Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-466

4(>6. országos ülés 1895. április 27-én,' szombaton. 137 így megzavarva, de az ethika követelményét is sértené az ily eljárás. Méltóztatnak tehát látni, hogy a megcsonkított szöveg fentartása teljesen lehetetlen; okvetlenül kibővítésre szorul, mert különben ily anomáliák jönnek létre. Egyenesen a logika követeli, hogy a főrendiházban máielfogadott szövegnek kiviteli, gyakorlati in tézkedései megtétessenek. Már most a főrendiház szövegével áll szem ben gróf Szapáry Gyula t. képviselőtársam kibővítési indítványa. 0 is elismeri tehát, hogy a főrendiház által elfogadott szöveg elszigetelten meg nem állhat, ehhez bizonyos kibővítés szükséges, mert úgy, a hogy van, a szöveg teljes lehetetlenség. Gróf Szapáry Gyula űr azonban tovább megy, mint én s mint a javaslat egész konczepcziója, mert ő az 5. §-ban a kilépés feltételeit is kimondva látja, azt mondván, hogy abban az áttérési alakszerűségek, melyek az 1868-diki törvényben vannak, ki vannak terjesztve a kilépés feltételeire is. Ezt bebizonyítanom nagyon könnyű, mert hisz ő a kormány részére csak arra kér felhatalmazást, —- ime, itt is a kifogásolt felhatalmazás eszméje, — hogy összhangba hozza az áttérési szakaszt a kilépéssel, hogy tudniillik a lelkész helyett polgári hatóságnak is van szerepe, és hogy községi bizonyítvány stb. adandó. Gróf Szapáry Gyula indítványa — erre nézve semmi kétség nem lehet — tehát teljesen a felekezeten kívülisig álláspontján áll és ennek az intézményes rendezését kivánja. Ez tiszta dolog. Ezt nem szemrehányásképen mondom. Már most vizsgáljuk, hogy az ő kibővítése helyesebb-e, vagy a képviselőház által elfogadott szöveg kihagyott szakaszai? Az alakszerűségre vonatkozó rendelkezések szempontjából az előadottak után világos, hogy a képviselőház szövege tökéletesebb, mert ha okvetlenül szükséges intézkedni, a kilépés alakszerűségeiről, — és ezt elismeri gróf Szapáry Gyula indítványa, — akkor sokkal helyesebb expressis verbis kiterjeszteni az 1868: LIV. tcz. rendelkezéseit a kilépés formaságaira, mintsem ezeket szubintelligálni az 5. § ban, mi az eredeti javaslat konczepcziójávai és szerkesztési technikájával ellenkezik 8 azután egy másik §-ban felhatalmazást kérni, — mert ismétlem, gróf Szapáry Gyula úr indítványában is megvan az a felhatalmazás, melyet Polónyi Géza képviselő úr annyira ellenzett, — hogy az áttérési szakasz összhangzásba hozassék a kilépéssel. Ennyit, az alakszerűség megállapításának igen fontos kérdéséről. De nézzük, hogy a gróf úr indítványa miben különbözik a képviselőház szövegétől a jogkövetkezmények szempontjából? T. képviselőtársam indítványa szerint a kilépő az egyháznak azon év végéig fizeti egyházi tartozását, KBPVH. NAPLÓ 1892—97. XXV. KÖTET. melyben kilépett. A képviselőház szövege szerint a kilépés évét követő harmadik év végéig fizeti az egyházi tartozást, a rendkívülieket mindig, őrig felekezeten kívüli marad. A képviselőház szövegének tartalma sokkal inkább megfelel a történelmi egyházak érdekeinek, a melyek szempontjából e rendelkezés fölvétetett. Mert miért vettük fel? Azért, hogy ha vaunak, a kik az anyagi teherviselés alóli menekülés okáért lépnek ki, a történelmi egyházak tanítói, papjai ne jussanak prekárius helyzetbe. Azt akarjuk, hogy mint minden niagantáraílatnál, itt is legyen egy bizonyos időre szóló kötelezettség az elvállalt hozzájárulási összeg további viselésére. Világos tehát, hogy a képviselőház szövege a történelmi egyházak érdekéből is sokkal előnyösebb, mint gróf Szapáry Gyula képviselő úr módosítványa. (Úgy van! jobb felől.) Azután van itt egy más lényeges különbség ; tudniillik gróf Szapáry Gyula indítványa szerint a kilépő az őt a kilépés évében terhelő egyházi tartozás összegét élte végéig tartoznék fizetni. Ez már szerfölött nagy ára a lelkiismereti szabadságnak. Ez már oly messze megy, a képviselőház szövegétől annyira eltér és auynyira diszkreditálja magának a kilépés szabadságának elvét, hogy én a magam részéről ahhoz hogy a kilépő egész életén keresztül az egyházi tartozást fizesse, melyet régi egyházának fizetett, hozzá nem járulhatok, mert hisz az; már maga is csak kompromisszum, az elvnek hátrányára szolgáló nagy konczesszió eredménye, hogy a kilépett még három évig köteles fizetni. Elismerem, hogy fontos állami érdek és a történelmi egyházak érdeke vezetett bennünket, mikor a konczesszió terére léptünk a képviselőházban. Még azt is megengedem, hogy a kilépés jogkövetkezményeit még szigorítani is lehet és szabad, van ennek több módja, de oly messze menni, hogy a kilépett egész életén keresztül fizesse azt az egyházi adót, melyet addig fizetett régi egyházának, azt majdnem az alapelv vicziálásának tartom. Összehasonlítva már most a javasolt indítványokat, és a képviselőház szövegét, odakonkludálok, hogy én az előkészítő bizottságok, a közoktatási és az igazságügyi bizottságok javaslatait fogadom el. Mind a két előkészítő bizottság javaslata lényegében teljesen egyenlő, de mivel formailag magam is helyesebbnek tartom az igazságügyi bizottságét, következőleg az igazságügyi bizottság jelentését kérném elfogadni. Gr. Szapáry Gyula t. képviselőtársam indítványát pedig kérem mellőzni. (Helyeslés a jobboldalon.) Szükséges még szólni a 26. §. visszaállításáról, a gyermekek vallására vonatkozó disz pozicziókról. Erre nézve bátor vagyok igen röís