Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-470

192 470. országos ülés 1895. május 3-án, pénteken. midőn az országnak anyagi helyzete ilyen sötét, e vígszínházról szóló javaslat azért csinált olyan óriási reszenzust, és a kért 200.000 forintnyi kamatnélkűli kölcsön azért találkozott ellenszenvvel. Mindenki érezte, hogy midőn a szegény néptanítók számára nem adjuk meg a szükséges falatot, nem érdemes megadoi a segélyt egy oly intézménynek, mely utóvégre is csak gazdagok kedvtelése, és nem az ország érdekének kielégítése. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ép azért, mert a mai viszonyok között jön ide ez a kérdés is, azért válik e magában véve csekély jelentőségűnek látszó ügy nagyobb horderejűvé azáltal, hogy ily sötét anyagi viszonyok közt adunk meg ily kedvezményt, melyet az igen t. előadó úr ugyan nem nevez az államháztartás megterhelésének, de én eminenter annak tartom, mert elvonunk más oldalról oly jövedelmet, melyet egyebütt az ország javára nagyon jól gyümölcsöztethetnénk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem érzem magamat kötelezettnek kiszámítani azt, a mit a pénzügyi bizottság, a miniszteri előterjesztés és az előadói indokolás kellett volna, hogy számokban kifejtsen, nem keresem a kedvezmény összegét, de azt tudora, hogy ha a kedvezmény nem volna jelentékeny, a vállalkozók csoportja nem kötötte volna azok megadásához a mű létesítését. (Úgy van! Ügy van a széhő baloldalon.) És én épen ebben a körülményben és abban, hogy a kedvezmény itt megadatik, azt a helytelenséget is látom, hogy daczára annak, hogy az indokolás szerint a vállalat a kedvezmények nélkül nem ment volna bele a mű létesítésébe, az építkezés tényleg mégis engedélyeztetett és megkezdetett; mondhatni: már félig be is fejeztetett. Ezáltal mármost ismét az a sajátságos helyzet áll elő, hogy a t. ház kénytelen egy már megváltozhatatlan dologgal számolni, (Felkiáltások a szélsőbalon: Dehogy kénytelen!) bizonyos mértékben kényszerhelyzetben van, (Felkiáltások a szélsőbalon: Nincs!) de az igen t. kormány mindenesetre azon kényszerhelyzetben van, hogy a javaslat megszavazását forszírozza, mert oly engedélyt adott előzetesen ki, melynek realizálását csak most kéri a t. háztól. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az indokolásban tulajdonkép csupán csak azt az érvet találom, hogy a főváros egy értékes technikai miivel fog gazdagodni. Azokat a kedvezményeket, melyeket a törvény az ipari és gyári munkálatoknak megad, ezen vállalatnak én nem adom meg a felhozott indok alapján, mert az »érdekes technikai mü« czím magában véve nem elégséges arra, hogy ellenértékűi kedvezményeket kapjon, annál kevésbbé, mert maga az indokolás beismeri, hogy e vállalat a nagyobb forgalom levezetésére fog jövőben szolgálni, s így a vállalat ebben megtalálja mindazon ellenértékéket, a melyekre az első évekbeü a kisebb jövedelem folytán számíthat. (Úgy van! a baloldalon.) De tulaj donkép kik is azok, a kik a vállalatot létesítik? Mindenesetre és kizárólag a gazdagabb tőkepénzesek és bankárok. Akkor, midőn az iparossal és kereskedővel, ha jövedelme kevesebb, nem törődünk; midőn a gazda jövedelmét, ha egyetlen egy fillére sincs, nem pótoljuk, akkor nem vagyunk, nem lehetünk kötelesek támogatni azon tökepénzesek és bankárokat, a kik vagyonuk természeténél fogva a jövedelemadó alól már amúgy is nagyon könynyen kibújnak (Helyeslés a szélső baloldalon.) és a tőke erejével a többi kereseti ágak felett úgyis dominálnak. (Igaz! a szélső baloldalon.) Oly adott viszonyok közt tehát, miután egyáltalában nem látom indokoltnak, hogy miért részesítjük ezt a vállalatot állami kedvezményben, és miután látom, hogy azt másutt az ország javára gyümölcsöztetni tudjuk, és miután egyáltalában nem találom indokát annak, hogy a gyári és ipari vállalatokról szóló törvény intézkedéseit a jelen engedélyre [ruházzuk: ennélfogva ezen törvényjavaslatot sem a magam, sem azon párt nevében, a melyhez tartozni szerencsém van, sem általában, sem részleteiben el nem fogadom. (Élénk helyeslés a balés .szélső baloldalon.) Perczel Béni jegyző : Berzeviczy Albert! Berzeviczy Albert: T. ház ! Legyen szabad nekem, mint a fő- és székváros egyik kerülete képviselőjének ezen törvényjavaslat érdekében a most elhangzott beszéddel szemben felszólalnom. (Halljuk! Halljuk!) Az ezen törvényjavaslatban bizonyos, nagyon csekély állami kedvezményben részesíteni tervezett közlekedési intézmény létrejötte fontos érdekét képezi a főváros helyi forgalmának és kizárólag ebből a szempontból ítélhető meg helyesen. És én valóban csodálkozom azon, hogy az előttem szólott t. képviselőtársam hogyan állíthatja ezzel szembe a vidéki városok állítólag elhanyagolt érdekeit; hogyan emlegeti itt a néptanítók fizetését, hogyan emlegetheti a tőkepénzesek, bankárok érdekét: holott itt — ismétlem — egy a főváros helyi forgalma, tehát fejlődése érdekében létrejövendő oly vállalatról van szó, mely ugyan közvetlenül mindazokat is fogja érdekelni, a kik az illető vállalat részvényeinek birtokába fognak jutni, de a mely vállalat a vidéki vasúti vállalatokkal szembe már csak azért sem állítható, mert hiszen minden helyi érdekű vasútnak sokkal nagyobb adókedvezményre van igénye, mint a mily adókedvezmény ezen vállalat részére javaslatba van hozva. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert miről van itt szó, t. ház? Arról, hogy