Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-468

164 468. országos ülés 18'Jő. május í-éu, szerdán. rekvésekről, melyeket ő is örökölt éa folytat azfudvartartás ügyében; mert úgy látszik, hogy miniszterelnöki ősapjától örökölte ezt az elvi álláspontját; (Zajos derültség a hal-és szélsőbaloldalon.) de nem repudeálhatja miniszterelnöki közvetlen elődjének örök<égét sem, hanem bevallja, — bár úgy látszik, alkalmatlan neki — hogy Örökül vett át miniszterelnöki elődjétől az udvartartás rendezése tekintetében bizonyos törekvéseket. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ámde, t. ház, ha elismertem azt, hogy a volt miniszterelnök úr az udvartartás kérdésében kielégítőbb nyilatkozatokat tett, mint azokat, a melyeket a jelenlegi miniszterelnök úr idéz: kénytelen vagyok mégis a háznak emlékezetébe visszaidézni azt, hogy a volt miniszterelnök úrnak nyilatkozatai is sajnos kétértelműségben és homályban szenvednek; azok sem derítették fel azt a kérdést, melyre ma a súlyt fektetem. Azok is, legalább hallgatólag, megengedhetőnek tüntették fel a kérdésnek oly megoldását, mely a Bécsben székelő császári és királyi udvarmesteri hivatalnak valamely budapesti.képviseletét állandósítja. A jelenlegi miniszterelnök úr pedig az egyetlen pozitiv dolgot, a mit erről a kérdésről mond, sajnálatomra, akkép formulázza, hogy ő Felségének udvartartása, tehát a most létező udvartartás állandó képviselettel bírjon Budapesten. No hát ez az, t. miniszterelnök úr, és ez az, t. képviselőház, a mire vonatkozólag nagyon kérem a t. kormányt, nagyon kérek minden illetékes tényezőt, a mely erre befolyást gyakorolhat, hogy inkább ne csináljon semmit, mint ezt, (Zajos helyeslés balfelöl.) mert a kérdés megoldásának még azon sxűk korlátai között is, a, melyeket az azelőtti miniszterelnök kijelölt, hogy tudniillik az udvartartás külső megjelenésében Magyarország közjogi állása kifejezésre jusson még ezen szűk keretekben is, ez a megoldás nem az ország közjogi állásának kifejezésre juthatása, hanem az ország közjogi állásának elhoraályosítása, (lgas! Úgy van! balfelöl.) az ország közjogi állásával ellenkező eszme kifejezésre juttatása, (Ügy van! balfelöl.) az ország állami és nemzeti önállóságának lefokozása a külső formákban és egyenesen Magyarországnak megaláztatása. (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) A bécsi vagy akárhol székeli! császári és királyi udvartartásnak egy képviselete Budapesten, ez, a mennyire külső jelek és szimbólumok egyáltalán jelentenek valamit, csak kétfélét jelenthet; vagy azt jelentheti, hogy az udvartartás közösügy, vagy pedig jelenti a magyar királyi méltóságnak mint önálló fejedelmi egyéniségnek lealacsonyítását. (Zajos helyeslés balfelöl.) T.^képviselőház! Én kötelességemnek tartottam ennek a tárgynak érdemében felszólalni; kötelességemnek tartottam e tárgynak ezen oldalát megvilágítani, és miért? Ha a t. kormány ily irányú felterjesztéseket tesz ő Felségéhez, indokolni fogja ezt az előterjesztését azzal, hogy a kérdésnek ilyen megoldása, hogy egy ilyen magyar udvari expoziturának létesítése által a magyar nemzetnek valamely óhajtását elégíti ki ő Felsége, hogy ez által a kedélyeket Magyarországon fellelkesíti, kielégíti, megnyugtatja. Hát ha a t. kormány ilyen formában informálja a koronát, akkor nekünk kötelességünk erről a helyről, (Igaz! Úgy van! balfelől.) a honnan a kimondott szó mindenüvé elhat, felszólalni és konstatálni az ellenkezőt. A korona iránti lojalitásnak, a koronával szemben való igazmondásnak és őszinteségnek tartozunk azzal, (Zajos helyeslés balfelöl.) hogy jusson legalább ilyen módon tudomására, mennyire nem felel meg a valóságnak ez az előterjesztés; (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) menynyire nem felel meg a nemzet hangulatának, (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) és hogy a magyar nemzet nem fogná ezt az udvari expoziturát kedves ajándékul venni; hogy a magyar nemzet ebben nem látná valamely jogos aspirácziójának megvalósítását; (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) hogy a magyar nemzet ebben csak a maga méltóságanak megaláztatását, közjogi helyzetének elli omályosífását látná, (Zajos helyeslés a bal és szélső baloldalon.) és hogy sokkal jobb, ha semmisem történik, mint hogyha egy ilyen hibás lépést tesznek. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezért, t. ház, én megtevém a magam részéről kötelességemet, a miniszterelnök úrnak válaszát tudomásul nem veszem. (Hosszantartó, zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások balfelöl: Halljuk a miniszterelnököt! Halljuk a választ! Zaj. Elnök csenget!) Elnök: Felteszem a kérdést, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) és pedig miután mindkét interpelláczióra egyszerre adatott a felelet, azt gondolom, leghelyesebb lesz mind a kettőre nézve egy kérdés. (Helyeslés.) Azok, a kik Meszlény és gr. Apponyi Albert képviselő urak interpellácziój ara adott válaszát a miniszterelnök úrnak tudomásul veszik, kérem, álljanak fel. (Megtörténik. Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Éljen! Hoch! Zaj.) A többség tudomásul vette. Következik . Bernát Béla képviselő úr interpellácziója a pénzügyminiszterhez. Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! (Hudjuk! Halljuk! Folytonos zaj. Elnök csenget.) Bernát Béla képviselő úr múlt hó 27-én egy interpellácziót intézett hozzám, mely következőleg hangzik: (Olvassa.) »Van-e tudomásom arról, hogy a mostani