Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-471

818 471. országos ülés 1895. május 4-én, szombaton. ívia és Herczegovina saját jövedelmeiből fede- j zendők, és hogy ennek következtében ezen járulék évenkint a Bosznia és Herczegovina költségvetésének rendes kiadásai közé felveendő. A törvény ezen diszpozicziójából következik az, hogy kétségkívül Bosznia és Herczegovina jövedelmeibői leszen a kölcsön annuitása fedezendő, de továbbmenni és azt mondani ki a törvényjavaslatban, hogy ebből a monarchia két államára nézve semmi körülmények között konzequencziák nem támadhatnak, ez talán nem volna sem őszinte, sem korrekt eljárás, mert törvényileg é-s elvileg nincs kizárva annak lehetősége, liogy bizonyos eshetőségek között a monarchia két állama kénytelen lesz Bosznia és Herczegovina kiadásait fedezni ; kétségkívül ez nincs kizárva. Az 1880. évi VI. tcz. 8. §-a világosan úgy intézkedik, hogy ezen tartományok költségvetése úgy rendezendő be, hogy azok költségei azon tartományok saját jövedelmeiből fedeztessenek; a következő bekezdés azonban nyitva tartja azt az eshetőséget, hogy vagy az adminisztratív szükségletek fedezhetésére, vagy esetleg beruházások czéljaira is lehetséges, hogy egy vagy más esetben a monarchia két állama igénybe vétessék, de hozzáteszi, hogy ez eshetőség csak akkor állhat be, ha a két törvény egybehangzó törvényes intézkedése ehhez hozzájárul. Tehát semmiféle veszély abban nincs, ha a jelen törvényjavaslatban nem megyünk tovább, és nem kötjük meg a törvényhozás kezét, mert hisz ahhoz, hogy a monarchia két államának pénzügyei Bosznia és Herczegovina érdekében igénybe vétessenek, arra külön törvényhozási diszpoziezió szükséges, s az a veszély, melynek Molnár képviselő úr kifejezést adott, hogy tudniillik pénzügyi politikusok e törvényből azt magyarázhatnák ki, hogy e kölcsönért mi is felelősek vagyunk, egyáltalában fenn nem forog, mert tekintettel az 1880 : VI. tcz.-re, semmiféle pénzügyi politikus vagy törvénymagyarázó e javaslat szövegéből ily következtetést le nem vonhat, így állván a dolog, és világos lévén az, hogy külön törvény nélkül Magyarország, vagy Ausztria pénzei Bosznia és Herczegovina érdekében igénybe nem vehetők: azt hiszem, e javaslat elfogadásában semmi veszély nem rejlik. S minthogy az az okkupált tartományok érdekében határozottan előnyös s így közvetve előnyös ránk nézve is, a mennyiben eltávolítja azt az eshetőséget, hogy valaha a két állam az okkupált tartományok érdekében anyagilag igénybe vétethessék, részemről e törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra ajánlom. (Helyeslés jóbbfelöl.) Elnök: Felteszem a kérdést. A kik a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség a törvényjavaslatot elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Perczel Béni jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—5. §-ait, mélyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, a hétfői ülés napirendjére nézve kívánnék javaslatot tenni. Javaslatom egyszerűen az volna, hogy tűzzük ki a ma elfogadott törvényjavaslatoknak harmadik olvasásban való tárgyalását. Ez okból talán czélszerií lenne, ha az ülés csak 11 órakor kezdődnék. (Helyeslés.) Ha a ház ehhez hozzájárul, határozatként kimondom, és most az ülést öt perezre felfüggesztem. Az interpellácziók a szünet után fognak megtétetni. (Szünet után.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, foglalják el helyeiket. Az ülést újra megnyitom. Kun Miklós képviselő úr fogja interpelláczióját előadni. Kun Miklós: T. képviselőház! (Halljuk! Halíjuk!) A képviselőház folyó évi április 23-án tartott ülésében Ugron Gábor t. képviselőtársam felemlítette, hogy Sima Ferencz t. képviselő urat Csongrádmegye egyik járásának, ha jól tudom, a tiszáninneni járásnak főszolgabírája, Mátéffy Kálmán tettleg megtámadta és megsebesítette. Akkor egyszersmind Ugron Gábor t. képviselőtársam kijelentette azt, hogy a mentelmi jog tekintetéből ezt a felszólalást bejelem tésnek kívánja tekinteni, és egyszersmind a belügyminiszter úrhoz azon kéréssel fordult, vájjon bir-e tudomással ezen esetről, és ha igen: szándékozik-e lenni oly intézkedéseket, a melyek ezen, a jogrendet vakmerően megtámadó cselekményt a kellő szigorral és igazsággal megtorolják ? A t. belügyminiszter úr kijelentette, hogy a lapokból van tudomása, tüzetes informácziót szerezni még aznap fog és megteszi a leggyorsabban mindazon intézkedéseket, a melyek a megtámadott jogrendnek teljes elégtételére alkalmasak. Azóta, t. ház, tíz nap elmúlt, és minden jel odamutat, hogy azon közhatósági egyén, a ki a t. belügyminiszter úr nyilatkozata szerint is a jogrendet megtámadta, és a ki hivatalos állásánál fogva egy vármegye nagy területén a rendőrségi ügyek kezelésére és felügyeletére hivatva vau, még ma is tényleg állásában működik. Miután az eset sürgős mind a személybiztonság, mind a politikai szabadság, mind a mentelmi jog tekintetéből, a következő kérdést