Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-466

Jgg 466. országos ülés 1895. április 27-éu, szombaton. viden csak azt kérdezni, hogy mit követel a dolognak logikai menete? Ha a főrendiház kihagyta a felekezeten kívüliséget, természetes, hogy a felekezeten kívül állók gyermekeinek vallásáról és neveléséről diszpozicziókat nem vehetett fel; de ha a főrendiház visszaállítja a III. fejezetet, akkor én semmi ellenvetést sem tudnék tenni az ellen, hogy ugyanabban a javaslatban a felekezeten kívüliek gyermekeinek vallásáról is történjék diszpoziczió. T. ház, — és ezzel végzem hosszúra nyúlt beszédemet, — az az álláspont, melyet mi elfoglalunk, nem makacsság, az nem, a mint azt gr. Batthyány Tivadar t. képviselőtársam mondta, jusztament politika, hanem az elvek integritásához való hű ragaszkodás. (Élénk tetszés jobbfelől.) Mi a két ház közötti konfliktus megszűntetése érdekében hajlandók vagyunk minden konczessziót megtenni, mely az elvek integritását nem sérti. Az elvek integritása mellett kitartunk. Kitartunk pedig erélylyel, mert én azt hiszem, hogy ha az alapelveket feladnék, ezt nemcsak úgy fognák fel, hogy a felekezeten kívüliség van elejtve, hanem hogy maga a szabadelvű áramlat halványodott el. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Az ország, a mi hazánk még mindig egy alakuló nemzet. Ennek az alakuló nemzetnek szüksége van erre a vezérgondolatra, szüksége van erre a sarkcsillagra, a szabadelvűségre, mely előttünk ragyogjon a maga tiszta fényében, és azt elhalványodni nem engedjük. Kell, hogy a szabadelvűség továbbra is intézményeink vezérgondolata, szelleme, lelke legyen. Ajáulom az igazságügyi bizottság javaslatát elfogadásra. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: Polónyi Géza képviselő úr személyes kérdésben kivan szólani. Polónyi Géza : T. ház ! (Felkiáltások jobbfelől: Eláll! Szavazzunk!) A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr beszédének egyéb részeivel igen természetesen sem okom, sem jogom nincs foglalkozni. De a t. miniszter úr a kilépés anyagi jogkövetkezményei szempontjából egy állítást koczkáztatott velem szemben, sőt a törvényre is hivatkozott, és kedélyeskedőlegszives volt megengedni magának azt, hogy azzal vádolt, hogy én azt a törvényt vagy nem olvastam, vagy nem értem. Azon tiszteletnél fogva, a inelylyel a t.|miniszter úr iránt viseltetem, de a ház iránt tartozó kötelességemnél fogva is röviden csak annyit akarok a t. miniszter urnak mondani, hogy legyen olyan szives a konzequencziát levonni a tekintetben, hogy be legyen bizonyítva, hogy kettőnk közt melyikünk nem olvasta vagy nem érti a törvényt. Én e tekintetben döntőül mindkettőnkre nézve auktoritásnak a ház elnökét igen szívesen el fogom fogadni. T. ház! A miniszter úr azt állította, hogy a kilépettekre nézve a rendkívűlileg vállalt kiadások szempontjából és a kölcsön szempontjából állandó kötelezettséget állapít meg a törvényjavaslat s ennek támogatására felolvasta a 24. § t, mely szó szerint neki igazat ad, a mennyiben ezt mondja: (Olvassa.) »Köteles végre a kilépett az általa elhagyott felekezet iskolai vagy egyházi czéljaira fizetett, illetőleg elvállalt rendkívüli, egyszer s mindenkorra vagy időre szóló járulékokat annak az időnek a tartamára, vagy annak az összegnek az erejéig, a meddig elvállalta, a község pénztárába befizetni«. De, t. ház, ennek a pontnak egy rettentő nagy hibája van, s ez az, hogy a t. miniszter űr elfelejtette a bekezdést elolvasni, mert ezen szakasznak bevezetése így szól: (Olvassa.) »A bevett vallásfelekezetek valamelyikéből kilépett, míg valamely bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez nem csatlakozik*. Itt jön azután, hogy mire van kötelezve. Ez a kötelezettség tehát csak addig tart, míg valamely felekezetbe át nem lép. A ki tehát egy protestáns egyház templomára a kölcsönt megszavazta, de átlépett a katholikus egyházba, az azon naptól fogva egy kraiczárt fizetni nem fog. Ezt tartottam kötelességemnek megjegyezni. Kettőnk közül az, ki a törvényt nem érti, talán még sem én vagyok. Elnök! Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki szólni? Miután senkisem kíván szólani, a vitát berekesztem. Szólás joga illeti még a bizottság előadóját, ki ezen jogával élni nem kivan. A külön indítvány előadója kiván-e jogával élni? Miután nincs jelen, ő sem él jogával. Most kérek figyelmet. A kérdést következő módon fogom feltenni. Először fölteszem gr. Szapáry Gyula indítványát, mely a bizottsághoz való visszautasítást tárgyazza. Ha ez az indítvány elfogadtatik, minden további indítvány el van ejtve^ Ha ezen indítvány elvettetik, akkor fel fogom tenni a főrendiház azon módosítását, mely a második fejezet czímére vonatkozik, s mely semmi oldalról meg nem támadtatott. Ez után fel fogom tenni az igazságügyi bizottság jelentésében foglalt indítványt szavazásra, mint a mely lényegében egyezik a másik bizottság jelentésében foglalt indítványnyal. Gondolom, nem kívánja a t. ház, hogy az indítvány felolvastassák. (Nem!) Polónyi Géza: T. ház! Elnök: Mihez kivan szólni a képviselő úr ? Polónyi Géza: A kérdés feltételéhez. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Méltóztassék, elintézzük igen röviden. (Derültség a jobboldalon.) Polónyi Géza: A szavazás eredménye