Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-473

473. országos ülés 1895. május 7-én, kedden. 231 zetes tárgyalás végett a közlekedési és pénzügyi bizottsághoz űtasíttatik. Következik a napirend második tárgya: a közgazdasági bizottság jelentése (írom. 741, 854) a találmányi szabadalmakról szóló javaslatról. Az előadó úr kivan szólani. Eosenberg Gyula, a közlekedés- és pénzügyi bizottságok előadója: T. ház! A találmányi szabadalmakról alkotott törvényeknek feladata, hogy a feltalálónak munkáját, a melyet találmányára fordított, az állam védelemben és oltalomban részesítse, ez által az állam nemcsak a feltalálónak jogosult érdekeit védi, hanem saját gazdasági fejlődését is előmozdítja, mert ilyen oltalom nélkül a feltaláló vagy egyáltalában nem dolgozna, vagy munkája eredményének titokban tartására lenne indítva, ez pedig nem felelne meg a társadalom érdekeinek. Ezen tény helyes felismeréséből keletkezett a szabadalmi intézmény már több mint egy századdal ezelőtt, és fejlődött jelenlegi magaslatára, keletkezett pedig annak daezára, hogy minden időben és mindenütt számos ellenese és ellensége volt a szabadalmi intézménynek. Felhozták a szabadalmi intézmény ellen, hogy összeütközik az ipari szabadság elveivel, harczba vitték ellene azt, hogy az ipari fejlesztést ne akadályozza, és hogy az ipari termékek árát jogosulatlanul megdrágítja. Ezen érvek azonban a komoly kritikát nem állják ki. Hogy a szabadalmi intézmény az ipari fejlesztést nem akasztja meg, ennek legeklatánsabb bizonyítékát szolgáltatják azon országok, melyekben az ipar legfejlettebb és a legnagyobb tökélyre jutott, és hol egyúttal a szabadalmi oltalom a legrégibb és a legtökéletesebb. Nem is szólok Angliáról, hanem hivatkozom egyszerűen Észak-Amerikára, hol az ipari tulajdon 9

/io része a szabadalmi oltalom alapján keletkezett és jutott jelenlegi virágzására. Hivatkozom például Svájcz példájára, hol az óraipar, miután ott a szabadalmi oltalom csak a legutóbbi időben keletkezett, majdnem teljesen tönkrement, és jelenleg tapasztalható felvirágzását kizárólag a behozott szabalmi oltalomnak köszönheti. A mi a szabadalmi oltalom ellen felhozott azon érvet illeti, hogy az ipari termékeket jogosulatlanul megdrágítja, ezen érv sem állja ki a kritikát, mert a fogyasztóra értékes találmány tulajdonképeni jelentősége abban áll, hogy ezáltal teremtetik vagy egy új, az eddiginél jobb, vagy egy, az eddiginél olcsóbb iparczikk. Ez pedig a fogyasztó jogosult érdekeivel ellentétben semmi körülmények között nem lehet. Azok pedig, kik az iparszabadság magasztos elveire hivatkoznak, a szabadalmi oltalom elleni harczban megfeledkeznek egyszerűen arról, hogy az ipari szabadságnak is, bármily magasztos legyen is az elve, vannak bizonyos erkölcsi és jogi korlátai, és ezen magasztos elvnek zászlaja alatt a szellemi tulajdon védtelenségét kívánni nem jogosult. (Helyeslés a jobboldalon.) A szabadalmi oltalom nélkül az ipari haladás jelenlegi magasságát soha el nem érte volna, mert hiányzott volna a leghatalmasabb rugó, az inger, mely az emberi szellemet a találmányok eszközlésére ösztönözte. Szabadalmi oltalom nélkül igen sok találmány feltalálójával együtt hal meg, a találmányok történetéből számos példára hivatkozhatunk, hogy bizonyos találmányok a feltaláló halálával teljesen elvesztek, és csak később, a sz abadalmi oltalom alatt képezték ismét találmány tárgyát, de vannak olyanok is, melyek léteztek, de egyszer elveszve, többé sohasem lettek feltalálva. Mindez azonban csak általánosságban és elvileg indokolja a szabadalmi intézmény jogosultságát. Nálunk nagyon gyakran, különösen azok körében, kik a kérdéssel behatóan kevésbbé foglalkoztak, találkozunk körülbelül a következő eszmemenettel. A szabadalmi intézmény tulajdonképen nagyon helyes, de a mi specziális viszonyaink között talán jobb volna szabadalmi törvényt egyáltalában nem teremteni, mert ezáltal abba a helyzetbe juthatnánk, hogy iparunk a világ összes találmányait szabadalmi díjakkal való megterheltetés nélkül használhatná. Az első pillanatra ez az eszmemenet, ez az okoskodás a tetszetősségnek nagy látszatával bir, de elveszti ezen tetszetőségét azonnal, midőn ezt az érvelést kritika és bonczkés alá veszszük. Ha a szabadalmi oltalomnak tartalma és hatása csak abban volna, hogy annak révén a feltaláló szabadalmi dijakat szedhet, akkor talán igazuk volna ez álláspont védőinek, hanem ennél sokkal fontosabb tartalmát képezi a szabadalmi intézménynek az, hogy ennek védőszárnyai alatt fejlődhetik és erősbödik az ipar, csak azon részbeni kizárólagosság, melyet a szabadalmi oltalom biztosít, képezi az ingert és a jövedelmezőségnek némi biztosítékát, mely feltétlenül szükséges arra, hogy a tőkét legtöbb esetben koczkázattal járó iparvállalatokba való elhelyezésre reábirja. Ha ehhez még hozzáteszem azt, hogyjegy iparilag fejletlenebb és oly országban, mely sajátlagos viszonyainál fogva nincs azon helyzetben, hogy iparát védvámokkal védhesse, más országok megerősödött és fejlettebb iparával szemben, a szabadalmi intézmény a leghatalmasabb az ipar fejlesztésére, akkor talán felesleges, hogy arra is hivatkozzam, hogy egy ilyen elv érvényre jutása esetén az ipartermékek legnagyobb része meg volna fosztva azou lehetőségtől és képességtől, hogy a külföldre való kivitel versenyében részt vehessen. Épen a mi különleges