Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-471

471. országos ülés 1895. május 4-én, szombaton. 317 sek azon gyönyörűséges állapotokat rajzolni, melyek a közös pénzügyminiszter kormányzása alatt Boszniában találhatók, az az egy Bosznia és Herczegovina kormányzásában mindenesetre bizonyos, hogy minden legcsekélyebb politikai cselekedetben feltalálhatni az alapvető politika eredendő bűnét: a tétovázó kapkodást minden téren. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha Ausztriá­nak és Magyarországnak Bosznia és Hereze­govinára szüksége volt akár biztonsági szempont­ból, akár azért, hogy ott egy délszláv állam alakulása ne történjék, arra az egyedül helyes út lett volna: ott végleges állapotokat teremteni. Az a bizonytalanság azonban, a mely ezen or­szágok közjogi viszonyaira nézve és közálla­potaira nézve fennáll, megköti a mindenkori államférfiak kezét, sőt tovább megyek s azt ál­lítom, hogy maga az 1880: VI. tez. egyik minta­képe a politikai őszinteség hiányának. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nézetem szerint e két ország okknpácziója a katonai körök azon felfogásából indult ki, hogy az osztrák és m.igyar állam katonai hatásköre kiterjesztessék oly területekre is, hol az abszolút felfogásukat nem korlátozza az alkotmányos ellenőrzésnek komoly vagy fél­komoly volta. (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Épen azért történt, hogy Bosznia és Herczegovina előbb átalakíttatott valóságos ka­tonai terűletté, ott csak a katonaság diszponált eleinte, katonaság épített vasútat és középülete­ket a náluk szokásos nagy költekezéssel és mii den előrelátás hiányával. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Részemről tehát semmi olyan intéz­kedést és j.ivaslatot, mely az okkupáczió fen­tartását czélozza, el nem fogadhatok és maga­mévá nem tehetek. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) De, t. ház, a törvényjavaslat nemcsak fen­tartja Bosznia és Herczegovinának ezen két értelmű közjogi állását, hanem még azt a vi­szonyt is, a melyben a magyar állam ezen országhoz van, mintegy megerősíti. így neveze­tesen, a törvényjavaslat szerint, a két ország kormányzata egy 24 milliónyi koronás állam­kölcsönt szándékozik felvenni, és ehhez a ma­gyar törvényhozás beleegyezése igényeltetik. Elismerem, hogy az 1880: VI. törvényczikknek nem volt és nem is az az intencziója, hogy Bosznia és Herczegovina kormányzásából bármi teher háramolhassék a magyar államra, de mert a politikai életben gyakran tapasztaltuk már, "hogy még az egyenes és nyilt kijelentéseket tartalmazó szavak is felcseréltetnek és elmagya­ráztatnak, én részemről szükségesnek találom nyilt és határozott kifejezését annak, a mi a törvényhozás szándékában van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha az 1. §-ban világosan ki nem tétetik, hogy ezen kölcsönért Magyarország KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXV. KÖTET. felelőséggel nem viseltetik, könnyen tévedésbe ejtetnek a hitelezők. Igaz ugyan, hogy a 3. §ban ki van mondva, hogy a tőketörlesztésre és kamattörlesztésre szükséges évi járulékok Bosznia és Herczegovina jövedelméből fedeztet­nek, de miután a tőketörlesztés 60 évre tervez­tetik, ez olyan hosszú idő, hogy azalatt nem ötször, hanem tízszer is előfordulhat Bosznia és Herczegovina költségvetésében deficzítes állapot, és nincs gondoskodás arra az esetre, hogy miből fedeztessék ezen évi járadék. Már pedig épen azért, hogy az összes mindenkori hitelezők tud­ják, hogy ezen kölcsön tőkéjeért, valamint annak évi járadékaiért Magyarország felelősséget nem vállal, szükségesnek tartom ennek nyilt és hatá­rozott kifejezését, hogy később valami jóakaratú bécsi politikus azt ne magyarázza ki, hogy Magyarország törvényhozásának beleegyezésével elfogadott kölcsönért Magyarország is felelős. Épen azért az előadott politikai és pénzügyi okokból magam és azon párt nevében, melyhez tartozni szerencsém van, kijelentem, hogy a tör­vényjavaslatot nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Mülek Lajos képviselő úr kíván szólani! MÜlek Lajos: T. ház! Azok után, a mi­ket előttem szólott Molnár József t. képviselő­társam elmondott, nekem egész röviden kell nyilatkoznom épen azért, mert ő végszavait az­zal fejezte be, hogy a maga és a pártja nevé­ben a törvényjavaslatot nem fogadja el. Én is magam és azon párt nevében, melyhez tartozni szerencsém van, kijelentem, hogy sem közjogi, sem pénzügyi szempontból a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. Elnök: Kivan még valaki szólani a tör­vényjavaslathoz? Miután senkisem kivan szólani, a vitát berekesztem. A pénzügyminiszter űr ki­van szólani. Lukács László pénzügyminiszter: Kötelességemnek tartom egy pár igen rövid szó­val reflektálni azokra, a miket az iménc fel­szólalt képviselő urak mondottak. A törvény­javaslatnak hatását az okkupált tartományokra nézve senkisem vonta kétségbe, illetőleg senki­sem állította, hogy ezen törvényjavaslatnak előnyei ne lennének az okkupált tartományok érdekei szempontjából. Épen azért ezen kérdés­nek bizonyítására nem is terjeszkedem ki, mert az kétségbe nem vonatott. A kérdés csak az, hogy minő hatásai lehetnek a törvényjavaslat­nak a monarchia két államának pénzügyeire nézve. Azt hiszem, t. ház, hogy e részben a törvényjavaslat elég világos diszpozicdót foglal magában, midőn kimondja a 3. §-ban azt, hogy a kölcsön kamatai és törlesztési járulékai Bősz-

Next

/
Thumbnails
Contents