Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-470
186 470. országos ülés 1895. május 3-án, pénteken. ruttkai vonalnak, és habár teljesen nem helyeslem, de ráíielyezkedem a miniszter úrnak arra az argumentácziójára is, hogy a ruttkaföleki fővonal annyira túl van terhelve, hogy annak megkönnyítését, a forgalom egy részének más vonalra való átterelését a forgalom, az államvasutak érdeke teszi szükségessé. Én tehát, habár osztozom Horánszky Nándor képviselőtársam véleményében, mégis ráhelyezkedem azon álláspontra, hogy általános forgalmi szempontból szükséges ez a vonal, vagy államvasúti forgalom lebonyolítására, és ezen szempontból szándékozom elbírálni azt a kérdést, hogy ha már e vasút szükséges, az államra nézve melyik módja előnyosebb, az-e, melyet a t. kormány ajánl, hogy tudniillik mint viczináls vasutat építsék e főforgalmi vonalat, vagy pedig a mint én tartom helyesebbnek, ha állnak az igen t. kormány szuppozicziói, hogy tudniillik egyszerűen az állam építse ki ezen vonalat. A jelentés szerint ezen vasútnak építési költsége 3,200.000 forintban van megállapítva, vagyis kilométerenkint 75 ezer és néhány száz forintban. Elismerem, t. ház, hogy az ottani helyi viszonyok ennek a vasútnak építését tetemesen drágítják; elismerem, hogy az Abt-féle szisztéma behozatala hat kilométer hosszban szintén drágítja ezt a vonalat. Mindezt teljes mértékben elismerem, és azért a magam részéről annál is inkább, mintán nem ismerem az ottani helyi viszonyokat annyira, hogy egészen helyes véleményt alkothatnék magamnak, ráállok arra is, hogy tehát tényleg normális összegben lettek az illető költségek megállapítva ; de tudjuk, hogy minden viczinális vasiít építési költségeinek megállapítása a helyi érdekű vasutakról szóló törvény némely intézkedéseinek igen helytelen kényszere folytán rendesen sokkal magasabb Összegben történik, hogy a financzirozás lehetséges legyen. Én nem teszek ebből szemrehányást a kormánynak. Tudom, hogy ez így van, és a kormány is csak kényszerűségből adta a fejét arra, hogy itt az építési költségeknek bizonyos emelését minden egyes esetben engedélyezze a tényleges költségösszegen felül; de a mint ez így áll, ágy áll mindenesetre az is, hogy a 3,200.000 forintnyi építési költség nem képezi ezen vasút építési költségének tényleges szükségletét, hanem magasabbra van felvéve és a financzirozás szempontjából állapíttatott meg ily magas összegben. Úgy, de én azt hiszem, bátran állíthatom, hogy ha nyilvános versenytárgyalás útján adatnék ki ezen vasút építése, úgy nem hárommillión felüli összegben, hanem jóval a bárom millió alatt lehetne azt kiépíteni. Ez oly logikus és természetes, hogy azt hiszem, ez ellen a miniszter úrnak sem lehet kifogása. Már most hogy áll a kérdés? Ezen vasútnak, melyet most már fővonallá akarnak avanzsiroztatni, ezen két vonalat összekötő vasútnak ad a kormány 900.000 forintnyi készpénz segél} t. Ad ezenkívül ezen vonalnak átmeneti forgalom ezímén, — mert én is úgy fogam fel a helyzetet, mint Horánszky Nándor t. képviselőtársam, hogy itt egyszerűen a ruttka-füleki forgalom egy része czedáltatni fog ezen vasútnak, — ad ezen vasútnak különösen a helyi érdekű vasutakra nézve igen tetemes mértékben megállapított összeget az átvezető helyi forgalom ezímén, és mint látjuk, ugyancsak az indokolásból nagy szállítási forgalmat is biztosít e vasútnak, a mennyiben az állami vasgyárak telepei, — mint a jelentés kontemplálja — 5000 kocsirakománynál többet fognak onnan évenkint szállítani. íme tehát ad az állam készpénz-segélyt közel 900.000 forintban, vagyis a ténylegesen meghatározott, építési költségnek27— 28 százalékát; adja ezen kivűl az átmeneti forgalmat és helyi forgalmat is biztosít neki. Mindezek oly financziális előnyöket képeznek, hogy nézetem szerint sokkal helyesebb volna, dia a t. miniszter úr e javaslatnak visszavonása mellett oly törvényjavaslatot terjesztene elő, a mely egyszerűen ezen vonalnak állami úton való kiépítését kontemplálná. A többlet, a melyet az állam a 900.000 forinton feltil ezen vonalba beruházna, körülbelül l x /2 millió forintot tenne ki, és ezen öszszegnek kamatait és amortizáezióját a vasút forgalma bőven meghozná és meghozná az államvasutaknak azt a hasznot is, a melyet az olcsó egységes kezelés és a helyi érdekű vasút különös kiadásnélküli különbözetet képez. A főmomentumot, vagyis hogy az államvasutak kezében a vasutak építési költségei tetemesen csökkennének, már felemlítettem. Mindezekre való tekintettel reá helyezkedem a kormány álláspontjára és elfogadom, hogy a zólyom-brézótiszolczi helyi érdekű vasút kiépíttessék; minthogy azonban ezélszertíbbnek, anyagilag az államra finaneziális szempontokból helyesebbnek tartom, hogy ezen vasútat az állani saját költségén építse ki, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. Méltóztassék megengedni, hogy ez alkalommal, miután más kereskedelemügyi miniszterrel állunk szemben, ismételjem, a mit máinéhány szer elmondottam a viczinális vasutakra vonatkozólag általában. Á költségvetés tárgyalása alkalmával figyelmébe ajánlottam ugyanis a kormánynak a Németországban igen elterjedt kis vasutak úgynevezett »kleine Bahnen« rendszerét. Ilyen jellegű vasiVtakat az államra és az érdekeltségre nézve czélszerűbben és olcsóbban lehetne előállítani és
