Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-460

é«0. országos ülés 1895. április i-én, esüt3rt8k8». 15 úr mégis téved. A tárgyalás alapját az igazságügyi bizottság szövegezése képezi az igazságügyi bizottság jelentésének 4. lapján. Ezen szövegezés szerint azok a rendelkezések, melyekre a képviselő úr felszólalása vonatkozik, a 3. §-ban vannak. Polónyi Géza: Igaza van az elnök úrnak, a 3. §-nál fogok szót kérni. Matuska Péter előadó: Tehát mégis igazam volt! Polónyi Géza: A szakaszra nézve igen, de a javaslatra nézve nem. Elnök: Kérdem a t. házat, hogy a 2. §-ra van-e észrevétel? (Nincs!) Ennélfogva a 2. §-t elfogadottnak jelentem ki. Josipovich Géza jegyző (olvassa a 3. §-t). Balogh Géza jegyző: Polónyi Géza ! Polónyi Géza: T. ház! Ezen 3. §. így szól: »Az 1876: XXVII. tcz. 50. és 51. §-aiban megállapított kamatok, valamint a váltókövetelés után járó egyéb kamatok továbbra is 6°/o-ot tesznek.« Ez állapítja meg tehát az igazságügyi bizottság szövegezése szerint azt a kivételt, a mely a váltók utáni törvényes kamatlábra nézve a törvényjavaslatban foglaltatik. Én ezt a kérdést nem tekinthetem pártkérdésnek, mert ez nagy mértékben közgazdasági éa hitelkérdés. A t. ház szíves türelmét kérném rövid időre annak indokolására, hogy a magyar államnak, mint eminenter agrár államnak nemcsak nem érdeke az, hogy a 6°/o-os kamatláb a váltókra nézve fentartassék, de sőt homlokegyenest ellenkező ennek világos érdeke. Én, t. ház, bevezetésül azt az indokot hozom fel, a mely a váltókra vonatkozólag ezen kivételt megállapítani helyesnek tartja. Az indok, a mely ilt szerepelni látszik, az, hogy a váltóhitelnél egyik kardinális elv az, hogy a külfölddel fennálló törvényes dispoziczió tekintetében teljes reláczióban álljunk, hogy úgy fejezzem ki magamat. A külföldön pedig állítólag általában véve a 6°/o-os késedelmi kamat van elfogadva váltókövetelések után. T. ház! Ennek az indoknak azonban csak plauzibilis alapja van, mert lényeges, és különösen a magyar állam szempontjából fontos dolog, hogy mi ezzel a helytelen tradiczióval szakítsunk. De, t. képviselőház, miként áll ez a kérdés az én felfogásom szerint? A váltóknak mai napig is rendkívüli kedvezményt nyújt a magyar és minden törvényhozás. Méltóztatnak tudni, a váltónak már kiállítási formája is rendkivííl megkönnyíti a váltóügyleteknek keletkezését, azonkívül az átruházásoknak formája is természetesen hozzájárul azoknak tovább való forgatásához, illetőleg a forgatás megkönnyítéséhez. A váltószigorhoz tartozik a váltók gyorsabb behajtási módozatának biztosítása; a váltóhitel garancziájához tartozik, hogy a kifogások meg vannak szorítva, és harmadik személy ellen csak a váltón magán alapuló kifogások érvényesíthetők. Ezen nagyon is jelentékeny kedvezmények, t. képviselőház, Magyarországon, a hol még, fájdalom, igen sok az analfabéta, egy mozgalomnak lettek szülő okaivá, a mely a szenvedő váltóképesség megszorítását pártkülönbség nélkül különféle társadalmi rétegekben a képviselőház előtt is hangoztatni szokta. Én, t. ház, ennek a szenvedő váltóképesség megszorítására irányuló törekvéseknek sem szószólója nem akarok itt a házban lenni, sem indokaival foglalkozni nem kívánok, de egyet mégis fel akarok említeni, a mi közgazdasági jelentőséggel bir, tudniillik, hogy a váltóhitelnél egy rendkívül nagy egyenlőtlenség mutatkozik a többi okmányokkal szemben, magában a bélyeg lerovásában is. Csak két példát akarok idézni. A mig például egy 75 frtig terjedő váltó 5 kr. bélyegilíeték alá esik, addig ugyanily obligáczió 32 kr. bélyegilleték alá esik. Felfelé menve t. képviselőház a skálában, az összegekben a különbség nem mutatkozik ily nagynak, mert a mig a kisebb váltóknál, — a mint méltóztatik látni — egy obligácziónak a bélyege hatszoros összegét teszi annak, mint a váltóbélyeg, — a mi a kereskedelmi hitelnek jelentékeny könnyítése — addig a felfelé menő összegeknél, mint például egy 15.000 forintos váltónál a bélyeg 10 forintban, egy 15.000 forintos obligáeziónál pedig 47 forint 50 krban van meghatározva. Krajtsik Ferencz: Ha hat havi lejáratú! Polónyi Géza : Igen, ha hat havi lejáratú a váltó, de azt épúgy lehet prolongálni, mint az obligácziót. Csakhogy az obligáczió bélyege akkor is a második skála szerint megy, ha három napos lejáratú az az obligáczió, vagy ha hat hónapos Krajtsik Ferencz: Vagy ha 30 esztendős lejáratú! Polónyi Géza: Vagy ha 30 esztendős, de a váltót épúgy lehet prolongálni, mint az obligácziót. (Egy hang jobbfelöl: De mindig újabb bélyeggel!) Tény az, hogy a magasabb összegeknél már csak ötször akkora bélyegkülönbség van, úgy, hogy itt már valamely csekélyebb esés mutatkozik. Ezzel én csak azt akarom jelezni, t. ház, hogy a váltóban élvezett hitel tényleg a bélyegben is jelentékeny kedvezményben részesül, mert átalában véve, nem szólva az amortizaczionális hitelekről, rendszerint nem szoktak egy évnél hosszabb kölcsönöket kötni még obligácziókra sem, s így ha a kétszeres illetéket számítjuk a váltó után, az még mindig csak háromszorosa