Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-474
Í7i, országos ülés 1895. május 10-én, pénteken. 251 szívlelése és megfigyelése minden körülmények közt szükséges, ha egy pénzügyi kormány előrelátó kivan lenni. így állván a dolog, t. ház, miután én sem azon gazdálkodás iránt nem vagyok megnyugtatva, a melyet azon pénztári készletek kezelésében a t. kormány a múltban követett, sem nem látom ezen gondosságot, a mire szükség volna a czélból, hogy egy ilyen törvényjavaslatot, mint a minő előttünk fekszik, megszavazhassak : e^ért én és t. elvbarátaim ezen törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadhatjuk el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki szólani? Miután szólni senki sem kivan, a vitát berekesztem. A pénzügyminiszter úr kivan beszélni. Lukács László pénzügyminiszter: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a tárgy fontosaágához képest, mindazonáltal lehető rövidséggel, reflektáljak azokra, a miket ezen törvényjavaslat ellen felhoztak, a mi kétszeres kötelességemmé vált azon körülménynél fogva, hogy ezen törvényjavaslat újabbi közzététele, valamint az első évnegyedi államháztartási kezelési kimutatások közzététele olyan magyarázatokra adott alkalmat (Halljuk! Halljuk!) nemcsak itt a törvényhozás termében, hanem egyszersmind a sajtóban is, a melyekkel okvetlenül szükséges e helyről szembeszállani, és a melyeket az állam érdekében okvetlenül szükséges a valóságnak mértékére redukálni. Szemben állunk, t. képviselőház, egy javaslattal, melyet hivatali elődöm körülbelül hét hónappal ezelőtt már beterjesztett ugyanazon számú tételekkel, ugyanazzal az indokolással, a nélkül, hogy az akkor bármiféle emocziót vagy feltűnést keltett volna. És most, hogy én hét hónap múlva csekély változtatással újból beterjesztem e törvényjavaslatot, csak annyiban változtatva azt, hogy l x /2 millióval többet kérek a kereskedelmi tárcza czéljaira, mint a mennyi az eredeti törvényjavaslatban fel volt véve, (Halljuk! Halljuk!) most, t. ház, oly magyarázatok és kommentárok füzetnek e törvényjavaslat tartalmához és indokolásához, a melyekből egyenesen azt olvashatni ki, hogy mi az ezen törvényjavaslatban kontemplált intézkedés nélkül nem vagyunk képesek az államháztartás rendes menetét biztosítani, sőt hallottunk egyes oly nyilatkozatokat is, melyek szerint biztos jelét képezi ezen törvényjavaslat annak, hogy államháztartásunk rendes menete fennakadt, vagy egyensúlya meg van ingatva. A legsajátságosabb e dologban, t. ház, az, hogy mindazok, kik e törvényjavaslattal foglalkoztak, és a kikről feltehető, hogy figyelemmel kísérték a törvényhozás eddigi működését, olyképen magyarázzák ezt a törvényjavaslatot, mintha ez nagy meglepetéseket hozott volna, mintha én az ezen törvényjavaslat indokolásában foglaltakkal bizonyos nagy, eddig rejtett titkokat fedeztem volna fel, s mintha a törvényhozás eddigi intézkedéseinek nem képezte volna természetszerű következményét az, hogy pénztári készleteinknek szükségképen csökkenniök kell. Nos, t. képviselőház, azt hiszem, ebben az indokolásban részletesen fel vannak sorolva azok az intézkedések, a melyek a pénztári készletek csökkenésére természetszerűleg vezetnek, és nem áll az, mintha itt a törvényhozás tudta nélkül vagy annak megkerülésével tétettek volna azok az intézkedések, a melyek a pénztári készleteket csökkentik. Hiszen itt, t. képviselőház, mindjárt az indokolás elején öt, és később egy hatodik törvény van felsorolva, a melyek szerint csak a közösügyi leszámolás alapján fizetendő összegek mintegy 10 millió forintot vettek igénybe az állampénztár készleteiből, tehát a törvényhozás tudtával, annak rendeletéből. Itt van a Vaskapuszabályozásról szóló törvény, a mely szintén úgy intézkedett, hogy ÍO 1 ^ millió forint előleg gyanánt szintén a pénztári készletekből veendő igénybe. Itt van a máramarossziget-kőrösmezei vasút építéséről szóló törvény, a mely szintén az egész összeget, l^j-2 millió forintot a pénztári készletekre utalta. Itt van továbbá az a törvény, a mely a valutarendezés czéljaira 45 millió aranyforint beszerzésére hi l J2 millió papiríorintnak a pénztári készletekből való igénybevételét rendelte el. Nem kívánok az apróbb részletekre kiterjeszkedni, azt hiszem, az itt előadottak eléggé igazolják azt, hogy itt nem lehet arról szó, hogy a törvényhozás budgetjoga kijátszatott, vagy hogy a kormány törvényhozási felhatalmazás nélkül járt el, mert hiszen egytőlegyig törvényen alapúinak azok a kiadások, a melyek az állampénztári készleteket csökkentették, és a mennyiben ilyen törvényes felhatalmazás egy pár kisebb tételnél nem fordul elő, ott be voltak jelentve azok az intézkedések a törvényhozásnak, a melyeknek természetes következményét képezte a pénztári készletek igénybevétele. Mindezen intézkedések következtében természetesen a pénzkészletek igenis csökkentek, de csökkentek a törvényhozás tudomásával és a törvényhozás egyenes rendeletére. A jelen törvényjavaslatnak egyik czélja épen az volt, hogy ezen pénzkészletek kiegészíttessenek, és ennek a kiegészítésnek legegyszerűbb és legtermészetesebb módja az, hogy oly pénzösszegek, melyek régibb idő óta az állami pénztárban kezeltetnek, a melyeknek specziális rendeltetésük nincs, a melyeknek egy része után az állam magas kamatot tartozik fizetni, azok bevonassanak és felhasználtassanak 3S*
