Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-471
212 471. országos ülés 1B95. május 4-én, szombaton. javaslatát. (Helyeslés jöbbfélöl. Felkiáltások a szélső bah Idaion.' Abezug !) Elnök: Herman Ottó képviselő úr szavainak egy kifejezése értelmének helyreállítása végett kért szót. Polónyi Géza: Már egyszer beszélt! (Felkiáltások jobbfélől: Mi köze hozzá?!) Herman Ottó: T. ház! Egy egészen rövid mondattal akarom szavaim értelmét helyreállítani. Azok, a kik szavaimra reflektáltak, köztük gr. Apponyi Albert t. képviselő úr is, — legalább úgy vettem ki — abból indultak ki, hogy én József császár szobrának felállítása mellett kardoskodom, holott én tisztán, világosan és félreérthetlenííl kimondottam, — hivatkozom a gyorsírói feljegyzésekre — hogy én egyetlen egy uralkodónak szobrát sem tartom a parlament épületére valónak, hanem azoknak a szobrát, a kik a magyar parlamentarizmust megteremtették. Sőt annyira mentem, hogy még a magyar kaszás embernek is inkább kívánnék ott helyet biztosítani, mint bárki másnak. (Helyeslések a szélsőbalon.) Tessék most e szavaimat tovább kommentálni. Polónyi Géza: Elég is volt belőle! Elnök: Beöthy Ákos t. képviselő úr kivan szólani! Beöthy Ákos: T. képviselőház! ... (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Beöthy Ákos: ... Én igazán azt hittem, hogy t. barátaim: Apponyi Albert és Thaly Kálmán felszólalásai után, a mely felszólalások tartalmáért és lényegéért én mindkettőnek a magam részéről köszönetemet fejezem ki, (Élénk éljenzés a bal- és szélsőbalon.) a vita véget ért. Ez azonban nem történt meg, mert t. képviselőtársam : Pulszky Ágoston kívánta magának megszerezni azt a szomorú dicsőséget, (Derültség a bal- és szélsőbalon.) hogy ezen t. barátaim felszólalásával ellentétbe helyezte magát. Méltóztassék megengedni, hogy szavaira igen röviden válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) Fel lett itt hozva az a kérdés, hogy ne csináljunk politikát. Hát engedelmet kérek, itt disztingválni kell. Ne csináljunk pártpolitikát. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Pártpolitika lenne például az, ha arról volna szó: az én t. képviselőtársamnak, vagy nekem emeljenek-e szobrot. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Szép szobor lenne az az első! (Derültség balfelöl. Egy hang a szélsőbalon: A múzeumba való volna!) Beöthy Ákos: De itt nem pártpolitikáról van szó, hanem szó van történeti politikáról, — és ilyen politikája minden nemzetnek van, mert ez képezi az ő életét, ez képezi az ő exisztencziáját, — és ennek a történeti politikának tartalmát képezik az illető államnak és nemzetnek alkotmányos, nemzeti törekvései. És azután szó van arról, hogy tiszteletben tartassanak azok, és emlékszobor emeltessék azoknak, a kik ezen alkotmány és nemzeti élet czéljai körtíl maguknak érdemeket szereztek. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már most, hogyha ebből a szempontból tekintjük a dolgot, (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások balfelöl: Halljuk! Halljuk! Helyre!) akkor ki kell mondanunk, hogy ott, a magyar alkotmány, a magyar parlament épületén József császárnak szobrot emelni nem lehet; nem lehet igen egyszerűen azért, mert ő Magyarországnak nem volt koronás királya. Igen helyesen mondta azt t. képviselőtársam, Thaly Kálmán, hogy őt az egész országos közvélemény »kalapos királynak« nevezte. Nem lehet emelni továbbá azért, mert hiszen nemhogy érdemeket nem szerzett magának a magyar alkotmány és a magyar nemzeti élet iránt, hanem ellenkezőleg, azt minden eszközzel, egész hatalmával, egész lángeszével meg akarta semmisíteni, és ez volt indoka annak a reakcziónak, ez volt indoka annak a jelenetnek, hogy rendeleteit hóhérral égettették meg, és az országnak legjobb, legtisztességesebb emberei azt a tüzet lelkesen körtíltánczolták. Felhozta t. képviselőtársam Ulászló király példáját. Engedelmet kérek, oumis similitudo claudicat, és ez nagyon claudicat, (Derültség balfelöl.) mert ha Ulászló király nem vult megkoronázva, annak nem az volt oka, mert nem akarta magát megkoronáztatni, hanem igen egyszerűen az volt, mert a koronát ellopták, de ő a magyar alkotmánynyal, a magyar nemzet történetével magát ellentétbe nem helyezte. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőtársam, Herman Ottó kiemelte, hogy József császárnak mily nagy érdemei vannak a lelkiismereti szabadság és a vallási türelem megalapítását illetőleg. Tökéletesen igaza van t. képviselőtársamnak, csakhogy neki azt az érdemét nem lehet felmagasztalni oly módon, hogy a magyar törvényhozás, vagy pedig a magyar nemzet törekvései háttérbe szoríttassanak, mert én úgy tudom, hogy a vallási türelem és különösen a protestánsok jogainak érdekében a magyar törvényhozás mindig megtette azt, a mit meg kellett tennie. Ott van a bécsi békekötés, ott van a linczi békekötés, ott volt az 1791 : XXVI. tcz., a mely tudtomra a protestánsoknak oly szabadságot és oly autonómiát biztosított, mint a milyennel még protestáns államokban sem birnak. És azután később, mikor az alkotmányellenes törekvés folytán ezt az 1791-iki törvényt meg akarták hamisítani,
