Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-471
471. országos ülés 1895. május 4-én, szombaton. 209 T. ház! Az a plaidoyer, melyet Herman Ottó képviselőtársamtól hallottunk II. József mellett, az ő Bzobrának elhelyezése érdekében, nagyon jellemző azokra a sajnálatos aberrácziókra, a melyekkel a magyar közélet ez idő szerint szaturálva van. (Élénk helyeslés. Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) Ennek lélektani indokát nagyon könnyű felfogni. Mert II. József császár az ő törekvéseinek megvalósítása során ellentétbe jött az egyházzal is, sőt az egyházi organizmus bizonyos részeivel szemben egész az eltörlésig ment el: hát ezért van elévülhetetlen érdeme azok előtt az urak előtt, a kik a fanatizmusnak ezzel a nemével vannak szaturálva. (Élénk helyeslés és zajon tetszésnyilatkosatok. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás a szélső baloldal egy részén.) Igen szépen összefügg itt a jelenségeknek egész sorozata. Ugyanegy napon, (Nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) ugyanegy napon meglapulni Hohenlohe előtt és fenegyerekeskedni Agliardival, (Hosszantartó, zajos helyeslés, éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) és II. József császárnak azért, mert a főpapokkal és szerzetesekkel ellentétbe jutott, a magyar alkotmányellenes kormányzást is megbocsátani, és neki szobrot emelni: ez az az iskola, mely ma uralkodik Magyarországon, (Úgy van! balfelöl.) és a mely iskola ellen én most is, mikor ez az egészségtelen áramlat még erős, felemelem és fel fogom emelni mindenkor szavamat. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert én, t. ház, a magyar államnak méltóságát és tekintélyét és a magyar nemzetnek önérzetét és alkotmányszeríí önállását, a magyar koronának és a magyar államnak fényét egy iránt és egyenlő erélylyel akarom megóvni mindenki ellen, a ki azt megtámadja; de nem egyoldalúlag folytatott radikális irányú intézkedések és demonstrácziók által magamnak elnézést szerezni azért, hogy másutt hatalmasabb tényezőkkel szemben pedig a magyar állam jogos követelményeiről lemondjak. (Hosszantartó, zajos helyeslés és tetszés balfelől.) f T. ház! Hivatkozhatnak ^'., József császárnak egy igen nagy és csuugyan halhatatlan tenyéré: a vallási türelem létesítésére. De igen helyesen jegyezte meg Ugron Grábor t. barátom, hogy az uralkodók kötelessége a jogot és a hatalmat törvényes és alkotmányos formába illeszteni. Valamint én nem tudnék elnézéssel lenni egy olyan katholikus férfiú iránt, a ki például a Bach-korszakot enyhén ítélné meg, mert a katholiczizmusnak kedvezett; valamint jobban szeretem a katholikus ügyre nézve legkevésbbé jóindulatú alkotmányos magyar kormányt a katholiczizmus iránt a legmesszebbmenő jóindulatot tanúsító alkotmány- és magyarellenes kormánynál: épen úgy, azt hiszem, minKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXV KÖTET. den magyar hazafitól, minden alkotmányos honpolgártól követelni lehet azt, hogy a magyar alkotmány, magyar nemzeti önállóság, a magyar korona fényének, a magyar történelmi hagyományok kultuszának érdekeit fölébe helyezze minden partikularisztikus érdeknek és minden, ebből folyó érzelemnek. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Azért, t. ház, azt hiszem, hogy egészen helyes volt Ugron t. barátom megjegyzése. A magyar alkotmány palotájában csak azok az érdemek adnak jogot, hogy szoborban megörökíttessenek, a melyek a magyar alkotmánynyal kongruens módon érvényesültek, mely érdemek a magyar alkotmánynak talaján állottak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez nem politika, ez történelem; a magyar alkotmány tiszteletének tanúsítása, és vájjon hol nyerjen a magyar alkotmány tisztelete intranszigensebb kifejezést, mint azon az épületen, a melyet a magyar alkotmányosságnak emelnek ? (Hosszantartó, zujos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! (Zaj.) Pulszky ÁgOSt: T. ház! (Nagy zaj. Derültség.) Thaly Kálmán : Kérem eldönteni, kié az elsőség. Elnök: Mindjárt eldöntjük az elsőbbség kérdését. A ki előbb volt felírva, azt illeti a szó, mert úgy hiszem, hogy nem a jelentés elfogadása ellen méltóztatik szólani. Thaly Kálmán: Nem! Illyés Bálint jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Igen sajnálom, hogy épen közszobrászati ügygyei elfoglalva, nem lehettem jelen ezen szintén hazai szobrászati ügy gyei, de egyúttal alkotmányjogi ügygyel foglalkozó vita elején. Azért a felszólalások közül csakis a legutóbbit hallhattam, és csak azután értesültem, hogy tulajdonképen miről van szó. Méltóztassék megengedni, hogy én is elmondjam rövideden a magam véleményét, (Halljuk! Halljuk/) annál is inkább, miután történelmi háttérrel biró dologról van szó, a mivel valami csekélységet nekem is volt alkalmam foglalkozni. Arról van szó, ha jól értem, hogy II. József császár szobra a magyar királyuk közt a magyar alkotmány palotájában találhat-e helyet, vagy nem. (Felkiáltások: Nem egészen így van! Csak kivételesen helyet foglalhat-e ?) Tudom, csak kivételesen. Szükséges megjegyeznem azt, hogy a tállojalitás nyavalyája, a mely már a szervilizinussd határos, annyira ment bizonyos körökben, a melyek az országház építésére nagy, mondhatnám: döntő befolyással bírnak, hogy tervük volt, de mielőtt a parlamentijén kellett
