Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-478

478. országos ülés 18%. uiájns 20-á.n, hétfőn. 285 Hogy e pont ebbe a szakaszba mégis fölvétetett, ennek oka az, hogy a gyakorlat és tapasztalat azt mutatta, hogy igen számosan jelentettek be kérelmeket oly találmányokra, a melyek tisztán tudományos elvekre vonatkoznak, hogy tehát előre is elvonják a lehetőségét annak, hogy ily föltalálok bejelentéseket tegyenek és bejelentéseikkel a szabadalmi hivatal idejét igénybe vegyék; ezért tartottuk czélszerűnek, hogy ez világosan kifejeztessék. Mindezeknél fogva arra kérem a t. házat, hogy a 2. § t úgy a mint azt az igazságügyi bizottság szövegezte, méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Fölteszem a kérdést szavazásra. A 2. §. 1. és 2. bekezdése ellen semmi kifogás sem tétetvén, ezeket elfogadottaknak jelentem ki. Következik Bánó József képviselő úr indítványa, a ki azt kívánja, hogy a 2. §. 2. pontja hagyassék ki. Azok, a kik a 2. pontot jelen szövegezésében elfogadják, kérem, hogy álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. El van fogadva, és így Bánó József képviselő úr indítványa elesett. Következik a 3. pont. Visontai Soma képviselő úr azt indítványozza, hogy a 3-ik pont hagyassák ki. Fölteszem az eredeti szövegre, a bizottság szövegezésére a kérdést. Ha ez elfogaf!tatik, természetesen a kihagyási indítvány elesik. Azok, a kik a 2. §. 3. pontját elfogadják, kérem, hogy álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A 3. pont elfogadtatott és így a kihagyási indítvány elesett. A 4. ponj; ellen semmi kifogás sem tétetvén, az el van fogadva. Következik a 3. §. Perczel Béni jegyző (olvassa a 3—19 szakaszokat, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 20. §-t). Illyés Bálint jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T, ház! Én köszönettel veszem (Halljak! Halljuk!) azon változtatásokat, melyeket az igazságügyi bizottság e törvényjavaslat szövegén eszközölt. Csakugyan úgy látom, hogy tetemesen javult most a javaslat, a minek csak mindnyájan örülhetünk. Azonban kénytelen vagyok mégis ezen 20. §-hoz egy rövid módosítváiryt benyújtani, előre jelezvén, hogy semmi elvhez nem nyúlok benne, csak világosabbá akarom tétetni, mert előfordul benne két oly passzus, mely teljesen felesleges, a mennyiben ott az mondatik, a mi már úgyis kitűnik a következő mondatból, és ép azért, mert felesleges, félremagyarázásokra szolgáltat alkalmat. Ugyanis a 20. §. első részében megállapítja azt, hogy mikor kell a szabadalmat gyakorlatba venni; a második részében megállapítja azt, hogy megvonható akkor, hogyha az illető találmányát ugyan már gyakorlatba, tette, de nem képes megfelelni a hazai szükségletnek és mégsem akarja átengedni kellő kárpótlás mellett találmányát más tisztességes vállalatnak. Ez teljesen el van érve, ha az első résst hagyjuk meg, és ha kihagyjuk a szövegnek 3. és 4. kikezdését. Méltóztassanak megnézni, azt mondja a 4. bekezdés: »Kivéte!esen a megvonás előbb is kimondható, ha a szabadalom tulajdonosa, daczára annak, hogy a találmány külföldön gyakoroltatik és a belföldi gyakorlás közérdekből kívánatos, a belföldön mutatkozó szükségletet lel földi gyakorlatba vétel által maga nem fedezi* stb. Ugyanez már benne van a 2. §-ban, tehát teljesen biztosítva van a hivatal a tekintetben, hogy módjában van megvonni a szabadalmat attól, a ki azt kellőleg és kellő mértékben gyakorlatba nem veszi. Én tehát bátor vagyok azt a módosítványt benyújtani, hogy: »a 3. és 4. bekezdés hagyassék ki, az első bekezdés második sorában e szó után: »tulaj donosa«, iktattassanak eme szavak: »a kihirdetéstől számítandó három éven belűl«. Tehát az első az lenne, hogy három éven belül okvetlenül kell, hogy gyakorlatba vegye, a második aztán megmaradna, hogy tudniillik, ha a kihirdetéstől számítandó három év multával a szabadalmat nem hasznosítja kellőleg, akkor az megvonatik tőle. Ezáltal a czél el van érve, és a szövegezés sokkal világosabb. Ajánlom módosításomat elfogadásra. Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha senkisem kivan, a vitát bezárom. A miniszter úr kivan szólni. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Azt a kérésemet terjesztem elő a felhozott indítványnyal szemben, hogy méltóztassanak a szöveget megtartani a mint van. Azt hiszem, t. ház, hogy a t. képviselő úr, midőn ezen módosítványát beterjesztette, azon félreértésből indult ki, mintha e 4. bekezdésnek nem volna egyéb értelme, mint konstatálni azt, hogy ha a szabadalom három évig nem gyakoroltatik, akkor az megvonható. De e negyedik bekezdés még mást is, és nézetem szerint igen fontos dolgot mond ki, melyet figyelmen kivííl semmi esetre sem szabad hagyni. Kimondja ugyanis, hogy a megvonásnak akkor is helye van, és pedig a három évet megelőzőleg is, azon esetben, ha valamely találmány a külföldön gyakoroltatik nagy terjedelemben, és ennek daczára, a feltaláló ezen találmányát a belföldön gyakorolni nem akarja, vagy nem tudja, és közérdekből szükségesnek mutatkozik, hogy a találmány belföldön is gyakoroltassák. Ez az eset