Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-470

196 ilO. országos ülés 1895. május 3-án, pénteken. mint pénzügyi szempontból joggal fordulhatnának az államhoz? Mert mirői van itt szó ? Arról, hogy Budapesten létező két társaság, a lóvasúti és villamos társaság most egy földalatti vasutat is létesítenek. De hogyan létesítik azt, t. képviselőház"? Létesítik azt saját pénzbeli eszközeikkel, létesítik nem először a társadalom részéről megnyerendő tőkéből, hanem sok esztendei sikeres nemzetgazdasági működés után. És akkor, miután úgy az egyik, mint a másik vasút az ily hasonló vállalkozások prosperálásáról már meggyőződött, létesítik akkor, a mikor már világos számításai vannak például az egyiknek, a városi villamos vasútnak, melynek 100 forintos névértékű részvényei ma már 320 forinton állanak, és a melyek 1893. év óta, mint a »Compass«: czímtí évkönyvből látható, épen megkétszereződtek az ő tőzsdei értékükbe ő tőzsdei forgalmi árakban. Létesíti tehát az egyik vasút, a mely igen kitűnő üzletet lát abban, hogyha neki egyáltalában sikerűi a fővárostól engedélyt nyerni, hogy bizonyos vonalon villamos vasútat vezet késsen. A másik kompanista a ló vasút-társaság, melynek részvényei ma,— úgy tudom — sok új részvényei kibocsátása után 700 forinton felül állanak, . . . Polónyi Géza: 770 forinton! Visontai Soma: . . . tehát 770 forinton állanak, melyeknek névértéke szintén 100 vagy 200 forint volt. Azt is tudjuk, hogy ez a két társaság mindent felhasznált és nagyon utánajárt annak, hogy csak módjában legyen ezen földalatti villamos vasútat létesíteni. A város ezt megengedte, a kormány hozzájárult, és ha majd kibocsátják a nagy közönség számára ezen részvényeket, és az emisszió megtörténik, akkor méltóztatnak majd meglátni, minő felpénzzel fogják majd kibocsátani, mennyire eszkomptálják előre azt a nagy eredményt és azokat a pénzbevételeket, melyek ezen vasútnál előreláthatólag be fognak folyni. Azt méltóztatnak felhozni, hogy a kiállításnak érdekeit ez a vállalat elő fosna mozdítani. Én elismerem, hogy úgy az eszmének újsága, mint bizarrsága folytán beleillik ez is a kiállítások szokásos keretébe. De a kiállítás annak a jövedelmét ugyanabban a mértékben fokozni fogja, mint a mily mértékben ez a vasút hozzájárul a kiállítás újdonságainak szaporításához. Ez tehát szintén nem ok arra, hogy ezen vasútnak évenkint körülbelül 30—60.000 forintot tevő jövedelméről az állam lemondjon. Igaz, t. ház, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr sem a törvényjavaslatban, sem az indokolásban még csak hozzávetőleg sem mondotta meg azt, hogy körülbelül mennyire rúghat az az összeg, a melyről az állam lemond, és a mely egyenes dotáeziónak a jelentőségével bir. Pedig joggal követelhetjük a törvényhozás komolyságánál fogva is, hogy bennünket ez irányban tájékoztatni méltóztassék. (Heb/eslés a szélső baloldalon.) Hogy erre, t. ház, a miniszter úrnak kellő kulcsa van, azt legjobban bizonyítja az, hogy ott, a hol az úgynevezett menetjegyekre vonatkozó illeték elengedéséről van szó, ott a törvényjavaslatban benne van, hogy öt évre 5000 forint átalányt kivannak megállapítani, és hogy ez 50°/o-nak felel meg. Ezt nem lehetett így a levegőből kapni, hanem ennek bizonyos számítás szolgálhatott alapúi, tudniillik a városi belső villamos vasút forgalmát vette alapúi a t. miniszter úr, és abból számította ki. No már most engedelmet kérek, ugyanazon módon kiszámíthatta volna azt, vájjon milyen nagy az az adóösszeg, a melyről az állam ezen földalatti vasútnál lemond, és akkor nem úgy állana a dolog, a mint Berzeviczy Albert t. képviselő úr mondta, hogy itt egy igen kis apró jövedelemről való lemondás forog szóban. Hiszen ha tekintetbe veszszük csak az alaptőkét, a mely 3,600.000 forint, ha csak minimális kamatozást veszünk, a miről pedig szó nem lehet, mert hiszen először kiállítás lesz már a legrövidebb idő alatt, de villamos vasútunk is van, a mely némileg tájékozást adhat az iránt, hogy mennyi lehet a dividenda, de ha csak minimális három százalékos jövedelmezést veszünk, és ennek a jövedelemnek tíz százalékát veszszük állami adónak, akkor is évi 36.000 forintról van szó. De nem három százalékra, hanem előreláthatólag öt, hat, hét, nyolcz százalékra is felrúghat a jövedelem, ha tekintetbe veszszük a többi forgalmi eszközöket és azt, hogy ugyanezen vonalon más hasonló vállalat a föld felett nem engedélyeztetett. Már most indokolva van-e az, hogy midőn oly vállalatról és olyan részvénytársaságról van szó, a melynek papírjai nem is befektetési értéket, hanem tőzsdei játékpapirokat képeznek, a melyek a legnagyobb ázsiotázsra használtatnak fel, a hol az ilyen kedvezmény már közvetlen megszavazása után ázsiotázsra fog indokul szolgálni, kedvezmények adassanak akkor, a midőn az ország legkiválóbb érdekeit mellőzni vagyunk kénytelenek, a midőn a nép számos rendkívüli szükségletére nem találunk kellő fedezetet, a midőn a földmívelési miniszter úr kénytelen a felséghez pauaszszal járulni, hogy neki nem állítják be a kellő tételt afilloxera által elpusztított területek számára, (Zajos helyeslés a bal- és