Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-470

470. országos ülés 1805. május 3>án, pénteken. 195 De én azt hiszem, hogy egészen különböző szempont alá esik az, hogy a mi a fővárost emeli, előmozdítja, itten épül és szépészeti és technikai szempontból is figyelemreméltó, mondom, hogy azt társadalmilag vagy más úton a kö zönség támogatni akarja-e, hogy ez tetszik-e a társadalomnak, és egészen más szempont alá esik azután az, vájjon az ilyen vállalat olyan-e, a mely joggal fordulhat az államhoz és az állam pénztárához, hogy ennek pénzbeli támogatását és segélyét igénybe vegye. Ha egyszerűen csak az kézbe veszszük, 1890: XIII. törvényczikket melyre ezen törvényjavaslat hivatkozik, már akkor is két dolog válik előttem nyilvánossá. Az első az, hogy a törvényhozás arra van hivatva, hogy ne csak a törvényeket, ha szükség van reá, helyesen magyarázza, hanem arra is kiterjeszsze figyelmét, hogy bizonyos megalkotott törvények az azokban rejlő intencziÓn túl más'irányban is ne használtassanak fel és érvényre jussanak. Mondom tehát, nyilvánvalóvá lesz az, hogy az 1890: XIII. törvényczikkre, ezen segély törvénybe iktatására, ezen támogatásnak törvényhozási megállapítására hivatkozni nem lehet. Az 1890: XIII. tcz. 1. §-a azt mondja, hogy »állami kedvezményben részesíttetnek a technika fejlődése szerint berendezett azon gyárak, a melyek a magyar szent korona országaiban eddig elő nem állított czikkeket készítenek.* Ez a szakasz bizonyára erre nem alkalmazható. (Igaz! Ügy van a szélső baloldalon.) A 2. §. felsorolja mindazokat a gyárakat, a melyek habár már léteznek, vagy létesíttetni fognak, bizonyos termelési anyagot, bizonyos termeivényeket feldolgoznak, iparilag átalakítanak és ezt gyárilag teszik, hogy azok is nagyon világosan a törvény rendelkezései szerint támogatásban részesülhetnek. En elfogadom azt, hogy ezen törvénytől eltérőleg is törvényhozási úton lehet az államnak bizonyos vállalatot támogatásban vagy segélyben részesíteni, de ennek két föltétele van. Az első az, hogy azok, kik a törvényt előkészítik, bírjanak azzal az őszinteséggel, hogy kijelentsék, hogy erre vonatkozólag törvényes alap nincs, (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) és ne folyamodjanak oly módszerhez, a milyent rövid idő alatt már másodízben látunk — első izbeu volt szerencsém felhozni, reámutatni, midőn a volt kereskedelmi miniszter úr az árverési csarnokokról szóló törvényt kívánta alkalmazni a déligyümölcs-aukeziókra, . . . Lukács Béla: Egészen helyesen! Visontai Soma: . . . midőn kimutattam, hogy teljesen más e törvény és más az akkori intézkedés, — akkor, mondom, ne folyamodjanak ahhoz, hogy oly törvényt alkalmazzanak, mely egész más élet- és nemzetgazdasági viszonyokra lett megteremtve. A másik dolog pedig az, hogy ha ilyen kedvezmény törvényhozásilag megadatik, akkor az nemzetgazdaságilag is kellőleg indokolva legyen. Méltóztassanak csak tekintetbe venni azt, hogy mikor fordulhatnak a nemzetgazdasági életen belül egyesek, társaságok vagy bizonyos tőkecsoportok äz államhoz, hogy támogassa őket közvetlenül vagy az állam részére járó Szolgáltatások elengedése által? Akkor, hogyha arról van szó, hogy bizonyos renyheségben lévő tőkét életre ébreszszünk és oly ipar vagy nemzetgazdasági irány számára, mely még a tőkések körében a bizalmat fel nem gerjesztette, a tőkét megnyerjük. Ez nemzetgazdaságilag azért fontos, mert lehetnek valamely ország általános nemzetgazdasági érdekei olyanok, hogy bizonyos iparágakat a lakosság vagy a nemzetgazdasági körök felsegélyezése végett okvetlenül kell létesíteni. Ez történhetik közvetlen segélyezés által; erről a törvényhozás gondoskodik évrőlévre, midőn a költségvetésbe beilleszt kisebbnagyobb összeget, hogy abból, de csakis annak határáig ily iparágak egyenes segítséggel támogattassanak. Volt alkalmunk a legutóbbi költségvetés tárgyalásakor is látni, mennyi gondosságot, mennyi tépeíődést okozott a kereskedelmi kormánynak az, hogy ezen a mi pénzügyi viszonyainknak ugyan megfelelő, de az általános ipari érdekek szempontjából nagyon kis összeg, mely ha jól emlékszem, 200.000 forintot tesz ki, czéltudatosan és czélirányosan felhasználtassák. A segély másik módja a szolgáltatások elengedéséből áll. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy egy Ínséges vidék lakóinak, kik a természet csapásai által szenvednek, vagy más közbejött szerencsétlen viszonyok folytán megfosztatnak kereseti forrásuktól, mennyi utánjárással, küzdelemmel, felszólalással és érdekcsoportosítással lehet csak elérniök azt, hogy ily állani szolgáltatások elengedtessenek, és nagyon természetes, hogy ha állami vagy nemzetgazdasági szempontból ez indokolva van, senkisem fog soha elzárkózhatni azelől, hogy az oly szolgáltatásokról, melyek bizonyos jövedelmi szempontból fontosak ugyan az államra, de a melyekről nagyobb szempontokból, például bizonyos adóalapoknok konzerválása szempontjából, a midőn az azokról való lemondás fontossá válhatik, az állam lemond. Vegyük tehát most már tekintetbe azt, hogy ez a városi földalatti villamos vasút azon nemzetgazdasági körök melyik csoportjához tartozik, a melyek úgy nemzetgazdasági, vala-