álláspontra helyezkedett, melynek az előadó úr itt kifejezést adott; sajnálom ezt különösen két okból. Az egyik az, hogy ebben az országban régi idők óta tapasztalom azt, hogy a közerkölcsök nem hogy finomodnának és szelídülnének, hanem bizonyos tekintetben még eldurvulnak. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon) Nyilatkozik ez különösen azokban a kérdésekben, melyeket az nem becsületbeli ügyek elintézésénél tapasztalunk. Magyarországon ennek a legnagyobb oka abban van, hogy nálunk a törvényes eljárás a becsületében megtámadott embernek nem adja meg azt az elégtételt, melyre neki szüksége van, mely az ő érzéseinek megfelel és mely őt kielégíti. Ennek lehet azt tulajdonítani, hogy annyi párbaj van Magyarországon, és hogy sokkal túlzóbban, meg nem engedett módon vesznek maguknak elégtételt az egyes emberek, mert a megtámadott becsülettel szemben mindenkinek joga és kötelessége, hogy azt megvédelmezze, és mikor ő oltalmat a törvénynél nem talál, nem lehet csodálni, hogy akkor másként vesz magának elégtételt. A második dolog, t. ház, az, hogy ebben a parlamentben talán sokkal békésebb, hogy úgy mondjam, lovagiasabb szellem volt évek hosszú során át, mint Európa bármely más parlamentjében. Az egyes pártok sokkal lovagiasabban jártak el egymással szemben, mint máshol; az ellentétek nem voltak oly élesek, mint másutt, és a minők most. Az állapot ebben a tekintetben határozottan hanyatlott. A pártok között és az egyes emberek között nem tettünk oly nagy különbséget azelőtt, mint ma, Sokkal inkább tiszteltük egymást, mint a milyen mértékben ennek a tiszteletnek ma kifejezést adunk. Ebben, t. ház, mindnyájunknak része van és ebben mindnyájunknak kötelességünk, hogy hozzájáruljunk, hogy ez a régi viszony minél hamarabb és minél bensőbben visszaálljon. De ez a viszony nem fog úgy helyreállani, hogy ha oly ridegen és elútasítólag viselkedik a többség, mint a mily ridegen maga a mentelmi bizottság viselkedik. Miről van itt szó, t. ház 'i Arról, hogy egy néhány képviselő reputácziójában tényleg meg lett támadva. Ha most a többség ezeknek az érdekében egyáltalán nem akar semmit sem tenni, hanem az egész ügyet le akarja venni a napirendről, és még Horánszky Nándor t. képviselő úr halasztási indítványához sem járul hozzá, igen sokakban az az érzés fog támadni, hogy ez csak azért történt, mert ezek valamennyien ellenzéki képviselők voltak és egy sem tartozott a kormánypártjához. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Márpedig méltóztassék abból is levonni erre nézve a konzequencziát, hogy most is már egyes t. barátaim azt mondják, hogy így is van. Már pedig ha ily vélemény egyszer meggyökerezik, akkor aztán ne tessék rossz néven venni, ha itt éles hangúlat uralkodik, hogy itt az egymás iránt való loyalitáshan nem tartatnak meg azok a kellő határok, a melyek hogy megtartassanak, valamennyiünknek érdekében óhajtandó volna. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Igen kérem a t. többség tagjait és a t. miniszterelnök urat, mint a többség vezetőjét, hogy járuljon hozzá legalább Horánszky t. barátom halasztási indítványához és annak elfogadásával mellőztessék a bizottság jelentése. Igen kérem