Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-479
3Q6 479. országos ülés 1895. május 21-én, kedden. Papp Elek: Igen! Elnök: Ennélfogva először arra teszem fel a kérdést, azután a törvényjavaslatra. Kivánja a t. ház, hogy a határozati javaslat felolvastassák? (Nem!) Azokat, a kik ezen határozati javaslatot elfogadják, kérem, álljanak fel. (Megtörténik.) Kisebbség. Most felteszem a kérdést a törvényjavaslatra nézve, azokat, a kik a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, kérem álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház elfogadta. Josipovich Géza j egyző (olvassa a törvényjavaslat csímét, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa az 1. §-t). Elnök: Papp Elek képviselő úr kíván szólani. Papp Elek: T. ház! Csak egy pár perezre vagyok bátor a t. ház becses figyelmét igénybe venni és pedig azért, mert egyrészről Lukács Béla képviselő úr, volt miniszter úr, másrészről pedig a mostani kereskedelmi miniszter úr oly kijelentéseket tettek, melyek az én állításaimnak egyrészről valótlanságát, másrészről az én kívánságaim és óhajtásaim szükségtelenségét igyekeztek bebizonyítani. A mi a pénzügyminiszter úrnak megnyugtató felszólalását illeti, azt készséggel elfogadom s a felvilágosítást helyeslő tudomásul is veszem. Azt méltóztatott Lukács Béla t. képviselőtársamnak mondani, hogy 1892-ben, mikor az l x /2 millió forint megszavazásáról volt ssó, azok a nehézségek már ismeretesek voltak, a melyeket én a Vaskapu felső torkolatától Orsováig terjedő szakaszra vonatkozólag felhoztam. Azok a nehézségek, hogy akkor még nem voltak ismeretesek, a legilletékesebb tanura, ő reá hivatkozom. 1893. évi jelentésében ugyanis ezt mondja: »Az 1892. évi XXXII. tcz. értelmében a Vaskapu-csatorna felső torkolatától Orsováig terjedő folyamszakaszban a legkisebb viz szine alatt 3 m. mély hajózási út állítandó elő. Ezen hajózási út leghelyesebb irányának kipuhatolása czéíjából eszközölt részletes szelvény-felvételekből kitűnt, hogy a Vaskapu és Orsova közt nemcsak egyes sziklacsúcsok vannak, mint azt a müvezetőség az előzetes fel vételekből következtette, de nagyobb hosszban oly összefüggő sziklapad, melyben — ép úgy, mint a többi zuhatagon át — egy 60 m. széles meder csatorna előállítása szükséges és pedig itt a Vaskapu-csatorna nagyobb mélységére való tekintetből 0 alatti 3 méter mélységben.« — Itt következik annak bizonyítása, hogy nem volt ismeretes az akadály még 1892-ben. — »Hogy ezen folyaroszakasznak a mederfenék elégtelen mélységet s ez által származó hajózási akadályt nem tapasztalták, az onnan eredt, hogy a mederben tényleg van egy kanyargós 20—30 m. minimális szélességű mélyedés, a melyben alacsony vízálláskor a hajók elmehettek, egészen kis vízálláskor pedig erre hajózás egyáltalában nem volt, mert a Vaskapun átmenni nem lehetett. Rendszeres hajózásra azonban ez a keskeny és kanyargós mélyedés nem használható, miért is egy medercsatornának az előállítása okvetlenül szükséges, mely csatorna előállítása 64.051 köbméter sziklaeltávolítást és 15.350 köbméter hordalék kikotrást igényel.« Tehát ebből a jelentésből kétségbevouhatlanúl kitűnik, hogy az 1892 : XXXII. tcz. meghozatala után tétettek meg a részletes keresztszelvények felvételei, és akkor tapasztaltatott, hogy nemcsak egyes sziklacsoportok vannak ezen folyamszakaszban, hanem sziklapadok is léteznek és hogy ezekben egy 60 méter szélességű csatornát kell építeni. Tehát kétségbevonhatlanúl igaz az, hogy 1892-ben, mikor a l x /2 millió forintot egyrészről arra szavaztuk meg, hogy a Vaskapunál lévő csatorna egy méterrel mélyíttessék, másrészről azért, hogy a felső torkolattól Orsováig a szakasz hajózhatóvá tétessék, azok a nehézségek, melyekről 1894-ben tett jelentést a miniszter úr, ismeretesek nem voltak. Annak felvilágosítására voltam bátor ezeket előadni, hogy én nem a levegőből beszéltem, hanem feltétlenül meghittem a volt miniszter úr írásban foglalt előterjesztésének, a mit Bot Pál úgy fejezett ki, hogy »stet schriften«. A mi most már a miniszter úrnak azon állítását illeti, melylyel be akarja bizonyítani, hogy részletes tervek vannak, én ezt neki feltétlenül elhiszem, de igen nagy tévedésnek és helytelenségnek találom, hogy a részletes terveket a 2,400.000 forintnyi túlköltekezésre vonatkozólag a bizottságban sem terjesztette elő. Mert hogy azután, a mikor már a 18.600.000 forint, a 2,400.000 forintnyi túlkiadás a pótmunkálatokra megszavaztatik, tudományos és technikai szempontból nagyon érdekes a terveket megtekinteni, azt nem tagadom, de ez eső utáni köpönyeg, mert ha azokban oly költségvetési tételeket találnánk is, melyek helytelenek vagy feleslegesek, ezt nem reparálhatjuk, mert a 18,600.000 meg van szavazva. A mi pedig azt illeti, hogy ezen terveket nagyon alaposan méltóztatik ismerni, azt legalább is kétségbe vonom abból a kijelentésből, mely szeriid a 2,400.000 forinton teljesítendő munka alig képezi 5°/o-át annak a munkatömegnek, melyet kilencz millió forintért végeztettünk. Hogy nem igy van, az onnan következik, mert azt méltóztatott mondani, hogy 14 forint 50 s néhány krajezárba kerül egy köbméter, annak kiemelése tehát sokkal drágább, mint az eredeti
