Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-478

478. országos ttlcs 1895. május 20-án, hétfőn. 283 Hoitsy Páli Már általánosságban elfogadtuk. Jó volna, ha mindjárt a részletekre térnénk át. Elnök: Előbb az előadó úrnak kell szólani; azután következik a részletes tárgyalás. Rosenberg Gyula előadó: Csak röviden azon kinyilatkoztatásra kívánok szorítkozni, hogy a közgazdasági bizottság nevében készséggel hozzájárulok azon módosításokhoz, a melyekben a törvényjavaslat lényegét javítva látom, s a magam részéről is kérem a közgazdasági bizottság nevében, hogy az igazságügyi bizottság által megállapított szöveget méltóztassanak a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt a kijelentést kívántam tenni. Elnök: A felett, hogy általánosságban elfogadtassék-e a javaslat, új határozat nem hozható. Következik a részletes tárgyalás. Mindkét szöveg a ház előtt van, kérem az első szakaszt felolvasni. Josipovich Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat cisímét, as I. fejezet czímét és az első szakaszt, a melyek észrevétel nélkül elfogad tatnak: Olvassa a 2. §-t.) Bánó József: T. ház! A 2-ik §. második bekezdésének, illetőleg a második szám alatt lévő pontnak kihagyását kérem. Azon indokok, melyek engem erre vezetnek, a következők. Először tudom, hogy ilyféle rendelkezések egy törvényhozásnál sem fordulnak elő ily törvényjavaslatban. A második ok, a mely engem erre vezet, az, hogy igaz, elismerem, hogy a mostani szerkezet némileg előnyösen módosítja az előbbeni szerkezetet, a mennyiben korlátozza, és a mennyiben nem a hadi kormányzatnak engedik annak megbírálását, hanem a kereskedelmi miniszternek. Mindazonáltal azt gondolom, t. ház, mindamellett, hogy ez így van, ezen második pont a találmányok szabadalmáról szóló törvényjavaslatnak szellemével teljesen ellenkezik, mert mi a szabadalom ? Először mi a találmány ? A találmány nem egyéb, mint a szorgalomnak, tudománynak, leleményességnek és a zseninek nyilvánulása, egy olyan iparilag értékesíthető formában, a mely esetleg a nagyközönségnek, vagy pedig az egész emberiségnek javát szolgálja. És mi a szabadalom? A szabadalom nem egyéb, mint ezen szorgalom, ezen tudomány és zseninek némileg megjutalmazása oly módon, hogy ezen megjutalmazás az egész közönségnek hasznára váljék. Azt hiszem, hogy az emberi észnek ilynemű röptét korlátok közé szorítani teljességgel nincs érdekünkben. A törvényjavaslatnak, a mint így van fogalmazva, körébe igen sokat be lehet vonni, és mindnyájan nagy érdeklődéssel viseltetünk azon dolgok iránt, a melyek a hadügynek előmozdítását eszközlik; mindnyájan a legnagyobb figyelemmel nézzük azt, hogy a honvédség, a hadsereg, a haditengerészet hadképességének mi szolgál emelésére, továbbá nagy érdeklődéssel veszszíik azt, hogy a szükséges hadi fegyverekre, robbanó vagy lőszerekre, erődítésekre, vagy hadihajókra mi volna előnyösebb; de azt hiszem, hogy miután ezek ily fontos dolgok, nem igen fogunk találni embert, ki ezek felett gondolkozzék, ki tudományát, tapasztalását ezekre fordítsa, mikor előre tudta, hogy talán egy egész emberi élet szorgalma nem lesz senki által jutalmazva, s ő erre az engedélyt nem fogja megkapni. Én azt gondolom, hogy a szabad szellemnek röptét ily módon korlátozni nem szabad, s az emberi ész fejlődése, az állam jól felfogott érdeke nevében tiltakozni kell a második pont fentartása ellen. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én igen csodálom, hogy maga a hadügyi kormányzat nem tiltakozik ez ellen, mert neki volna leginkább érdekében, hogy egy ily szakasz innen kimaradjon, mivel a hadi kormányzat fogja esetleg ennek legnagyobb hasznát venni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azt mondják, hogy a második pont korrektivuma a 14. §-ban van, mely ezt a pontot szankczionálja. Leszek bátor azt felolvasni. (Olvassa.) »A szabadalom hatálya korlátozható annyiban, hogy az a kereskedelemügyi miniszter rendelete alapján a hadsereg, a honvédség, vagy a haditengerészet részére, vagy az állami egyedárúság czéljaira az állam részére egészben vagy részben, a szabadalom egész tartamára vagy ennél rövidebb időre igénybe vehető. Ily esetben a feltalálónak kellő kártérítés nyújtandó, melynek összege, ha megegyezés létre nem jön, bírói úton állapítandó meg.« Ha az ember ezt csak felületesen vizsgálja, azt hiszi, hogy a második pont és a 14. §. között bizonyos korrcláczió, de ha az ember jobban vizsgálja a dolgot, azt látja, hogy egyik a másikat teljesen kizárja. Tudjuk, hogy a 2. §. második pontja hogy szól; de a második szakasz bekezdése azt mondja : ^szabadalom nem engedélyezhető«. A 14. §. pedig azt mondja: »a szabadalom hatálya korlátozható«. Ha a második pont kimarad, felesleges a 14-ik szakasz. Ha a 14-ik szakasz marad, érthetetlen a második pont, mert ha a szabadalom megsemmisítendő, korlátozni sem lehet, mert nincs szabadalom, akkor a 14. §. hatálya teljesen elvész. Hogyha ezen szakasz benmarad, ebből csak kára lesz az országnak; mert ha valakinek lesz egy életrevaló találmánya, melynek jövendője van, s ebbe a szférába tartozik, akkor az W