Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-471
2 14- 471. országos ülés 189&. májns 4-én, szombaton. az ország ezen kincseinek őreit a kellő figyelemmel olyanok soraiból választotta, a kik a haza iránt érdemeket szereztek és a korona őrzése iránt garancziát nyújtanak. Bizonysága ennek, t. ház, az utóbbi négy század számos tör vénye is, (Halljuk! Halljuk!) és pedig az 1608-iki esztendőtől kezdve egészen az 1873. és 1883. évekig, a midőn a boldogult b. Vay Miklós és Szlávy József, a főrendiház mostani elnöke koronaőrükül megválasztattak. Az előbbinek helyébe a törvényhozás mindkét házának együttes ülésében b. Radvánszky Béla zólyommegyei főispán és főrendiházi tag választatván meg, köztudomás szerint folyó évi márczius hó 10-én ezen koronaőri méltóságába beiktattatott. Ezen tény törvénybeiktatása végett terjesztette elő a t. miniszterelnök úr ezen javaslatot, a melyet az igazságügyi bizottság megvizsgálván, az előző törvények szövegével egyezőnek talált, és azért változatlanul ajánlja elfogadás végett a t. háznak. (Helyeslés 'jobbfelől.) Elnök: Kiván-e valaki a törvényjavaslathoz szólani? Minthogy senkisem kivan szólani, felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? (Igen!) A törvényjavaslat általánosságban elfogadtatván, következik a részletes tárgyalás. Perczel Béni jegyző (olvassa a tőrvényjavaslat csimét és egyes szakaszait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Következik apénziigyi bizottság jelentése (írom. 856) a BoszniaésHerezegovina megszállására megszavazott hitelből épített bród-zeniczai vasútnak és a bosznabród-szlavonbródi összekötő vonalnak a nevezett országok részére való átadásáról szóló törvényjavaslat (írom. 841) tárgyában. Az előadó urat illeti a szó. Neményi Ambrus előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk levő törvényjavaslat a mai napirendre* kitűzött, szintén a megszállott tartományokra vonatkozó második törvényjavaslattal oly szoros összefüggésben áll, hogy a t. ház engedelmével bátor leszek a kettőt együttesen ismertetni. Mielőtt azonban magára a tárgyra áttérnék, nem tartom feleslegesnek a megszállott tartományok vasúti ügyeire vonatkozólag legalább néhány adatot előterjeszteni. Az okkupált tartományok területén 1894-ben 655 km. vasút volt forgalomban. Ezen hálózatnak legnagyobb részét a czivil kormány kezelte, a kisebb része, közte a bosznavölgyi vasút is, katonai kezelés alatt volt, mig egy utolsó rész, a mely tulajdonképen csak összekötő hid a szlavóniai Bród és a boszniai Bród között, a magyar államvasutak üzemében volt és ezentúl is ott fog maradni. Kettőnek kivételével a boszniai vasutak tudvalevőleg úgy épültek, hogy az építési tőke a közös aktíváknak kamataiból kölcsönvétetett, mely kölcsönökért mindig három százalék fizettetett. A lebonyolítás pedig az volt, hogy a kölcsönök kamatai Bosznia és Herczegovina jövedelmeiből fedeztettek; a vasutaknak tiszta üzleti fölöslegei azonban a kölcsönök törlesztésére lettek fordítva. A kamatozás megszakítás nélkül évrőlévre rendesen meg is történt. Az itt szóban levő bosznavölgyi vasút azonban egészen különleges viszonyok között van, mert ezen vasút annak idején a megszállásra megszavazott hitelből, az okkupáczionális költségekből épült. Épült a pillanatnyi szükségnek megfelelően a legkritikusabb időpontban, úgyszólván a felkelő csapatoknak golyózápora között, tehát igen drágán, de rendkivűl gyorsan; azonban megfelelt teljesen akkori czéljának, a mely abban állóit, hogy az előrenyoumló hadseregnek az élelmezését feltétlenül biztosítsa. Míg tehát a többi, békés időben épült boszniai vasutak első pillanattól fogva az okkupált tartományoknak tulajdonában voltak, addig a bosznavölgyi vasút a monarchia két államának közös tulajdona maradt, egészen úgy, mint — teszem — valamely kaszárnya, mely a delegácziók által megszavazott közös hitelből épült. Ezzel az előnynyel hátrány is járt, hogy a befektetett összegért, minthogy az kölcsön jellegével nem birt, semmiféle kamat nem fizettetett, és természetes, hogy a tőke törlesztésére nem is gondoltak. Az ügy helyes megítélése szempontjából különösen hangsúlyozni kivánom a t. ház előtt, hogy itt nem valami kölcsönről van szó, hanem oly összegekről, melyeket a monarchia okkupáczionális czéíokra kiadott, és mely összegek régen és végleg elszámolva vannak, a nélkül, hogy valaha valaki azoknak megtérítésére csak gondolt volna is. A közös pénzügyminiszter most abból a czélból, hogy az egész bród-szerajevói vonalat katonai kezelésből kivegye és czivil kezelésbe átadja, továbbá abból a czélból, hogy a bród-zeniczai vonal is a megszállott tartományok tulajdonában levő tartományi vasúti hálózatba beolvasztassák, azt az ajánlatot teszi, hogy az okkupált tartományok ezt a vonalat tőlünk megvegyék, A vételár nem fog egyszerre kifizettetni, hanem szukezesszive a bosznavölgyi vasútnak a tiszta jövedelméből fog fedeztetni. Itt azonban, t. ház, már át kell térnem a második törvényjavaslatra, mely a Bosznia és Herczegovina által felveendő 12 milliós kölcsönről szól. Ebben a törvényjavaslatban felhatalmazás kéretik arra, hogy Bosznia és Herczegovina névértékben 12 millió forintnyi kölcsönt 4 százalékra felvehessenek. Ebből a kölcsönből ki kell választani 2 millió forintot, a mely a vasutakkal semmiféle összefüggésben nem áll. Ez a két
