Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-468

4<>8. országos ülés 1895. május 1-én, szerdán. 153 ben e tilalomnak, ha nem is végleges feloldását, de bizonyos korlátozását kérte. Ennek követ­keztében hivatalbeli elődöm akként intézkedett, hogy tutaj vizsgáló-állomásokat rendszeresített és léptetett életbe. Ezek közül az első Máramaros­Szigeten múlt évi október hó 11-én kezdte meg működését, 20-án Huszton és Tisza-Ujlakon két újabb állomás lépett életbe és ennek megtörteidé után fel is oldatott a tilalom. Hogy e tilalom folytán a forgalom és köz­lekedés korlátoztatott, és ennek folytán egyesek, de különösen azok, a kiknek kereskedelmi köre épen a Tiszán lelte egyik eszközét, kárt szen­vedtek, és. azokra a közérdekből szü kséges ezen intézkedés bizonyos károsodással járt, az nagyon természetes, mert így van ez minden alkalom­mal, midőn közérdek szempontjából kell hasonló intézkedéseket életbeléptétől. Ezek alapján az interpelláló képviselő úr első kérdésére válaszom az, hogy igen is van tudomásom mindezen intézkedésekről, és hogy utólag magam is meggyőződtem ezek szüksé­gességéről és czélszerííségéről, sőt még a ta­pasztalat is a legfényesebben igazolta azoknak ezél szerűségét. A második kérdés »Ha nem lenne a bel­ügyminiszternek tudomása, szándékozik-e mind­ezekről tudomást szerezni«, önmagától elesik, mert az első kérdésre adott válaszban benn­foglal tátik erre is a válasz. A harmadik kérdésre »Ha pedig van, vagy lesz tudomása, minő lépéseket szándékozik tenni a czélból, hogy az önkibájokon kivííl, a köz­érdek szempontjából szükségesnek talált rendelet által sújtottak és vagyonúkban károsultak az őket jogosan megillető kárpótlásban részesül­hessenek* , válaszom az, hogy azon álláspontnál fogva, melyet a belügyminisztérium e tekintet­ben elfoglal, és a melyet a törvén} 7 előír, mind­azon esetekben, melyekben teljesen be van bizonyítva az, hogy az illetőknek, kik kártérí­tési követelésekkel és igényekkel lépnek fel, mert nemcsak a méltányosság, de tényleg a jogi igazság is támogatja ebbeli igényeiket, nem zárkózik el a belügyi kormányzat az elől, hogy kárpótlás nyujtassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Tény­leg kárpótlás adatott is már igen sok esetben, sőt kárpótlási eljárás most is van folyamatban. Másfelől azonban nem hallgathatom el azt, hogy igen sok helyen oly exorbitans követelésekkel léptek fel, melyek az államkincstárnak jogos érdekeit sértik. (Mozgás.) Kérem a t. házat, méltóztassék ezen vála­szomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Urányi Imre: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy mint az országos közegészségügy legfőbb őrét, a belügyminisztert nagy felelősség terheli, de tudom azt is, hogy ennek folytán a KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXV. KÖTETT. legmesszebb menő intézkedések történtek, ha valahol járvány mutatkozott. így volt ez Mára­marosmegyében is. De azért még sem tudom felfogni, hogy miért volt szükséges a tutajozás­nak az egész megye területére való beszünte­tése, mert hiszen a tutajozás a közlekedésnek épen az a módja, a melyet leginkább lehet ellenőrizni, mivel a vasúton, lóháton, a kocsin és a gyalog közlekedők épen nem ellenőrizhe­tők. Ha áll az, hogy a víz terjeszti leginkább a kolera-járványt, akkor az terjed a víz mentén magától, tekintet nélkül arra, hogy tutajoznak-e vagy sem. Én tehát a tutajozásnak teljes be­szüntetését egyáltalában nem tartom helyesnek. Megmutatta ezt a következés is, mert ezáltal nagy károk idéztettek elő. A mit a t. belügyminiszter úr szives volt felemlíteni, hogy a kik a tutajozás be­szüntetése által tetemesen károsultak, ha ki tudják mutatni, hogy csakugyan károsodtak ezen rendelet folytán, azok méltányos kárpót­lásban ' fognak részesülni, szívesen tudomásul veszem, és miután ez ügy már a nélkül is igen messze haladt és most már nagyon bajos a tényállást konstatálni, a belügyminiszter urnak válaszát tudomásul veszem, bízva abban, hogy azok, a kik csakugyan károkat szenvedtek és ezt teljes bizonysággal bebizonyítják, bizonyos mérvű kárpótlásban részestílnek. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a belügyminiszter úr válaszát: igen, vagy nem ? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik a Várady Károly képviselő úr interpellácziójára adandó válasza a belügy­miniszter urnak. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Várady Károly képviselő úr múlt évi november hóban hivatali elődömhöz interpellácziót intézett azon rendőrségi intézkedések tárgyában, me­lyeket a fővárosi államrendőrség múlt évi no­vember hó 25-én a »Pesti Napló« szerkesztő­sége előtt végbement tüntetés okozóival szemben foganatosított. A dolog röviden abból áll, hogy 1894. évi november hó 15-én este több egyetemi polgár, a kik a »Pesti Napló«-nak azon, vagy előző napi két számában megjelent czikkek által nem látták nézetüket és ízlésüket kielégítve, elhatá­rozták, hogy tüntetést rendeznek és este fél tíz órakor a »Pesti Napló« szerkesztősége előtt megjelenve, végtelen lárma és »abczug« kiáltá­sok közben a »Pesti Napló« illető számait meg­gyújtották és elégették. Ezen zajra odajött Máltás Hugó negyedik kerületi rendőrkapitány tizenkét, gyalogrendőrrel a helyssínére és az ott tettenértek közül a tün­tetés értelmi szerzőit a rendőrséghez bekísérte. 90

Next

/
Thumbnails
Contents