Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-479

479. országos ülés 1895. május 21-én, kedden. 305 javaslatot általánosságban elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobb felöl.) Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! A kereskedelmi miniszter úr és Lukács Béla t. képviselőtársam a felvetett kérdésekre és felhozott aggodalmakra a felvilágosításokat és válaszokat megadván, alig marad részemre valami mondani való, s épen azért csak pár szóra kérem a t. ház türelmét, hogy pár olyan nyilatkozatra reflektáljak, melyekre a válasz még nem adatott meg. (Halljuk! Halljuk! jobb­felöl) Itt mindenekelőtt kötelességemnek tartom Papp Elek t. képviselő úr azon kérdésére vála­szolni, hogy a kormány honnan kívánja a szük­séges összeget előteremteni. Erre a kérdésre — azt hiszem — a válasz ber.foglaltatik a tör­vényjavaslat indokolásában, a hol meg van mondva, hogy a kormány a szükséges pénz­összegeket kölcsön útján kívánja beszerezni és pedig arany kölcsön útján; és minthogy itt nemzet­közi munkálat költségeinek fedezéséről van szó, nagyon természetes, hogy legczélszerííbbnek lát­szik a költségeket nemzetközi kölcsönnel fedezni, és mivel aranykölcsönről van szó, ebből is következik, hogy a szükséglet csakis külföldi kölcsönnel fedezendő. Erre nézve pedig kijelent­hetem, hogy azon helyzetben vagyok, miszerint bizonyos biztosítékaim vannak a tekintetben, hogy oly kedvező kölcsönt kaphatok, a minő még eddig a magyar állam által nem köttetett. Az utóbbira vonatkozólag bátor vagyok még csak annyit megjegyezni, hogy mindazok a híresztelések, a melyek legközelebb a lapok­ban olvashatók voltak, hogy az államkincstár saját czéljaira más, nagyobb mérvű kölcsönök szándékoltatnak köttetni, egyáltalában semmi alappal nem birnak. (Helyeslés.) Horánszky t. képviselő úr felvetette azt az aggodalmat, a mire a kereskedelemügyi minisz­ter úr reflektált is, hogy a kölcsön annuitási részletei a hajódíjakból nem fognak megtérülni. A t. képviselő úr azonban elmulasztotta ezt az állítását indokolni. Ezzel szemben legyen ssabad hivatkoznom azon nemzetközi egyez­ményre, melyben fel van hatalmazva a szabá­lyozást végző parti állam a hajódfjak kivetésére. E díjak nincsenek összeg szerint korlátozva, hanem csak ahhoz a korláthoz vannak kötve, hogy mindaddig szedhetők és szedendők, niig az egész kölcsön törlesztve nem lesz. Ennél­fogva ne méltóztassék úgy felfogni a kérdést, mintha a hajódíjak szedése a kontemplált köl­csön éveinek számához volna kötve. A mennyi­ben a kölcsön törlesztési ideje nem volna elég­séges arra, hogy az egész költség törlesztessék, semmi sem gátolja azt, hogy a hajódíjak tovább is szedessenek. E részben kezünk megkötve KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXV. KÖTET. nincs. Tehát az esetben is, ha lesznek oly évek — a mi nincs kizárva, kivált kezdetben — a mikor a hajódíjak nem fogják fedezni a kölcsön annuitását, semmi kétely sem lehet arra nézve, hogy a hajódíjakból mégis törleszthető lesz a kölcsön. Ugyancsak Horánszky képviselő úr azt állítja, hogy a régi munkálatok előirányzatai is jelentékenyen nagyobb összeggel lettek túllépve, mint a menynyi itt kimutatva van, tudniillik 494.000 forintnál többel; s ennek bizonyítására számításba akarja venni azt is, hogy már a régi tör­vény indokolásában is kamatok voltak felszámítva, s így e kamatok összege is hozzászámítandó a túllépéshez, mert hisz most újból számíttatnak interkaláris kamatok. T. ház S Hogy tisztába hozzuk e kérdést, utalok arra, hogy igenis az 1888 : XXVI. tör­vényczikkben megállapított 9y2 millióban fel volt számítva kamat czímén 1,120.840 frt, még pedig hat évi építési idő és öt százalék alapúi vétele mellett. Tekintetbe veendő azonban, hogy később egy másik törvény az építési idő be­fejezését elodázta. A régi törvény szerint a munkálatokat már 1894-ben kellett volna be­fejezni, később pedig 1895. év vége jelöltetett ki a befejezés időpontjául. Tehát már e számí­tás szerint is az 1895-re eső interkaláris kama­tok nem találtak fedezetet. Egyrészről ez az oka, hogy újabban is kellett számítani inter­kaláris kamatokat, de főleg az, hogy a pót­munkák befejezésére 1898 vége van kilátásba véve, a mi jóval hosszabb idő lévén, a kamato­kat — eltekintve a tőkeösszeg emelkedésétől — egymagában tetemesen megszaporítja. így azon kamatok, melyek a 18,600.000 forintban fog­laltatnak, három milliónál többet tesznek. Látható ezekből, hogy az interkaláris kama­tokból az előirányzott összeg túllépésére követ­keztetni nem lehet. Mindezek után, minthogy a többi észre­vételekre a válasz megadatott, minthogy a javas­latban nem kérünk mást, mint felhatalmazást arra, hogy megadassanak az eszközök oly czél­ból, hogy megfelelhessünk az elvállalt nemzet közi kötelezettségnek, megfelelően az ország méltóságának, s másrészről felhatalmazást ké­rünk arra, hogy e czélra felhasználhassak a pénzpiacz kedvező helyzetét: kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot elfogadni és a hatá­rozati javaslatot elvetni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést a törvény­javaslatra nézve. Miután Papp Elek képviselő úr részéről egy ellenindítvány adatott be, mely a törvényjavaslat elvetésére van irányozva. (Papp Elek tagadólag int.) A képviselő úr indítványát halasztó indítványnak tekinti? Í9

Next

/
Thumbnails
Contents