Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-469

469. országos ülés 1895. május 2-án, csütörtökön. 173 ságnak legnagyobb részét, daczára a territoriális rendszernek, Magyarországra helyezik át s ezáltal Magyarországra országgyűlésének jóváhagyása nélkül új abban nagyobb terhek rovatnak ? (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Alkotmányos országban pedig az ország lakosait az országgyűlés beleegyezése nélkül terhel lehet senkinek. Ez ellen biztosítékot nem nyiíjt ezen törvényjavaslat és ez egyik legfőbb indoka annak, hogy ezen törvényjavaslatot általánosságban sem fogadjuk el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Van egy másik alkotmányjogi kifogásunk is ezen törvényjavaslattal szemben, és ez az, hogy ezen törvényjavaslat több paragrafusában és végrehajtási intézkedéseiben is egyenesen utasításba adja az igen t. honvédelmi miniszter urnak, hogy a beszállásolása törvény diszpozíciói tekintetében a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg intézkedjék; intézkedési jogot, beavatkozást ad oly miniszternek, a ki a magyar országgyűlésnek felelősséggel nem tartozik. Ez meggyőződésem szerűit alkotmányellenes-. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az 1867. évi XII. t.cz. 27. § a világosan kimondja, hogy a közös miniszterek Magyarország belkormányzati dolgaiba nem avatkozhatnak. Tudjuk a gyakorlatból, hogy az ily megparancsolt, előírt egyetértés mit jelent. Ez afféle oroszlán-szerződés, melyben a hatalomban való osztozkodásban a két társ közül, mivel az egyik hatalmasabb, mint a másik, mindig az előbbinek van igaza és az előbbi dirigál. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha tekintem ezen beszállásolási törvényjavaslatot állami szempontból, én elismerem, hogy a katonság beszállásolása közterhet képez. Az ország lakóit a katonaság beszállásolásáiiak terhétől felmenteni nem akarom, de szerintem ezen tehernek, a melyet a katonai igazgatás méltán megkívánhat az országtól, megvan azon alkotmányjogi határa, mely arányban az ország lakossága az összes hadsereg létszámához hozzájárul. E tekintetben pedi<r a beszállásolás által követelt áldozat nem egyenlő mértékben és arányban van megosztva Magyarország és Ausztria között; nem egyenlő mértékben építtettek és követeltettek laktanyák Magyarország és Ausztriában, mert tudjuk, hogy a közös alapból Ausztriában igen nagyértékíí és tetemes laktanyák építtettek ; arról pedig semmit sem tudunk, hogy Magyarország ezért kárpótlást kapott volna Ausztriától. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A törvényjavaslat indokolásában legfőbb érvnek tűnteti fel a pénzügyi szempontot, mely szerint a katonai beszállásolási költségek folytonos emelkedése fokozott térhet ró a hadügyi hudgetre, és az állam pénzügyeire nézve az lenne előnyös, hogyha ezen fokozatos emelkedés megakadályoztatnék azáltal, ha a községek ezután tíz évről tíz évre osztatnának be a lakbér osztályokba s a most érvényben levő árszabály öt évre kitolatnék. A törvény ezen intézkedései szerintem a laktanyák tulajdonosai, a törvényhatóságok és a községek méltányos és jogos igényeinek érvényesíchetését nehezítik, vagy akadályozzák meg s ezáltal az ország lakosaira fokozott terhet rónak, mert nem veszik tekintetbe azon fokozatos értékemelkedést melynek természetszerűiéi!: be. kell állania minden egészséges állami életben, és ha ennek megfelelőleg egy községben az ottani objektumokat jobban lehet értékesíteni, mint azelőtt lehetett, akkor teljesen méltányos a laktanyatulajdonosnak azon kívánsága, hogy magasabb bértételeket fizessenek azon objektumok után, mint eddig fizettek. (Helyeslés a széhő baloldalon.) Ezen jogos igény kielégítését megnehezíti vagy akadályozza ezen törvényjavaslat, mert ha nem ez volna a czélja, akkor a beszállásolási költségek emelkedésének korlátozásáról, pénzbeli megtakarításról szó sem lehetne. Hasonló intencziót látok a II. osztályú laktanyák rendszeresítésében is, mert ez meggyőződésem szerint nem azt fogja eredményezni, hogy a laktanyaépítési kedv ezáltal fokoztatik, vagy a laktanyaépítés megkönyíttetik, hanem azt, hogy a mostani laktanyák legnagyobb része a térítési díjaknak az eddigi szerződésszerű idő lejárta után beosztatik, másodosztályú laktanyákká degradáltatnak és ezáltal ezen fokozottabb vagy az eddigi díjaktól elesnek. Mindezek fokozottan terhelik a laktanyák tulajdonosait: a törvényhatóságokat és községeket, ezek pedig — mindnyájan tudjuk — közgazdasági, kulturális és katonai költségekkel most is már nagyon nagy arányban meg vannak terhelve. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az indokolásban fölemlített legfontosabb indok, a mi az állam pénzügyére nézve nagy előnynyel járna, nevezetesen a hadügyi budgetben való pénzmegtakarítás, előttem csak ez esetben birna elfogadható súlylyal, ha bizonyítékot bírnék a tekintetben, hogy a hadügyi budget ezen megtakarított összeggel vagy lejjebb szállíttatik, vagy legalább nem emelkedik fel a jövőben. Erre nézve pedig az eddigi tapasztalatok ezt a bizonyítékot nem nyújtják s e költségek, a mint eddig is folyton emelkedtek, ezenti^l rs mindig emelkedni fognak. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A jelenlegi beszállásolási törvény keretében legalább a községek, törvényhatóságok a beszállásolási költségek fejében megkaptak eddigelé