Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-471
206 471, országos ftlég 1895. május 4-én, szombaton. ugyan megkoronáztatták magukat, de lábbal tiporták a nemzet törvényét. Az, t. képviselőház, nemcsak Magyarországon, de világszerte ismeretes, mert igaz, hogy nagy sérelem volt a nemzetre nézve, hogy József császár nem koronáztatta meg magát, s a magyar alkotmányt egyáltalán nem létezőnek tekintette. De hát van annak egy bizonyos utóíze, hogy Ugron Gábor t, képviselő úr ez most hozza elő; (Halljuk! Halljuk!) mert nagyon jól tudjuk, hogy József császár a kolostorokat, szerzetes rendeket és egyéb dologkerűlő szövetkezeteket részben eltörölte, részben szűkebb korlátok közé szorította. (Élénk derültség és Jielyealés a szélső baloldalon és a jobboldalon.) Pázmándy Dénes: Nagy vitézség volt! Herman Ottó: A vitézségről nem beszélek, hanem arról igen, hogy a nemzet fejlődésére szükséges volt . . . Bartha Miklós: Németül tanítani Magyarországon, az volt szükséges, úgy-e? Herman Ottó: Ha azt mondják, ho^y németül akart tanítani, én nem védem, sőt elítélem; de én azzal szemben azt is felhozom, hogy ő cselekvését megbánta, azt is, hogy nem koronáztatta meg magát és nem tisztelte Magyarország törvényeit, mert hiszen halála előtt visszavonta az összes rendeleteket és visszaállított mindent. Tehát egyet konstatálni kell, hogy eljárása hibás eljárás volt, de annak őszinteségét, nyíltságát kétségbe vonni nem lehet, ebben meg volt adva a nemzet cselekvésének lehetősége is; egyet pedig tudok: József császárnak egész élete arról tanúskodik, hogy szerette a népet, hogy palotájának ajtaja- nyitva állott mindig. Hogy azután az őt körülvevő osztrákok miatt nem tudta magát azonosítani sem a magyar nemzettel, sem annak alkotmányával, hát kérem, ez nem Józseffel, hanem egészen más koronás királyokkal is így volt. A történet csakugyan kézzelfogható példát nyújt arra, hogy megkoronázott királyok eltiporták a törvényeket s velők az alkotmányt magát. És kérdem, t. képviselőház, kik tehát a magyar parlamentnek megalkotói? Hát a magyar parlamentnek igazi megalkotói Kossuth Lajos és kortársai, az kétségtelen; de hogy én egyszer s mindenkorra végezzek e thémával, (Halljuk!) hogy egyben leszámolják egy másik dologgal is, én csak azt akarom még erről a helyről konstatálni, hogy én jelen voltam egy országos párínak az értekezletén, a hol Ugron Gábor t. képviselőtársam Kossuth 90-ik születésnapjával kapcsolatban kimondta: »En pedig azt mondom, hogy a Kossuth-kultusznak véget kell vetni, és véget kell vetni mindannak, a mi egyáltalán Kossuthtal és nevével kapcsolatos.* Bartha Miklós: Hol mondta? Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak közbe. Herman Ottó: A függetlenségi és 48-as párt értekezletén gr. Károlyi Gábor t. képviselőtársam hallotta! Bartha Miklós: Nem igaz! Gr. Károlyi Gábor: A 48-as körben! Herman Ottó: Az igazság, hogy e szóra én és gr. Károlyi Gábor legott ott hagytuk azt az értekezletet. Snum cuique ! Megállok a mellett, hogy a parlament épületére azoknak szobrai valók, a kik a parlamentarizmust megalkották. De ha egyszer elkezdenek válogatni Magyarország királyaiban, (Halljuk! Halljuk!) akkor azután tessék ezt megfontolni, és ne tessék egyet kivetni az egész sorból, a ki legalább emberies érzületét bizonyította be azzal, hogy megadta a tolerencziát az üldözött felekezeteknek is, és meghagyta azokat, kik máglyát építettek. A t. képviselő úr, ha egyszer felmegy Bécsbe, a Fleischinarkon át meg fogja látni azt t az arany feliratot, mely ma is dicsőíti József császár azon tettét, hogy a konfesszióknak megadta a türelmet s melynek vége ez: »Er gab uns Toleranz, Unsterblichkeit gab sie«. Az előtte levő monarchák, kik pedig koronázott magyar királyok voltak, nem adták meg ezt. Én tehát, t. ház, azt tartom, ha egyáltalán az országházra szobrok jönnek, minthogy ez a magyar parlament, a magyar népképviselet háza, első sorban azoknak a szobra való oda, a kik Magyarország népképviseletét igazán megteremtették és behozták. A|többiekre nézve elfogadom ajelentést, (Helyeslés a szélső baloldalon ) Elnök: Ugron Gábor képviselő úr személyes kérdésben kivan szólni. Ugron Gábor: T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) Személyes kérdésben kívánok szólani. Az előttem szólott képviselő úr két szempontból irányzott rám személyes támadást. Az egyik az, hogy azon állítást koczkáztatta, mintha én a függetlenségi és 48-as körnek valamelyik értekezletén azt mondottam volna, hogy a Kossuthkultusznak vé^et kell vetni. Igenis tettem én megjegyzéseket és tettem elítélő megjegyzéseket azokra a kufárkodásokra, melyekkel a Kossuth-nevet kihasználják és kizsákmányolják. (Zajos helyeslés és éljenzés a balés szélső baloldalon.) Igenis tettem megjegyzést arra, hogy a Kossuth dicsőségét senki pipereezikként magára ne akaszsza fel, hanem mindenki a közéletben a maga emberségéből és munkásságából, a maga tevékenységéből, a maga szellemi képességéből éljen, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) s egy nagy névnek nimbuszát ne
