Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-468
154 468. országos ülés í 895. május 1-én, szerdán. Az illetőkkel szemben ezután az eljárás befejeztetett és az elsőfokú határozat másod és harmadfokban hozott határozatokkal is jóváhagyatott. Leszek tehát bátor az interpelláczió egyes pontjait felolvasva, azokra egyenkint adni meg a választ. Az első kérdés ez: (Olvassa.) »Van-e tudomása a miniszternek arról, hogy a lapok híre szerint Máltás Hugó belvárosi rendőrkapitány 1894. évi november hó 15-én esti 9 1 /* órakor 30 gyalog és 10 lovas rendőrrel hat egyetemi polgárt, névszerint Baross Jánost, Pálfy Ferenezet, Kanovics Jenőt, Kanovics Elemért, Sebesd Imrét és Deutsch Frigyest törvényellenesen letartóztatott?« Mint volt már szerencsém bevezetőleg megjegyezni, igen is van tudomásom e dologról, a mely azonban nem egészen úgy történt, a mint ezt a képviselő ár előadta ; mert tévedés van benne az időre nézve, — igaz, hogy ez csak jelentéktelen •— a mennyiben az eset nem 9 óra 16 pereskor, hanem 9 óra SO perczkor történt, és arra nézve, hogy nem 30 gyalog és 10 lovas, hanem csak 12 gyalog rendőr lépett közbe és ezek is az illetőket törvényellenesen tartóztatták le, hímem csak bekísérték őket az államrendőrségről szóló 1881 : XXL t.cz. 17. §-a értelmében. A második kérdés ez: »V<*m-e tudomása arról, hogy nevezett kapitány, a főkapitány-helyettes jóváhagyásával, a jogtalanul letartóztatott hat egyetemi polgárnak személyes szabadságát sértette meg azáltal, hogy őket, habár személyazonosságukat minden politikai pártból felajánlott országos képviselőkkel, sőt közokiratot képező leczkekönyveikkel voltak képesek és hajlandók nyomban igazolni, ennek daczára őket november 15-én esti 9 1 /* órától másnap reggel 9 x /2 óráig, tehát teljes 12 órán kérésztől, jogtalanul fogva tartotta ?« Erre nézve azt felelhetem, hogy van tudomásom arról, hogy a bekísért egyéneket másnap reggel hallgatták ki; de erre nézve a rendőrség teljesen úgy járt el, a mint erre joga van, mert az, hogy a rendőrség a bekisérteket biztosíték mellett azonnal kibocsássa, a törvénynek nem kötelező, hanem csak megengedett fakultatív rendelkezése, a mi teljesen a rendőrség belátásától és mérlegelésétől függ. A mi pedig azt illeti, hogy az illetők felajánlották leezkekönyvüket és országgyűlési képviselők jótállását: erre nézve a rendőrség hivatalos jelentése azt tartalmazza, hogy csakis egy volt, a ki leezkekönyvét felmutathatta. A harmadik kérdés ez: »Kész-e az eddigi diszkreditált rendszertől eltérőleg közmegelégedést keltő lelkiismeretességgel megvizsgálni ezen botrányos ügyet ?« Erre nézve árra alapítom válaszomat, hogy a vizsgálat megtörtént, de semmi olyan körülményt sem derített ki, a mely újabb vizsgálatot, vagy fegyelmi eljárást tenne szükségessé. A negyedik pont így szól : »Kész e a személyes szabadságukban megsértett ifjaknak törvényes elégtételt szolgáltatni az által, hogy a vétkesnek bizonyuló rendőrközegeket nemcsak fegyelmi úton szigorúan megbiintcíendi, sőt őket hivatalos hatalmukkal való visszaélés miatt a bíínfenyítő törvényszéknek is átszolgáltatja ?« Az előbbi kérdésekre adott válaszokból folyólag kijelenthetem, hogy semmiféle Oiy ténykörülményt nem találtam, mely ez eljárásra támpontot nyújtana. (Helyeslés.) Végül az ötödik pont így szól: »Hajlandó-e jelentést tenni at. háznak arról, hogy a megsértett ifjak ellen tanubizonyítékaik ledorongolásával és egyébként kézzelfogható törvénytelenséggel meghozott ítéleteket megsemmisíttette ?« E pontra nézve azt válaszolhatom, hogy azon ítélet, melyet a képviselő iir előre is jónak lát kézzelfogható törvénytelenségnek feltüntetni, már jogerőssé vált, és a pénzbüntetést megállapító határozatokat a másod, illetőleg a harmadfokú bíróság is helybenhagyta, és így ezzel az ügy be van fejezve. Kérem válaszomat tudomásul venni. (Elénk éljenzés jobbfelől.) Várady Károly: T. ház! Nem lehetek, és nem is vagyok abban a helyzetben, hogy a t. belügyminiszter úr válaszát tudomásai vegyem, mert én interpelláczióm megtételében a rendőrség által követett eljárás három fő momentumára nézve már akkor kimutattam, hogy az semmi esetre sem lehet törvényes. Már akkor kimutattam, t. ház, hogy a rendőrség eljárását és hatáskörét körülíró 1881 : XXI. törvényezikkek semmiféle szakasza nem adott ebben az esetben jogot a rendőrségnek, hogy ezeket az egyetemi polgárokat letartóztassa. Az igen t. miniszter úr válaszában csak általában hivatkozott a törvényre, de nem volt kegyes megjelölni, melyik szakasz alapján. Perczel Dezső belügyminiszter: A 17. §. b) pontja alapján! Várady Károly: Most már örvendek, hogy volt szíves erre válaszolni, mert akkor kénytelen vagyok felolvasni a 17. §-t, melyben egyáltalában semmiféle támpont nincs arra nézve, hogy ezeket le lehetett volna tartóztatni. A 17. §. azt mondja : (Olvassa.) »A fővárosi rendőrség bekísérhet: a) ha a kihágást elkövető a rendőrségi közeg részéről történt megintés
