Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-471

471. országos ülés 1895. május 4-én, szombaton. 213 akkor az 1832/36-iki országgyűlésen az oi szagnak rendéi, úgy a protestánsok, mint a katholikusok, kezet fogtak arra nézve, hogy a törvény által biztosított jogokon ejtett sérelmek orvoslását eszközöljék. Ez a tényleges valóság. És ha mi, t. ház, meg is teszszük azt, — bár egész helytelen — hogy most, a felekezeti szenvedélyeknek engedve, egymással hajba megyünk, de a történetet és ennek az országnak és törvényhozásának működését meghamisítani nem lehet. Ezt akartam megjegyezni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbalon.) Elnök: T. ház! Szólásra már senki sincs feljegyezve ; kivan még valaki szólani ? Mintán senkisem kivan, a vitát bezárom. Az előadó úr kivan szólani. Gajári Ödön előadó: T. ház! Én egyáltalán nem szándékozom hosszas felszólalással élni, és a polémiától tartózkodni kívánok; de direkte hozzám intézvén Ugron Gábor t. képviselő úr kérdést, engedelmet kérek, hogy arra röviden, néhány szóval nyilatkozzam. Rám az egész Jefolyt vita azt a benyomást tette, s azt, hiszem, hogy mindannyiunkra, hogy a leghelyesebb dolog, — ha már az ornamentika kérdését egyáltalában szóba hozzuk, — hogy azt a pártpolitikai vonatkozásokkal összeköttetésbe ne hozzuk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert mi történik ? A mai ülés folyamán t. képviselőtársam Ugron Gábor úr kérdést intézett hoz zám, mint előadóhoz, a mely kérdésére magában a jelentéshen megvolt már a válasz. A jelentés ugyanis azt mondja, hogy a hét vezér alakja, és az 54 uralkodó szobrai nyernek majd elhelyezést az új országházban. Tehát az a kérdés tulajdonképen, melyet ő feltett, hogy vájjon az 54 uralkodó közt ott lesz-e II. József szobra, az egyáltalán jogosultsággal sem bir, miután az 54 uralkodó közt II. József csakugyan előfordul. De bizonyítja azt, hogy szükség volt ennek a kérdésnek feltevésére más szempontból azért, mert ha ezt a kérdést nem teszi fel a képviselő úr, akkor nem támad most az országház szoborcsoportozata és szobrai körűi oly vita, melybe belevonhatók a napi pártpolitikai aktuális kérdések. (Ügy van! jobbfelől.) És ép ennélfogva én ezt az egész vitát tárgytalannak tekintem, daczára azon nagyon érdekes nyilatkozatoknak, melyeket teljes politikai vonatkozásukkal a túlsó oldalról hallottunk. Ha azt az irányt óhajtjuk követni az ornamentikánál, hogy az kifejezése legyen a magyar történelemnek, akkor lehetetlen, hogy a magyar történelmet teljes tárgyilagossággal ne pertraktáljuk, és hogy ott helye ne legyen mindazon uralkodóknak, kik az ország történelmével akármilyen tekintetben összeköttetésbe hozhatók. És tökéletesen igaza van gr. Apponyi Albert t. képviselőtársamnak abban, hogy egyáltalán nem volna igazolható az, hogy akkor, a midőn minden uralkodó szobra tervbe van véve, kiválasztassák akár egy, akár más indokból egyik uralkodó, és az mintegy kirekesztessék a magyar királyok sorozatából. Á mi t. képviselőtársamnak az országház építési idejére vonatkozó megjegyzését, továbbá a lakatosmunkák kiadására vonatkozó Horánszkyféle nehézményt illeti, erre nézve a t. pénzügyminiszter úr tüzetesen megadta a választ. Általában véve a monumentális építkezéseknél az építés befejezését előre kiszámítani nem lehet, Magyarországon pedig, — sajnos — a monumentális építkezéseknek annyira híjával vagyunk, hogy úgyszólván úttörő munka az, hogy a gótika terén egy ily nagyjelentőségű monumentális mű létesíttessék. Az konstatálható az eddigi eljárásból, hogy az országház építésére kiküldött bizottság ellenőrzési feladatát a legrigorózusabb módon teljesítette, hogy az építésnél a magyar iparnak, a magyar művészetnek érdekei mindenkor szem előtt tartatnak, és hogy az építkezési ellenőrző bizottság mindent elkövet arra nézve, hogy senkinek előnyöket ne biztosítson, és a mint a lakatosmunkák kiadásából is nyilvánvaló, — a mi egyébként a jelentésben is fel van hozva, — gondot fordít arra, hogy az árlejtéseknél a vállalkozás mindenkinek hozzáférhető legyen. Ajánlom még egyszer a bizottság javaslata folytán a miniszterelnöki jelentésnek tudomásul vételét. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: A miniszterelnöki jelentés tudomásul vétele ellen senkisem szólt, ha jól emlékszem. (Nem !) Ennélfogva kimondom a határozatot, hogy a ház a jelentést tudomásul veszi. A következő tárgya a napirendnek az igazságügyi bizottság jelentése (írom. 828,866) az ország szent koronájaegyik őrénekmegválasztásáról. Az előadó urat illeti a szó. Kajuch József, az igazságügyi bizottság előadója: T. ház! (Halljuk! Halljak!) Az előző vita is fényes bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy Szent-István király koronája kilenezszáz év óta kiváló és méltó tárgya Magyarország kegyeletének. A nemzet már ezért is a koronát.. . (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek ! Kajuch József előadó: .... az ország alkotmányának . . . Elnök: (Csenget.) Csendet kérek itt a jobboldalon ! Kajuch József előadó: .. .. palládiuma gyanánt tekinti és ezért századok viszontagságai által is indokolt, gondosabb és (Halljuk! Halljuk!) óvatosabb eljárást követett akkor, midőn