Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-479

290 479. országos ülés 1895. május 21-én, kedden. Én úgy hiszem, az politikai lehetetlenség lett volna, hogy mi idegen államnak engedjük,hogy a mi területünkön ily munkát végrehajtson, és engedjük, hogy itt beláthatatlan időkig hajóvámot szedjen. A mikor elvállaltuk ezt a munkát, két előfeltételről kellett gondoskodni oly czélból, hogy ez Magyarország közgazdasága érdekében gyümölcsöző legyen. Az első az orsovai kikötő berendezése, a második egy önálló magyar gőzhajózás létesítése. Mindkét előfeltételnek a megvalósulása ez idő szerint már biztosítottnak tekinthető, és így megnyugvással gondoskodna tünk arról, nemcsak, hogy a Vaskapu szabályozása valamiképen hajtassák végre, hanem hogy czéljának tökéletesen megfeleljen. Ha már most a kormány felelősséget vállal arra nézve, hogy az ezen törvényjavaslattal igénybe vett összeggel a szabályozási munka teljesen befejezhető lesz, akkor a törvényjavaslat elfogadása komoly aggodalmakra nem szolgáltathat okot. Az előadottaknál fogva tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék a beterjesztett törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Illyés Bálint jegyző: Papp Elek! Papp Elek: T. ház! Kétségbevonhatatlan tény az, a mit a t. előadó úr is hangsúlyozott, hogy a magyar nemzeti forgalmi politikának kedvező alakulását van hivatva elősegíteni a Vaskapu kiépítése, az ottani hajózási akadályok elhárítása. Az sem szenved kétséget, hogy ezen müvelet nemzetközi jelleggel bir. Annálfogva ezen műveletnek sikeres, körűitekintő és takarékos keresztülvitele nemcsak nagy nemzeti érdeket, de a magyar nemzet jól felfogott becsületbeli érdekét is képezi. Mert itt nemcsak a magunk érdekéről van szó, hanem arról is, hogy azon nemzetközi kötelezettségnek, melyet elvállaltunk a Vaskapu építése alkalmával, egészen tisztességesen a lehető legnagyobb takarékossággal és körültekintéssel feleljünk meg. Ezeknél fogva én úgy vélekedem, hogy eludázhatlan kötelessége a képviselőháznak a szőnyegen lévő törvényjavaslattal behatólag és egészen részletesen foglalkozni annyival inkább, mert a javaslatban oly pótmunkálatokra kéretnek több millió forintot involváló költségek, a mely pótmunkálatok csak a részletes tervek és részletes kutatások folytán lehettek megállapíthatók. . Ezek előrebocsátása után mindenekelőit helytelenítenem kell a miniszter úr azon mulasztását, hogy ezen törvényjavaslat előterjesztése alkalmával nem nyújtott nekünk kellő tájékozást és megnyugtatást arra nézve, vájjon a munkálatok a vállalati szerződésnek megfelelőleg előhaladtak-e már és különösen, hogy az 1895. évben, mint záros határidőben a szerződés értelmében ezen munkálatok be lesznek-e fejezve? Nem tett nekünk előterjesztést arra nézve, hogy az eddig teljesített munkálatok mily értéket képviselnek, valamint tájékozatlanok vagyunk a tekintetben is, hogy a szabályozás alatt lévő folyamszakasz részletesen tanulmányoztatott-emár a műszaki vezetőség által és in specie a mederviszonyok részletes kipuhatolása megtörtént-e, a vizfolyási viszonyok kiderítése czéljából a vizszin fixirozása és a sebesség-mérés befejeztettek-e ? Tétettek-e a már készen lévő csatornán vontatási próbák, és ha tétettek, van- e már arra nézve megállapodás, hogy a vontatás mely rendszer szerint fog berendeztetni. Mindezen kérdések megvilágítása s a műszaki tervek előterjesztése annyival inkább szükséges és különösen fofontosságú és elkerülhetetlen azoknak ismerete ezen törvényjavaslat elfogadásánál, mert az indokolásból kétségtelenül kitűnik az, hogy úgy í888-ban, mikor a 9 millió forint megszavaztatott a Vaskapu szabályozására, valamint 1892-ben, mikor a Vaskapu-csatornának egy méterrel való mélyítésére egy és félmillió forint szavaztatott meg, csak általános tervek alapján történt az előterjesztés és a törvényjavaslatnak a ház asztalára való letétele, és pedig úgyannyira, hogy példának okáért a vállalatba adás alkalmával kitűnt, hogy az 1888-ik évre megszavazott 9 millió forint nem elégséges azon munkálatok végrehajtására, a melyek tervezve lettek, ennek következtében már ez alkalommal a terveken lényeges módosításokat kellett eszközölni, abból a czélból, hogy a 9 millió forint a munkálatok végrehajtására elegendő legyen. Ily előzmények után, t. ház, nem veheti tőlünk senki sem rossz néven, ha kellő skrupulozitással és körültekintéssel veszszük tárgyalás alá ezen törvényjavaslatot, mely nem czéloz kevesebbet, mint hogy 18,600.000 forint kölcsöntőke 90 évre terjedőíeg vétessék fel a magyar állam terhére. Annyival inkább kell körűitekintőknek lennünk, mert ha némileg indokolható is az, hogy 1888-ban, mikor először szavaztatott meg 9 millió forint, nem részletes tervek, hanem általános felvételi tervek alapján lett a törvényjavaslat beterjesztve. De az már valósággal semmivel sem indokolható, hogy az 1892 : XXII. törvényczikk beterjesztése alkalmával részletes terv a pótmunkálatokra nézve a ház elé nem terjesztetett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem indokolható azért, mert 1889-ben 500.000 forint szavaztatott meg a képviselőház által arra a czélra, hogy ezen nagy feladatot képező munkálatoknak részleteiben való kidolgozása a műszaki vezetőség által eszközöltessék. Hogy mennyire tájékozatlanok voltunk 1892-ben a i