Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-468

152 468. országos iilés|895. májusJl-én, szerdán. teni a kir. kúria itélethozási jogát, — hogy Szász Károlynak volt-e felebbezési joga vagy sem, (Ellenmondások jóbbfelőL Halljuk! Halljuk ! a szélsőbalon.) hanem abban, hogy olyan körülmények merültek fel, a melyek ezen eljárásnak — ismétlem — alkotmányellenes voltát a legnagyobb mértékben igazolták vagy legalább is valószínűvé tették. Mik a tények, t. képviselőház? Hogy nagyon röviden rámutassak erre, a tény az, hogy máit évi szeptember 7-én a Czeglédvárosi központi választmány bevette Kossuth Ferenczet a választói jegyzékbe, és hogy szeptember 10-én terjesztették fel a belügyminiszterhez az erről szóló jegyzőkönyvet. A mikor a belügyminisztériumban talán már előzetes inspirácziókra észrevették, hogy Kossuth Ferencz a választási jegyzékbe be van véve: szeptember 15-én Pestmegye főispánjától egy egészen bizalmas jellegű leírat ment az egyetlen kinevezett közigazgatási közeghez: a rendőrkapitányhoz, a kinek hatáskörébe abszolúte nem tartozik a központi választmány ügyeinek felülvizsgálata, s ez kerülő úton behatolva a levéltár helyiségeibe, az illetékes hivatalnokok mellőzésével az aktákat magához vette, és azok közííl néhányat lemásoltatott és jelentést tett a belügyminiszternek, hogy Kossuth Ferencz neve igenis benn van a lajstromban, és hogy némely szabálytalanságok történtek. Erre a belügyminiszter egy bírósági hivatalnokot, a rendőrkapitány közvetítése és pénznek nyújtása mellett, a belügyminisztériumba rendelt be, itt neki a rendőrkapitány által beszerzett követségi iratokat rendelkezésére bocsátotta és a felszerelt felebbezéssel leutazott, és Czegléd város központi választmányánál nem a saját nevében, nem propia motu, a felebbezést benyújtotta. Bocsánatot kérek, minden polgárnak meg van az a joga, hogy a maga nevében felebbezéseket csináljon, még ha hatósági közeg is, ha hivatalnok is, de hogy egy közigazgatási bírósági hivatalnok ily módon felhasználtassák a kormány czéljaira, az, t. ház, az alkotmányos közélet tisztaságába ütközik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem azt kérdezzük mi, hogy Kossuth Ferencz választói joga akkor helyesen lett-e bevéve vagy sem? A kúria mígállapította, és mi igen örülünk, hogy e tekintetbea is a központi választmány álláspontjának jogosultsága kitűnt, hanem abban találunk mi megróni valót, hogy midőn az önkormányzatnak testébe be van állítva egy kinevezett közeg, a mely az állami közigazgatás egy előhirnöke, akkor önök ezáltal megizleltetik ezen közigazgatást, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és ezzel előre jelzik, hogy az állami közigaztäs hogyan fog vezettetni. Ha az a rendőrkapitány, a kinek tiszte Ítélni közrendészeti ügyekben, kinek tiszte a polgárok bizalmát korrekt viselkedése által kinyerni, nem pedig ágensévé válni a kormánynak, hogy igy politikai czélokra felhasználtassák: ez bármennyire elvesztette is aktuális jellegét ezen kérdés azáltal, hogy Kossuth Ferencz itt a t. házban ül, helytelen, alkotmányellenes, és hogy erősebb kifejezéseket ne használjak, valami nagy mértékben nem is okos eljárás, mert az egész közönség megbotránkozását keltette fel. Mivel pedig ezen érzelmünk, hitünk és gondolkozásunk ma sem változott meg: azért nem veszem tudomásul a miniszter úr válaszát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Felteszem a kérdést. Azok, a kik a miniszter úr válaszát tudomásul veszik, kérem, álljanak fel. (Megtörténik.) A többség a választ tudomásul veszi. Következik Urányi Imre képviselő úrnak a belügyminiszterhez intézett interpellácziójára adandó válasz. (Halljuk! Halljuk!) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Urányi Imre képviselő úr múlt évi november hó 14-én egy interpelláeziót intézett a Máramarosmegyében elrendelt tutajozási tilalom tárgyában a belügyminiszterhez. Ez az interpelláczió vonatkozik azon rendelkezésre, r

melyet hivatalbeli elődöm közegészségügyi és rendészeti szempontból a koleraveszélylyel szemben úgy az 1893. évben, valamint — miután az 1894. év őszén a koleraveszély még imminensebbé kezdett válni — 1894. szeptember 9-én bocsátott ki. Átalában tudvalévő dolog, hogy a kolera terjedése leginkább a vizmentén tapasztalható. Meg van ez állapítva már nemcsak az orvosoknak, hanem a közigazgatás közegeinek tapasztalatai által i«; de igen élénken illusztrálja ezen tétel igazságát a legutóbbi időben a Tisza mentén szerzett tapasztalat, sőt a legékesebben szól e mellett az 1892. és 1893. években Hamburgban dühöngött kolera. Ezért volt tehát szükséges, hogy a belügyminiszter 1893. augusztus 11-én kibocsássa a tutajozási tilalmat, a mely október 7-ig állott fenn. Ugyanezen okból vált szükségessé az, hogy múlt év szeptember 9-én is kibocsáttassék a tutajozási tilalom, és pedig első ízben csak a Fehér- és Fekete-Tisza közötti területre egész Trebuzáig, később pedig, miután a veszély mindinkább terjedt, és mivel voltak községek, a melyekben három-négy betegedés fordult elő naponkint, szeptember 10-én az egész megye területére. Máramarosmegye alispánja szeptember 27-én előterjesztést tett a belügyminiszterhez, a mely-