Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-468

468. országos ülés 1895. május 1-én, szerdán. 153 san azon reményben, hogy alkotmányának, közjogának megfelelőleg a magyar udvartartás rendezve lesz. Különösen reménykedtünk mi abban, hogy midőn ez a nemzet most ezredéves nagy emlékünnepét kívánja megülni, ha majd talán ide téved az az idegen, a ki olvasott vagy hallott egy önálló Magyarországról, azt kérdi: hol van önállóságtok? Van-e egy hadseregtek önálló? Van-e egy bankotok önálló? Nincs! Mitek van tehát? Egy vicze-hófmeistertek vagy sehlasshauptmanntpk, a ki meldungjait a királyi várba küldi fel. És azután talán lesz egy be nem végzett kiállitásutik, a hol kiállíthatjuk a jelen kormányt a kormányelnökkel együtt, (Zajos derültség.) és azt mondhatjuk az idegennek : ezt a kormányt, mint intő példát állítottuk fel azon nemzetek számára, a kik netán közös ügyes intézményeket akarnak valaha létesíteni hazájukban. Egy ezredéves múlt, több százados jog követeli, t. képviselőház, a királyi udvartartást, és én elvárom a kormánytól azt, hogy legyen annyi bátorsága, hogy ő Felsége atyai szivének tanácsolja azt, hogy ez a nemzet kívánja a magyar udvartartást. Minthogy pedig a miniszterelnök úr szavaiból azt vettem ki, hogy erre reményünk nem lehet, sohasem vehetem tudomásul, mint magyar ember, a miniszterelnök úr ilyen válaszát. (Zajos éljenzés és helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Két kérdést intéztem a miniszterelnök úrhoz. Az egyik vonatkozott a jelenleg a lapokban megjelent konkrét híresztelésekre, a másik általános természetű volt. A mi a brpok híresztelését illeti, a miniszterelnök úr egyszerűen azt felelhette és felelte is, hogy azok időelőttiek, hogy azok abban az alakban, melyben megjelentek, az alapot nélkülözik. Hát ha az én kérdésem csak ezekre a konkrét híresztelésekre vonatkozott volna, igen természetesen ezt a választ tudomásul kellene venni. De én megtoldottam kérdésemet egy általános szempontnak a felemlítt'sével, tudniillik azzal, hogy a kormány egyáltalában szándéko zik-e olyan magyar udvari hivatalnak életbeléptetését javaslatba hozni, mely a most létező császári és királyi főudvarmesteri hivataltól, vagy bármi néven nevezendő méltóság, vagy hivatalhoz függési viszonyban áll, mely méltóság, vagy a mely hivatal nem kizárólagosan magyar. Ez, t. képviselőház, a kérdésnek sarkpontja. (Ügy van! Úgy van! balfel'ól.) Mert a mi azokban a hírlapi híresztelésekben aggodalmat okozott, az nem a kérdés megoldására vonatkozó ilyen vagy amolyan részlet volt, hanem az a körülmény, hogy ama híresztelések szerint, a melyek sajnosán összevágnak a kormányelnök úr elődeinek nyilatkozataival, az udvartartás kérdésének megoldását ebben az igen helytelen és az országra nézve megalázó irányban keresik. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Erre vonatkozólag vártam a t. miniszterelnök úrtól a határozott tagadást ; nem a hírlapi közleményeknek egyes részleteire vonatkozó nyilatkozatot, hanem azt vártam én Magyarország miniszterelnökétől, hogy körülbelül ezeket válaszolja: A kérdés megoldásának részletei iránt megállapodás nincs; arról azonban biztosíthatom a t. házat, hogy oly magyar udvartartási hivatal, mely bármely nem magyar hivataltól avagy méltóságtól fííggő állásban lenne, a kormány által kizártnak tekintetik. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Ily válaszszal megelégedtem volna, ezt vártam a miniszterelnök úrtól. E helyett (Halljuk! Halljuk!) kaptuk a miniszterelnök úrtól a kérdés anteaktáinak egy nem egészen teljes és szabatos előadását, Mert a t. miniszterelnök úr az ő hivatalbeli elődje iránt igazságtalan volt és én abban a szerencsés és sajátságos helyzetben vagyok, hogy nekem kell a miniszterelnök úr hivatalbeli elődjét megvédeni az anteaktáknak azon előadásával szemben, melyet a miniszterelnök úrtól hallottunk. Mert bocsánatot kérek, az a felfogás, hogy az udvartartásnak kérdése, az ismert közjogi fimkczióktól eltekintve, tisztán ő Felségének személyes ügyét képezi, melyre a magyar kormány befolyást nem gyakorol : ez a felfogás létezett korábban; ily felfogást, ha jól emlékszem, kifejezésre juttatott egy költségvetési vita alkalmával Tisza Kálmán t. képviselő úr, mint miniszterelnök, s ezt a felfogást hallottuk most újból Bánffy Dezső miniszterelnök úrtól. Azonban az előbbi miniszterelnök úrtól mindig azt hallottak, hogy ő külön magyar udvartartás létesítésére ugyan nem törekszik, de azt igenis czéíúl tűzi ki magának, hogy Magyarország közjogi helyzete az udvartartás külső érintkezéseiben is kifejezésre jusson. No hát, t. ház, ezt a két álláspontot nem lehet azonosítani, de még összeegyeztetni sem ; mert ha áll az, hogy az udvartartás egy minden közjogi fontosság nélküli, hogy Úgy mondjam, tisztán ő Felségének személyes ügyét képező kérdés, melybe tehát más tényezőnek beleszólása nincs: akkor a kormány sincs és nem is lehet arra hivatva, hogy bármire is törekedjék az udvartartás kérdésében. (Úgy van! Úgy van! balfel'ól.) És különben is a jelenlegi t. miniszterelnök úr is előadásának további részében megfeledkezik arról a nagy elvi álláspontról, melyet egy korábbi elődétől vett át, s mely az atavizmus törvényei szerint ő benne újból feléled; megfeledkezik erről és ismét beszél bizonyos tö31*