Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-468

162 4<i8. országos illés, 1895. május 1-én szerdán. Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! B. Bánffy Dezső miniszterelnök És ezen álláspontra helyezkedett a t. ház is, a mikor a legutolsó időben az Ugron Gábor képviselő úr által 1893-ban deezember 2-án beadott határozati javaslatra határozott és Ugron Gábor képviselő úr határozati javaslatát, a mely szerint a képviselőház utasította volna a kormányt, hogy a magyar királyi udvartartás szervezéséről és hatásköréről terjeszszen elő törvényjavaslatot, elvetette. T. ház! A kormány azon nézetben van, hogy a mennyiben már a közjogi részét a kérdésnek, a közjogi funkeziókná!. zászlós uraknak és magyar illetékes hatóságoknak és közegeknek kizárólagos részvételét ő Felsége 1893-ban kiadott elhatározásával rendezte, csak is a belső udvartartás kérdésének rendezése maradott fenn. Az előző kormány előkészületeket tett e kérdésekre vonatkozólag, ezen előkészületeket örökölte a jelenlegi kormány is, a tárgyalásokat folyamatban tartja és reméli, hogy az általam elmondott irányban és értelemben megoldani is fogja. Azonban, t. ház, a hivatkozás azon hírekre, melyek a bécsi lapokban közölve lettek, egyáltalán nem bir hitelességgel, mert a kérdés sem annyira előkészítve, a tárgyalások sem annyira befejezve nincsenek, hogy e tekintetben akár a magyar kormány véglegesen határozhatott volna, akár hogy ő Felsége határozata iránt javaslatot tehetett volna. Ebből következik, t. ház, hogy ha a dolog érdemére, a kérdés végleges eldöntésére végjavaslat, végelhatározás nincs, nem volt lehetséges a személyekre vonatkozó elhatározását ő Felségének kikérni. Ily körülmények közt, t. ház, kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Meszlény Lajos: T. ház! A miniszterelnök úr válaszát én tudomásul nem veszem; nem veszem pedig azért, mert a magyar történelem, a magyar alkotmány, a magyar közjog diktálja azt nekem feltétlenül, hogy ebben a házban egy ily választ én tudomásul nem vehetek. (Helyeslés a bal- szélső baloldalon.) A magyar udvartartás, a melyről a miniszterelnök úr nem mondta ki ma sem, hogy egyedül, feltétlenül a magyar király udvartartása, közös ügyet nem képez, ahhoz semmiféle közösügyi intézmény nem férhet, s e tekintetben hivatkozom, — nem függetlenségi pártira, — hanem hivatkozom a közösiígyek teremtőjére: Deák Ferenczre, ki egy hatalmas beszédjében kimondotta azt, hogy a nemzet azért fizet négy és félmilliót — most már többet néhány ezer forinttal — épen annyit, mint az osztrák örökös tartományok ezivillistája, mert azt akarja kimutatni, hogy a magyar király sem fényben, sem tekintélyben, sem hatalomban nem lehet kevesebb soha az osztrák császárnál. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A mi az első kérdést illeti, homályosan engedi sejteni a miniszterelnök úr, hogy mégis körülbelül folynak tárgyalások egy ily tiszteletbeli segéd, viezeoberst-hofmeisteri állomás betöltésére, de legyenek ezek a tárgyalások már oly állapotban, hogy a magyar kormány tud róluk, vagy ne legyenek, egyszerűen ki kell nyilatkoztatnom azon párt nevében, melyhez tartozni szerencsém van, hogy holmi ily állásokkal e nemzet szemeit kitörűlni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Minden magyar udvartartási állás és hivatal egyedül a törvényhozás által kontempláltathatik, és ha önök a közösügyes intézmények egy új faját be akarják vinni a magyar udvartartásba, akkor joguk lesz azt majd itt megszavazni, és így legalább törvényes formája lesz a dolognak, de akkor azután engedjék meg nekem azt kifejezni, hogy legyenek önök büszkék arra a kormányra és arra a miniszterelnökre, ki büszkén mondta azt, hogy az enyém a jelen. Legyenek rá büszkék, szüksége van rá, mert önökön kivííl ebben a nemzetben nem is lesz rá senki. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon. Zaj jobb felöl.) Miért sürgette a magyar nemzet a magyar királyi udvartartást? Nemcsak azért a fényért, a melylyel, mint keleti nép, a magyar nemzet királyát övezve szeretné látni; nem ez a főok, t. ház, hanem az, hogy itt a hazában élő nemzetiségek lássák meg azt, hogy ős Budavárában fent a magyar király, a magyar udvari méltóságoktól környezve uralkodik; lássák meg azt azok a nemzetiségek, hogy ebben a hazában nem az osztrák császárhoz és nem Bécs felé kell fordúlniok, ha bajaikat, sérelmeiket orvosolni akarják, hanem azt Buda várában a magyar királyi trón zsámolyánál tehetik meg. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Beszéljek-e, t. ház, az anyagi haszonról, a melyet egy magyar udvartartás teremt ? (Felkiáltások a jobboldalon: Ne beszéljen!) Nagyon csodálkozom, hogy mikor az ország hasznáról van szó, az az oldal azt mondja, hogy én erről ne beszéljek. Hát egyedül a saját hasznukról szeretik, ha beszélnek? Hogy egy magy.r udvartartás létesítése hazánk fővárosának, iparának, kereskedelmének milyen előnyére szolgálna, azt nekem magyaráznom nem kell. De egy feltétlenül bizonyos: hogy az a 4,650.000 forint, a melyet ez a nemzet súlyos körülmények között is a czivillistához fizet, legalább visszakerülne azokba a kezekbe, a melyek adójukkal fizetik ezen czivilistát. 28 év alatt többet, mint 120 milliót fizetett a magyar nemzet a czivillistához, és fizette lojali-