Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-480

318 480. országos illés 1895. május 22-én, szerdán. volna. (Úgy van! Igazi a szélső baloldalon.) Mert mit tapasztalunk a törvényjavaslat indokolásánál? A realitás teljes hiányát. A kiállítás bevétele, mint ez a törvényjavaslathoz csatolt költségelőirányzatból kitűnik, az előbb előirányzott 2,800.000 forint helyett most 4.380.000 forinttal irányoztatik elő. Miért? Csupán azért, hogy a bevételi összeg a kiadási tételekkel összevágjon. Meg vagyok róla győződve, hogy a kiadási tételek magasabbra rúgnának, a bevételek tételei is ennek megfelelőleg szintén magasabb összeggel irányoztatuának elő. Hogy azután ez az előirányzat mennyire reális, hogy az egyes bevételi tételek mennyiben fognak befolyni, ez is talán kérdés tárgyát képezhetné; de erre támpontot az indokolás egyáltalán nem nyújt. (Igaz! a szélső haloldalon.) De ha nézzük a kiadási tételeket, ezeknél meg azt tapasztaljuk, hogy a kiadási többlet tulajdonképen nem a kiállítás nagyobbítására, annak szélesebbé tételére kéretik, hanem oly körülményekre, oly dolgokra, a melyek igazán nem állják ki az igazságos kritikát. Mert hiszen hidak építésére több van felvéve 782.000 forinttal, szekrényekre és azoknak díszesebbé tételére 50.000 forinttal. És a mi a legsajátságosabb az adminisztráczió 700.000 forinttal fog többe kerülni, mint az ezelőtt két évvel terveztetett. Nagyon természetesen ezen adminisztracziónális költségekben bútorok, őrszemélyzet, tüzőrség és rendőrség költségei is szerepelnek. De még azt figyelembe yéve is, a többlet oly nagy, hogy külön indokolás nélkül elfogadni nem lehet. E részben az indokolás mitsem tartalmaz. Itistalláczióra és díszítésre 281.500 forinttal van több előirányozva. Ha már most ezen összegeket levonjuk a kiadási többletből, látni fogjuk, hogy magának a kiállításnak emelésére alig 200.000 forint marad. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ily körülmények közt, t. ház, miután nekem egyáltalában nem lehet az a czélom, hogy a kiállítás külsőségeinek költségei és az admimsztracziónális költségek emeltessenek és miután a kimutatásnak sem bevételi, sem kiadási rovatait nem tartom oly reális alapon levőknek, hogy azokat helyeseknek tekinthessem, ennek alapján magát a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) A törvényjavaslat érdemleges részére megjegyezni valóm sok nincsen, mert az egyszer tény, hogy a törvényjavaslat egy bizonyos lépés akar lenni a kis lottó eltörlése felé. Mivel azonban a keret, melyben e kísérlet történik, tudniillik a kiállítás, nem alkalmas arra, hogy ez az experimentáezió megtörténjék, és mivel a törvényjavaslat indokolása nem nyújt garancziát arra, hogy itt reális költségvetéssel állunk szemben, én a törvényjavaslatot saját és elvbarátaim nevében még általánosságban sem fogadhatom el (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani a javaslathoz? Senkisem kivan szólani. A vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr fog szólani. Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! Azt hiszem, hogy azok a fejtegetések, melyeket az imént hallottunk, helyén volnának akkor, ha ez alkalommal arról volna szó, hogy a kiállítás megtartásáról, vagy a megtartandó kiállítás minőségéről határozzunk. De miután a kérdés az 1892 : II. és 1893 : III. törvényczikkben eldöntetett és ma nem arról van szó, hogy létesíttessék-e egy kiállítás vagy sem és minő kiállítás legyen, azt hiszem, talán fölösleges volna a feletti vitatkozásba bocsátkozni, hogy mig a kontemplált kiállítás a czélnak teljesen megfelel és a rendelkezésre álló erőkkel megfelelően létesíthető, addig egy világkiállítás talán olyan feladat lett volna, a melylyel kellő eredménynyel talán alig küzdhettünk volna meg. A mi azt a kérdést illeti, hogy Mülek t. képviselő úr a költségvetésben mutatkozó változásokat diffikultálja, azt hiszem, ez sem tartozik a törvényjavaslat lényegéhez, mert hiszen ma arról sincs szó, hogy a megállapított költségvetés felett határozzunk; az nem képezi ma a törvényhozás feladatát, ez egyszerűen, mint illusztráezió, mint melléklet lett a törvényjavaslathoz csatolva. Azt a hozzájárulást, a melylyel az állam kívánja a kiállítást elősegíteni, megállapították a már eddig megalkotott törvények, melyek kimondották, hogy az 1896. évi nemzeti országos kiállítás költségeihez az állam egy millió forinttal járul hozzá. Ma csak arról van szó, hogy miután a tapasztalatok és tanulmányok arra a meggyőződésre vezették a kormányt, hogy az eredetileg megállapított kiállítási költségvetés nem felel meg a szükségletnek, hogy a kiállítás sokkal többet fog igényelni, mint az első költségvetésben megállapíttatott, ennek következtében, hogy a költségvetés reális legyen, úgy a bevételi, mint a kiadási tételeket oly alapokra kellett fektetni, hogy bátran állíthatjuk, hogy az nagyban és egészben az egyes kisebb dolgoktól eltekintve a valóságnak meg is fog felelni. Mondom, miután a kiadások tetemesen emelkedtek, gondoskodnunk kell egy bevételi forrásról, a mely az állam megterheltetése uélkűl a fedezetre elég összeget nyújtani képes. Ez volt az indoka, a miért a kormány a törvényjavaslatot előterjesztette, a melyben arra kér felhatalmazást, hogy egy osztálysorsjátékot rendezhesse.i, a mely az állam részére egy millió forintot tisztán jövedelmezzen. Azt hiszem, hogy igy fogva fel a törvényjavaslatot, alig lehetséges az ellen kifogást tenni. A t. képviselő úr e részét