Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-471

471. országos ülés 189S. május 4-én, szombaton. 207 használja fel kortesczélokra és a legalávalóbb politikai üzelmek eltakarására. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Igenis tettem én ott a függetlenségi és 48-as pártban egy megjegyzést, azt a megjegyzést, hogy egyesek kedvéért, azért, hogy ők magukat hiúságukban feltolhassák a Kossuthnév nimbuszával, nem lehet eltűrni és megengedni azt, hogy a nemzet és uralkodóház közt összeütközést provokáljanak. (Zajos helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Mindenekelőtt első érdeke a nemzetnek, hogy számára az alkotmínyos élet és az abban való fejlődés az uralkodóval és az uralkodóházzal való harmónia által fentartassék. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Másfelől itt a képviselőházban Kossuth Lajos temetése alkalmával elég világosan és érthetően kifejeztem azon kegyeletemet, melylyel hazám nagy fiának azon nagy tevékenysége, nagy munkássága és nagy szenvedése iránt, melyet a hazáért meghozott, viseltetem. Engedjék meg, de különbséget kell tennem azok közt, kik igazán nagyok voltak, és azok közt, kik ezen nagysággal csak kereskednek. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Ez az egyik megjegyzésem. A másik személyes megjegyzésemarra vo natkozik, hogy a t. képviselő úr felhozta, hogy én II. József császár szobrának az állandó országházon való alkalmazása ellen azért keltem volna ki, mert ő a toleráneziát létesítette, mert a szerzetes rendeket eltiporta. Engedjen meg a t. ház, nem én, de olvassák el 1861-ből Deák Ferencz első felirati javaslatát, ebben Deák Ferencz el sem ismeri Ilik József császárt Magyarország királyának. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Herman Ottó: Én sem ismerem el ! Ugron Gábor: Megtagadja, hogy Magyarországnak jogilag királya volt, csak tényleg volt királya. Tessék a feliratot elolvasni. Én is elismerem, hogy tényleg Magyarország felett uralkodott, de előttem Magyarország alkotmányának, a magyar nemzet nyelvének eltiprása, a magyar közigazgatásnak germanizäcziója meg nem bocsátható bűn és vétek egy koronázatlan király részérő], (Zajos helyeslés éljenzés és taps a" bal- és szélső baloldalon.) még ha egy nemzet eltiport alkotmánya és törvényei mellé összetört kolostorokat és eltiport barátokat is feltálalt. Nem azt kell néznünk, hogy egy uralkodó néha olyat is tett, a mit a czivilizáczió megkívánt, a mi a felvilágosodásnak megfelelt; az uralkodók kötelesek még a jót is a törvényeknek és az alkotmányjognak megfelelően teljesíteni és létesíteni. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: A képviselő úr személyes kérdésben, szavai értelmének helyreigazítása czéljából kért szót. (Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Személyes megtámadásra válaszolni teljes joga is van. (Zaj.) Polónyi Géza: De az durva támadás volt, meg kell magyarázni! (Élénk derültség jobbfelöl. Élénk felkiáltások: Halljuk az elnököt!) Elnök: Kérem a képviselő urat és figyelmeztetem, hogy a házszabály által vont határokat felszólalásában tartsa meg. (Helyeslés.) Ugron Gábor: T. ház;! A második megtámadásra nézve, mintha én József császárnak szobrát azért nem akarnám a magyar állandó országház épületén látni, mert ö a toleráneziát létesítette, a t. képviselő úr teljesen tévedésben van. Nagyobb toleráncziával ember nem lehet, mint a milyennel én a vallásfelekezetekkel szemben viseltetem mindig. Én mindig az egyenlőség, a viszonosság alapján álltam. Soha engem a szenvedély el nem vakított; mihelyt valami a protestánsoknak hasznára vált, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalm.) sőt valahányszor mód és alkalom nyilt reá, a protestáns autonómiának, a protestáns jogoknak mindig védelmére keltem, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert azt is a magyar alkotmány egyik kiegészítő részének tartottam. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A képviselő urnak ezen személyes iuszinuácziót visszautasítom. (Hosszas, élénk helyeslés a bah és szélső baloldalon.) Herman Ottó : T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. Elnök: Mielőtt a képviselő úrnak személyes kérdésben szót adnék, helyén látom, hogy erről a helyről két dolgot a t. képviselő urak figyelmébe ajánljak. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik egy figyelmeztetés a t. képviselő úrhoz, (Halljuk ! Halljuk!) hogy teljes történelmi kritikát gyakorolni a parlamenti szólásszabadság rendje megengedi, de mégis a kifejezésekben, tekintettel azon kitűnő közjogi állásra, melyet az uralkodó család alkotmányunkban elfoglal, az illető határokat betartani szükséges. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: Kossuthot ne állítsák szembe József császárral! (Zaj.) Elnök: A másik megjegyzésem az, hogy alkotmányunk szerint az, a kire a trónöröklés rendjén az uralkodás sora jutott, királya ugyan Magyarországnak, (Halljuk! Halljuk!) de mig megkoronázva nincsen, azon királyi jogokat nem gyakorolhatja, melyeket az alkotmány csak a koronás királynak tulajdonít. (Zaj a bal- és szélső baldalon. Úgy van! Úgy van! jobbfelől. Elr.ök csenget.) Herman Ottó: T. képviselőház ? Elnök: Minő kérdésben kivan szólni? Herman Ottó: Személyes raegtámadtatás czímén.