Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-471
471, országos ülés 1895. május 4-én, szombaton. 215 millió forint tudniillik laktanyák építésére tog fordíttatni. Minthogy ez oly kiadás, a melynek szüksége előbb-utóbb a közös költségvetés terhére bizonyára felmerült volna, úgy hiszem, csak helyeselhető, hogy az okkupált tartományok ezt a terhet maguk viseljék. Ezenkívül már most a felveendő kölcsönből a közös aktíváknak 4,139.000 forint fogna készpénzben visszafizettetni. Azonkivűl az összes vasútaknái 3 x /2 millió forintnyi beruházások fognak tétetni, a mi által a bosznavölgyi vasúton szükséges beruházások is fedeztetnek. Ennek a második törvényjavaslatnak az intézkedései folytán tehát a nekünk járó 8,088.000 forintnak visszafizetési módozatai lényegesen és a mi előnyünkre változnának. Ez, t. ház, röviden a két törvényjavaslatnak,ha azokat együttesen tekintjük, a lényege. Ha már most külön-külön a két törvényjavaslatnak a bírálatába bocsátkozunk, akkor úgy hiszem, hogy az okkupált tartományok terhére felveendő kölcsön ellen a mi részünkről financziális észrevétel fenn nem foroghat. A kölcsönért magától értetődőieg sem Magyarország, sem a monarchia semmiféle garancziát nem vállal; a kamatok és a törlesztési járulékok kizárólag az okkupált tartományokat terhelik. E részben ugyan az 1880 : VI. tcz., melyet az okkupált tartományok alaptörvényének lehetne mondani, világosan intézkedik, mindamellett a pénzügyi bizottság nem tartotta feleslegesnek jelentésében különösen hangsúlyozni, hogy ezért a kölcsönért semmiféle szavatosságot nem vállalunk, és hogy az kizárólag az okkupált tartományoknak az ügye. Az különben, vájjon a megszállott tartományok képesek lesznek-e ennek a kölcsönnek a kamatait és törlesztését sajátjukból fedezni, kérdés tárgya egyáltalában nem lehet. A megszállott tartományoknak 1895-iki költségvetése tudvalevőleg szintén tetemes felesleggel záródik. De ettől eltekintve is, a törvényjavaslat indokolása kimutatja, hogy a felveendő kölcsönből történő tőketörlesztések és beruházások folytán oly megtakarítások állanak elő, melyek legfeljebb 35.000 forinttal maradnak mögötte annak az összegnek, a mely a most felveendő kölcsön kamatoztatására és törlesztésére szükséges. Ugyanis a megtakarítás volna 524.000 frt, a kölcsön felvétele következtében felmerülő évi teher pedig legfeljebb 559.000 frt; fedezetlenül marad tehát 35.000 frt, mig a többi összegek már az ezidei és a tavalyi boszniai költségvetésben fegezetöket találják. Méltóztassanak már most ezt a számot szem előtt tartani és megfontolni, vájjon valószinü e, hogy a megszállott tartományok ezt az évi 35.000 frtnyí többletet megfizetni nem volnának képesek? Különben is az, hogy a megszállott tartományokban milyen gazdálkodást folytatnak, a delegácziók által állandóan ellenőriztetik. Ha tehát valamikor oly költségvetés terjesztetnék elő, melyben a most felveendő kölcsön kamatoztatása biztosítva nem volna, a delegáczió mindig abban a helyzetben lesz, ezt a költségvetést módosítani és gondoskodni aziránt, hogy mindenekelőtt a kölcsönösszegeknek a kamatoztatása biztosíttassák, így áll ma a kérdés. Minthogy tehát gyakorlatilag semmi veszély nem fenyeget bennünket, jogilag pedig a kölcsön kizárólag és tisztán Bosznia és Herczegovinának a kölcsöne, kérdem, van-e nekünk valami okunk ezen kölcsönnek felvételét ellenezni ? Ebből a kölcsönből mindenekelőtt 4,139.000 frt fog a közös aktíváknak visszafizettetni; 2 millió forint a közös hadsereg elszállásolására fog fordíttatni ; a kölcsönnek nagyobb része tehát, azaz 6,139.000 frt oly czélokra fog szolgálni, melyek a monarchiának és Magyarországnak is határozottan előnyére vannak. Nekünk nem lehet okunk ellenezni azt, hogy Bosznia a közös aktivakból vett összeg-eket visszafizesse; sem azt nem ellenezhetnők okszerűen, hogy Bosznia a közös hadsereg számára kaszárnyákat építsen. A kölcsönből fedezendő további kiadások kizárólag a boszniai vasúti hálózat intenzivebb fejlesztésére fognak szolgálni Már pedig feleslegesnek tartanám hangsúlyozni, hogy a monarchiára nézve katonai szempontból mennyire kívánatos, hogy a megszállott tartományok vasúti hálózata komoly pillanatokban is minden igényeknek megfelelhessen. Ha Bosznia a saját terhére most befektetéseket tesz a monarchia védképességének emelésére, ezt a mi szempontunkból kifogásolni színién nem lehet. Ennyit kívántam a felveendő kölcsön ügyére nézve elmondani. Még csak egész röviden tájékoztatni kívánom a t. házat, hogy ezen kölcsön lebonyolítása után pénzügyileg miképen állunk Boszniával szemben. A közös aktívákból eddig vasútépítési czélokra kölcsönképen engedélyeztetett21,131.000 forint. Ebből az okkupált tartományok visszafizettek 1,392.000 forintot. A jelen törvény alapján visszafizetni fognak 4,139.000 forintot. Az eredetileg 21,131.000 forintnyi kölcsönből tehát fennáll ezentúl a közös aktívák javára egy 15,490.000 forintnyi követelés. Maguknak a közös aktíváknak tőkeállománya pedig lesz ezután 23,502.630 frt. A mi már most a transzakczió második részét illeti, tudniillik a bosznavölgyi vasútnak eladását, úgy hiszem, nekünk sem politikai, sem forgalmi, sem pénzügyi szempontból nincs okunk azt kifogásolni. Politikailag nem lehet okunk azt kifogásolni, mert csak megelégedéssel fogadható, ha a boszniai vasutaknak hg-
