Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-471
471, országos ülés 1895, május 4-én, szombaton. 211 helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) szólok, mint szerény történetbávár, a kit mind a két minőségben semmiféle mellékkörülmény befolyásolni nem fog, (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) csak tisztán a nemzeti érzés és az igazságnak azon szeretete, melyet minden körülmények között ápolni kötelességemnek tartom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezekben óhajtottam röviden kifejteni gondolataimat, érzületemet a fenforgó kérdésben; természetesnek méltóztatnak ezután találni, hogy általánosságban szólván az országház építéséről szóló jelentésről, az ellen kifogásom nincs, azt tudomásul veszem, (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Perczel Béni jegyző: Pulszky Ágost! Pulszky Ágost: T. ház! Igen helyesen fejtette ki, azt hiszem, minden elfogulatlanul gondolkodó álláspontját gróf Apponyi Albert beszédjének azon passzusában, a melyben kijelentette, hogy itt, midőn a bizottság jelentését tárgyaljuk, és midőn a bizottság jelentésének azon pontjáról van szó, melyben a felállítandó fejedelmi szobrok kérdése fordul elő, nem politikáról van szó és nem politikai szempontból kell Ítélnünk, hanem történetről van szó és történeti szempontból kell Ítélni. És a mit én az eddigi disknsszióban épen sajnosán nélkülözők, ez az az objektív történeti álláspont, melynek helyét a politika, úgy a valláspolitika, mint más invektivák és felszólalások foglalják részben el. Mert ha valaki kifogásolja azt, hogy az 54 fejedelmi szobor közt, mely a magyar trónt elfoglalókat ábrázolja, ott legyen Józsefnek szobra is, úgy mindenesetre inkonzequencziába esik, ha csak ezt és kizárólag ezt követeli. Mert vagy azt kell követelni, hogy minden a magyar királyságra jogosult és mindenki, a ki a magyar trónt tényleg elfoglalta, ott legyen és ez az az álláspont, melyre történeti szempontból a bizottság, emelkedett vagy pedig kritikát kell gyakorolni egy vagy más szempontból, és akkor az 54 között nemcsak Józsefet fogjuk mint olyat találni, ki Szent-István koronájával nem volt megkoronázva, mert ezek közt más is van, kinek fejére Szent-István koronája nem tétetett; (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ki az ?) és csak épen ezért, annak daezára, hogy jogosan megválasztott magyar király volt, privilégiumai tekintetében magyar királynak el nem ismertetett, privilégiumai nem bírtak azon erővel, melylyel a törvényesen megkoronázott magyar királyok intézkedései birtak. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ki azf) I. Ulászló, ki meg lett választva, ki magyar király volt tényleg, de a ki, minthogy Szent-István koronája akkor az országon kívül volt, nem koronáztathatott meg Szent-István koronájával, s a kinek uralkodása jogi szempontból ugyanazon tekintetek alá tartozik, mint a szintén meg nem koronázott József királynak uralkodása. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Császár! Nagy zaj. Ellenmondás balfélől.) Elnök: Csendet kérek! Pulszky ÁgOSt: Engedelmet kérek, arról nem lehet kérdés, hogy magyar király volt-e. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Császár volt !) Az kétségtelen, hogy a magyar királyi jogok teljességét nem gyakorolhatta, de arról, hogy a magyar királyságra hivatott volt és a magyar királyi széket, ámbár nem teljes joggal elfoglalta, történetileg semmi kérdés nem lehet, úgy, a mint ezt I. Ulászlóra vonatkozólag is soha senki kétségbe nem vonta. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Eláll!) Nem állok el ! Nem állok el, kivált oly felszólalásokkal szemben, melyek a magyar történetben való teljey jártasságot legalább is nem dokumentálnak. Tehát vagy kritikát kell gyakorolni különböző szempontokból, azon szempontokból, hogy csak tényleg koronás királyok jussanak oda, vagy azon szempontból, hogy valamennyi uralkodó kerüljön oda, vagy azon szempontból, hogy csak azon uralkodók kerüljenek oda, kiknek uralkodását egyhangúlag üdvösnek ismerték el. En azt hiszem, hogy ebbe a kritikába bocsátkozni hivatva nem vagyunk. A törvényhozás nincs hivatva megítélni azt, hogy a múltban kinek volt áldásos, kinek volt áldástalau, vagy milyen mértékben áldásos, vagy milyen mértékben áldástalan az uralkodása. (Zaj a balés szélső baloldalon. Felkiáltások: Ki akarja ezt?) Kifejezést adott ennek az akkori felfogások szerint az ország törvényhozása is, . . . Várady Károly: Karaffának is állítsanak szobrot! Elnök: Várady Károly képviselő urat rendreutasítom ismételt közbeszólásaiért. Pulszky Ágost: . . . kifejezést adott más jogosult tényező is, kifejezést adott ennek gyakran a kortársak véleményétől eltéró'leg a történet és azt az egyet tudjuk, hogy ha az intenczió keresése, ha a szívek és vesék vizsgálata történet, akkor igen számos uralkodó van, a kinek uralkodása a magyar történelemben nem hagyott nyomokat. És elvégre is a mi baj, a mi hiba volt, az az utókor által ítéltetik meg, a mi pedig áldásos volt, az az utókor által hagyatik helyben és áldatik, épúgy József császárnál is. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen szempontokból azt hiszem, t. ház, maradjunk meg azon objektív történeti felfogás mellett, melynek a bizottság is kifejezést adott, és úgy általánosságban, mint részleteiben is fogadjuk el a bizottság 27"