Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-479

302 *79« országos ülés 189a válnak szükségessé és a melyeknek indokolt volta egyáltalában a munkák végrehajtásának folyamán mutatkozott. Most, t. képviselőház, arról van szó, hogy az ország visszakapja azokat az összegeket, a melyeket a Vaskapu szabályozása czímén, a pénztári készletekből vettünk. Mert mint méltóztatnak tudni, a pénztári készletek kiegészítésére szükség van azért, mert a képviselőháznak egy korábbi határozata, illetőleg egy szentesített törvény értelmében, a székelyföldi vasút megépítésére fog fordíttatni az az összeg, a mely itt a Vaskapu szabályozás czéljaira felhasználtatván, ezen ezímen visszatérni. Azt a magam részéről csak helyeselhetem, hogy akkor, a midőn az eddig kiadott ö'szszegeknek visszafizetéséről, visszatérítéséről van szó, a kormány szemlét tartott egyáltalán ezen munkálatok összessége felett és az előrelátható egész összegnek felvételére, illetőleg megtérítésére nézve tesz javaslatot. A londoni szerződés felhatalmazza a parti államokat, hogy az aldunai szabályozás czímén bizonyos hajózási illetékeket szedhessenek azon költség fejében, a mely ezen szabályozási munkálatokra fordíttatni fog, és a berlini szerződés ennek létesítésével az osztrák-magyar * monarchiát, illetőleg Magyarországot bizta meg. Természetes, hogy egy ilyen hitelműveletet mindegyre kötni nem lehet. Ha ma például kisebb összegre, csak azon összegekre kötnők a hitelműveletet, a melyre tényleg az előlegeket kiadtuk, akkor esetleg a következő években felmerülhetne annak szüksége, hogy az újabban kiadott összegek ismét visszatéríttessenek. Ennélfogva sokkal czélszerűbb, ha ma összegeztetnek mindazon kiadások, a melyek előre láthatólag a Vaskapu-szabályozás ezímen fel fognak merülni, és ha ezen egész összeg keretére nézve kér a kormány felhatalmazást. Ezeket tartottam, t. ház, szükségesnek a magam részéről elmondani, s még csak azt kívánom megjegyezni, hogy én nem osztozom az előttem szólott t. képviselő uraknak azon véleményében, mint hogyha azok az összegek, a melyeket a vaskapu-szabályozás czímén eddig kiadtunk, vagy azon terhek, melyeket ezen törvényjavaslat alapján elfogadunk, Magyarországot úgy terhelnék, hogy azoknak visszatérésére számítani egyáltalán ne lehetne. Az idézett szerződései felhatalmaznak bennünket hajózási illetékek szedésére. A ki figyelemmel kiséri a dunai hajózást s annak fejlődését, az nem zárkózhatik el az elől, hogy ezen akadályok eltávolítása következtében ott a hajózási és kereskedelmi forgalom még inkább élénkülni fog. Az lehet, hogy nagyon hamar nem fognak visszatérni azon összegek, a melyeket itt előlege). májns 21-én, kedden. zünk és előlegeztünk, de már abban a felfogásban nem osztozhatom, hogy azok kizárólag minket terhelnének, g egyáltalán vissza nem térülnének. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennélfogva a törvényjavaslatot, mint a mely az eddigi keretben a Vaskapu-szabályozási munkálatok végrehajtását és tökéletesebbé tételét a mi érdekeinknek teljesen megfelelő módon kívánja biztosítani, részemről általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) Elnök: Szólásra genki sincs feljegyezve. Kivan valaki szólani? (Nem!) Senkisem kivan szólani, a vitát bezárom. A miniszter úr kivan szólani. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Azok ellen, a mik a törvényjavaslatra és különöseu annak műszaki részére nézve e házban felhozattak, kötelességnek tartom a magam részéről is szót emelni. (Halljuk! Halljuk!) Két felszólalás történt: az egyik Papp Elek képviselő úr, a másik Horánszky Nándor t. t. képviselő úr részéről; és bár Papp Elek képviselő úr volt ki első sorban felszólalt, talán meg fog nekem bocsátani, ha utóbb felszólalót Horánszky Nándor t. képviselőtársam fejtegetésével foglalkozom első sorban, még pedig teszem ezt annálfogva, mert Papp Elek képviselő úr csak feltételesen utasította vissza a törvényjavaslatot, mig Horánszky Nándor t. képviselőtársam Mtétlentíl visszautasította. A t. képviselő úr abból a szempontból indult ki, hogy akkor, midőn eredetileg a t. ház és a törvényhozás ezen kérdéssel foglalkozott, az összes költségek 9 millióban lettek megállapítva, és így ezen összeget tekinti olyannak, melylyel az egész szabályozási munkálatot végre hajtani kellett volna. Nézetem szerint a kiindulási pontban van itt a tévedés, mert én azt hiszem, hogy lehetetlen figyelembe nem venni a törvényhozásnak azt az intézkedését, mely azóta történt, és mely a 9 milliót 10,500.000 forintra emelte fel, és így tulaj donképen nem kilencz millióval, hanem 10,500.000 forinttal kell számolni. Hogy ha úgy veszem fel a dolgot, akkor nem 9,000.000 frt a többköltség, mely ezen törvényjavaslatban kívántatik, hanem csak 8 millió, illetőleg egész részletesen 8,125.000 frt. A mi ezen többköltséget illeti, nézetem szerint nem volna igazságos, és nem volna helyes, ha úgy tüntetnők fel, az egész műveletet és az összes munkálatokat, mintha az a munka, az a létesítmény, melyre nézve a törvényhozás 10,500000 forintot állapított meg, most egyszerre 18,600.000 frtba keríílne; mert nézetem szerint nagy különbség van azon munkálatok közt, melyekre nézve a törvényhozás a 10,500.000