Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-469

174 469. országos ülés 1895. május 2-áji, csütörtökön. egy cseppet abból a tengerből, a mit a katonai igazgatás költségeinek fedezésére az ország kénytelen fizetni. Ezt a cseppet is ezen törvényjavaslat kisebbíteni igyekszik. Még a törvényjavaslat azon intézkedéséről akarok röviden megemlékezni, mely szerint a csapatok jobb kiképzése ezéljából a nagyobb gyakorló terek és harozászati lőterek méreteit ezután kormány; rendelettel kívánja a törvényjavaslat szabályozni. Eddig ez a törvényhozásnak volt joga és törvény szabályozta. A törvényhozási intézkedésnek rendeleti útra való terelésében én a kormány hatalmának meg nem engedett túlterjesztését látom, minek szükségességét megdönti és megezáfolja az a tapasztalat, hogy a katonaság és a csapatok kiképzését eddig sem hátráltatta, ezután sem fogja hátráltatni a törvényhozási intézkedés. Ezt tehát, mint a törvényjavaslat egyik igen sérelmes intézkedését, természetesen nem is fogadhatjuk el. Általánosságban a 48-as és függetlenségi párt részéről nekem ezek az észrevételeim s ezen indokok alapján nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Bolgár Ferencz képviselő úr kivan Szólani. Bolgár Ferencz: T. ház! Teljesen igaza van előttem szólott t. képviselőtársamnak abban, hogy a beszállásolási törvény által a nemzet jogai némileg esorbíttattak, de nem a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslattal történik ez, hanem történt már az 1879: XXXVI. törvényczikkel, a mely most mcdosíttatik, és melynek 31. §-a annyiban kivette a nemzet kezéből a beszállásolási jogot, hogy azt mondja, hogy az álló hadseregre, a haditengerészetre nézve ő Felsége, mint legfőbb hadúr által az 1875. évben elrendelt állandó béke-elhelyezés végrehajtása a közös hadügyminiszter által a honvédelmi miniszterrel egyetértőleg eszközöltetik. Ha ezt nem az 1879 : XXXVI. tcz. rendelte volna már el, én is állást foglalnék a tárgyalás alatt levő törványjavaslat ellen; azonban jelenleg nincsen másról szó, mint az 1879 : XXXVI. tcz. egyes szakaszainak megváltoztatásáról. Tény az, t. ház, hogy 1879. óta a beszállásolási költségnem kevesebbel, mint hét millióval, azaz öt millióról tizenkét millióra emelkedett. Igaz ugyan, hogy azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy 1879. óta úgy a hadsereg legénységi állománya, mint a tisztikar száma nagy mérvben emelkedett, és azon költségek, melyek ÍIZ ő lakbér-fizetéseikre kiadatnak^ szintén ezen hét millióba beszámítandók. A nagyobb része ezen köítségszaporodásnak azonban — nem szenved kétséget — a beszállásolási törvény hiányaira vezethető vissza. És én részemről helyesnek tartom azt, hogy a katonai kormányzat gondoskodik arról, hogy ezen költségek tovább ne emelkedjenek, bár meg vagyok győződve arról, hogy a mi itt most történik, az a bajon nem egészen segít, és még legalább is további tizenöt esztendő fog elmúlni, míg ezt az ügyet egészen rendbe hozhatjuk, a mi már azzal is összefüggésben áll, hogy tulajdonképen a hadsereg territoriális elhelyezése sincsen egészen véglegesen megállapítva. (Igás! balfelöl) De ezen törvényjavaslat által, melyet most tárgyalunk, a helyzeten, ha nem is radikálisan, de némileg mégis segíteni fogunk. Nerö szenved az sem kétséget, hogy a katonai kormányzat;itt egy bizonyos takarékossági szempontot tart szem előtt, és hogy a jogos magánérdekek, a menynyire lehetséges, megkiméltetnek. Az által, hogy a térítési összeg, ha egy laktanya a katonai kormányzat által átvétetik, jövőben az összes 25 esztendőre vagy a bérszerződés egész tartamára véglegesen fixiroztatik, az egyes laktulajdonosok igenis némely esetben némi kárt fognak szenvedni. Ma, ugyanis, midőn öt évről öt évre a lakbérviszonyok egyes községekben esetleg változhatnak, hogyha egy magasabb osztályba jönnek, a laktulajdonosok is esetleg -egy nagyobb bérösszeghez jutnak, mint ez eleinte, mikor a szerződés köttetett, kontemplálva volt, mert az ezen laktanyákban lévő tiszti lakások és mellékhelyiségek után a katonai kormányzat azt a bért fizette, mely öt évről öt évre meg lett állapítva. Ez azonban a kaszárnya-építőknek kaikul áczióját nem fogja megváltoztatni, mert abban az időben, mikor arra vállalkoztak, hogy kaszárnyát építsenek, Ők az akkori bértételekre alapították kalkulácziőjukat. Másrészt azonban a jelenlegi kaszárnyatulajdonosok nem is fognak bevételeikben megcsorbíttatni a törvényjavaslat szerint, miután garantirozva van nekik, hogy azt a bérösszeget, melyet ma, húznak, változatlanul házni fogják mindaddig, míg szerződésük a katonai kormányzattal fennáll. Ellenkezőleg, ha jól értettem a törvényjavaslatot, — mert megjegyzem, hogy egyes szakaszai egy kissé nehézkesen vannak stilizálva, — oly tulajdonosoknak, kik ma tán kisebb bérösszeget kapnak a tiszti lakások után, mint akkor, mikor a szerződés megköttetett, jogukban áll a katonai kormányzathoz folyamodni, és kérni, hogy a jövőben az a bérösszeg fizettessék, melyet akkor kaptak, mikor a szerződés a kaszárnyatulajdonos és a katonai kormányzat által meg lett kötve. Különben is ki akarom emelni, t. ház, hogy bár ezentúl a beosztás nem 5—5 évre, hanem 10—10 évre fog menni az esetben, hogyha például egyes katonatisztek lakására a községnek rá kellene fizetnie, mert az illetők azért a lakbérért nem tudnak