Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-470
470. országos ülés 1895. május 3-án, pénteken. [81 azok mégis teljesen megfelelnek az illető vidék érdekeinek. De hogy ily vasutakat létesíthessünk, el kell térnünk azon szabványoktól, amelyeket a lielyi érdekű vasutak engedélyezéséről a törvény ma megállapít, és ezek helyett olyan szabályokat és építési feltételeket kell engedélyeznünk, a minőket különösen Németországban ezen kis harmadrendű vasútakra nézve megállapítottak, a hol az ilyen vasút átlagos kilométer-költsége tizenötezer forint, holott nálunk a helyi érdekű vasutak kilométc-költsége átlag legalább 30.000 frtra tehető. Hogyha a miniszter úr jónak fogja látni a helyi érdekű vasútakról szóló törvény módosításával foglalkozni, akkor továbbá ajánlom, méltóztassék figyelembe venni a vasút-engedélyezések módozatainak kérdését is. Azt hiszem, hogy ha a miniszter úr a törvényben olyan megállapodást venne, a mely a mai komplikált előmunkálati és engedélyezési rendszert feleslegessé tenné, azzal a helyi érdekű vasutak költségeit tetemesen redukálná, és ezután ismét fejlődésüket, kiterjesztésüket nagy mérvben előmozdítaná. (Helyeslés balfélöl és a középen.) Ezeket a miniszter úr figyelmébe ajánlva, újból kijelentem, hogy a törvényjavas latot el nem fogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Ha senki se kivan, a vitát berekesztem. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter : T. ház! Azon felszólalásokra, a melyek ezen törvényjavaslat elfogadása ellen intéztettek, kötelességemnek tartom némi megjegyzést tenni. Első sorban Horánszky Nándor képviselő úrnak két rendbeli kifogásai és aggályai voltak ezen törvényjavaslat elfogadása ellen, tudniillik formai és lényegi aggályai. A mi a formai aggályokat illeti, én az előzetes építési engedély megadására vonatkozó fejtegetéseit teljesen indokoltaknak tarlom. Én sem tartanám elfogadhatónak, ha mint általános szabályt állítanók fel, hogy valamely vasút engedélyezési tárgyalásának befejeztével mindjárt az előzetes építési engedélyt is megadjuk. Elismerem, hogy ennek igen sok a hátránya. De, hogy ez esetben s kivált ebben az évben ettől némileg eltértünk, azt az ország általános gazdasági helyzete indokolta, a mennyiben az inség nagy mértékben elterjedvén, kötelessége volt a kormánynak gondoskodni arról, hogy az Ínségesek munkát találjanak és igy az inség enyhüljön. Ez volt az oka, hogy 'az általános szabályoktól eltéröleg némely vasútnak megadtuk az előzetes építési engedélyt. De ez egyáltalán nem akadályozhatja meg, hogy azért a törvényjavaslat teljes objektivitással tárgya ltassék, és esetleg, ha úgy találná helyesnek a törvényhozás, el ne fogadtassák. Mert az előzetes építési engedély aunak világos hangsúlyozásával adatott ki, hogy ez tisztán a vállalkozó veszélyére történik, s hogy ebből semmi következtetést a végleges engedély megadására nem vonhat. Ezt tehát nem lehet a törvényjavaslat tárgyilagos megbírálásának akadályául feltüntetni s épúgy nem szolgálhat ez okúi arra, hogy a javaslat általánosságban el ne fogadtassék. A mi a másik észrevételt illeti, hogy tudniillik e javaslat előzetes megbírálás végett nem utasíttatott a pénzügyi bizottsághoz, holott az állam különböző czímen hozzájárul a vasút építéséhez : ennek oka az, hogy a pénzügyi bizottságnak már volt alkalma e tárgyban nyilatkozni. Ezen állításom bizonyítására, hivatkozom az 1895 iki költségvetésre, hol a pénzügyi tárcza beruházásai között I. czím VI. rovat alatt előfordult: a tiszolcz-zólyom-brezói helyi érdekű vasútnak törzsrészvények ellenében 50.000 forint. Hogy pedig ez az 50.000 forint csakugyan része annak a 300.000 forintnak, mely e törvényjavaslat indokolásában fel van tüntetve: ennek bizonyítására felolvasom a költségvetéshez csatolt, és annak idején a házhoz beterjesztett, tehát a pénzügyi bizottság által is tárgyalt indokolás illető passzusát, (Olvassa.) »A tiszolczzólyomdbrézói helyi érdekű vasútra törzsrészvények ellenében 50.000 forint vétetett fel, mint első részlete a tárczám terhére elvállalt 300.000 forint hozzájárulása.« Tehát e tekintetben a pénzügyi bizottság már véleményt mondott, már véleményt mondott a törvényhozás is; s ezért a javaslatot ez okból előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani merőben felesleges lett volna. Ugyanez áll a földmívelésügyi miniszter úr részéről, a kincstári erdőkből kilátásba helyezett 18.000 forintra nézve is, a mennyiben erre nézve a pénzügyi bizottság és a törvényhozás akkor határozott, midőn az erdővásárlási alapról szóló jelentését a földmívelésügyi miniszternek tárgyalta és tudomásul vette. így hát tökéletesen felesleges volna e szempontból a javaslatot a pénzügyi bizottsághoz utasítani, minthogy a bizottség mind a két kérdésre nézve már határozott. A többi kérdésre, tudniillik az államnak specziális alapjából, a viczinális vasutakat segélyző alapból való hozzájárulása egyáltalában nem is tartozik a pénzügyi bizottsághoz, mert ennek hováfordítása a kereskedelmi miniszterre van bízva a törvény által. Ugyanez áll a postaszállításra nézve is. Nézetem szerint tehát minden alapja hiányzik ezen törvényjavaslatnál annak, hogy az előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák. Áttérek most azon ellenvetésekre, melyek 24*