Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-466
466. országos ülés 1895. vényben propagálni és elismerés által intendálni talán veszélyes nem lesz. De hogy ez nálunk, a mai viszonyok között, különösen akkor, midőn a társadalom ezen kérdésekben egyfelől nagy haboiúban van, másfelől, midőn az államot és társadalmat, rendkívüli terhek nyomják, melyek alól az egyes individuumok minden áron szabadulni kivannak, nem azért, hogy hitüket és vallásukat hagyják el, hanem hogy kiléphessenek magából abból a kötelékből, mely ezen terheket reájuk rójja, mondom, hogy ez nálunk ma helyes és okos dolog-e, erre a leghatározottabban csak az a feleletem, hogy ez sem nem helyes, sem nem okos. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Meglehet, hogy az illetők a felekezetekből ma még csak a terhek miatt lépnek ki, mert hiszen daczára azon megkötöttségnek, a mely a törvényjavaslat egyik paragrafusában le van téve — miként Polónyi Géza t. képviselőtársam a tegnapi napon arra szintén reá mutatott. Az tényleg lehetséges, hogy miként kell egy felekezetből kilépni, xigy, bogy az illető a terhektől is megszabadulhasson, — mondom tehát, bogy kilépnek csak azért, hogy a teherviseléstől megszabaduljanak. De minthogy evés közben jön meg az étvágy, ki áll jót azért, hogy ennek további fejleményei is nem lesznek és pedig nemcsak az anyagi, de az erkölcsi téren is? Ha egy valaki megbarátkozik azzal, hogy semmi oly kötelékbe nem tartozik, mely kötelékek az ő erkölcsi felfogására nyomást gyakorolnak, akkor felszabadul az egyéniség minden korlát alól, megy tovább világgá, és ha nem jut is el mindjárt az első stádiumban oda, hogy vallástalan Jegyen, eljut a későbbi stádiumokban, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) a mi pedig tényleg a társadalom és az állam alapjainak felforgatására vezethet. (Úgy van! bal felöl.) Az állam és a vallás egymásra vannak utalva, és a mikor parallel haladtak, akkor volt az állapot egészséges, mert az egyik a másiknak segítségére sietett a társadalmi rend, a társadalmi nyugalom és az állam biztosságának megvalósítása érdekében. Igenis ekkor volt az állam erős és hatalmas és nem akkor, midőn egyik a másikat szétbontani igyekezett és midőn szétszakítani iparkodott azon kötelékeket, a melyek minden államnak úgyszólván egyedüli biztonságát, egyedüli létalapját képezik. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. ház! Én azokra a jelszavakban nyilvánuló teóriákra, a melyek Magyarországon ma a kedélyeket terrorizálják, nem adtam soha semmit, nem adok ma sem. Gyengékre s azokra, a kiknek vagy akaratuk vagy belátásuk nincs, azokkal hatást gyakorolni lehet; én reám, miáprilis 27-én, szombaton. {2 1 dőu az állam és társadalom legközvetlenebb szükségeiről és azoknak megvalósításáról van szó, ilyen elméletekkel, ilyen jelszavakkal nyomást gyakorolni nem lehet. Már pedig én úgy érzem a magam részérő], hogy ha az állam a mai viszonyok közt törvényes elismerés által tért nyit arra, hogy a felekezeti kötelékekből ki lehessen bontakozni akként, hogy az azután vallástaíansággá, hi tétlenséggé fejlődhessék, ez végeredményében csak súlyos hiba lehat mind az állami, mind a vallási állapotokra. Ezért nem tudok én járulni a felekezetnélkííliségnek törvényes elismeréséhez, bár számolni kívánok a tényleges állapotokkal, a melyek fenforognak s ezért vagyok hajlandó elfogadni azon indítványt, a melyet t. képviselőtársam gr. Szapáry Gyula tett, hogy a javaslat újabb konszideráezió végett a bizottsághoz visszaútasíttassék. (Helyeslés a baloldalon.) Kettő az, t. ház, a miről a tényleges állapotokkal szemben gondoskodnunk kell. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, a mire igen t. képviselőtársam gr. Csáky Albin is tegnap ráutalt. Meg lévén ugyanis engedve a kiléphetég, kell, hogy annak gyakorlati megvalósítása is lehetővé tétessek, a mi megtörténhet azon módosítás által, a mely ha nem perfekt, javítható, s a mely azt mondja, hogy a kilépési bizonyítvány kiadásával a kilépés bevégzettnek tekintetik, a mely bizonyítványt azután az egyik vagy másik hatóságnál, a melyet rendelet megállapít, be kell mutatni azért, hogy végrehajthatóvá váljék a törvény ebeli diszpozicziója. (Helyeslés a baloldalon.) A másik szempont az állami szempont, vagyis a nyilvántartás kérdése állami érdekből, minők a katonáskodás, adózás és a közigazgatás érdeke. Ezen nyilvántartást már a tényleg létező állapotok érdekében is meg kell valósítani. (Helyeslés a baloldalon.) Lehet ennek más módja is, mint a rendelet, tudniillik, ha erről a törvényben gondoskodunk, de én ezen módot azért nem tartom logikusnak, mert ha én a felekezetnélkííliséget törvény által elismerni nem akarom, akkor annak csak egy következménye lehet, az tudniillik, hogy mindazon szükségletek és kívánalmak, melyek a tényleges állapotokkal szemben fenforognak, a végrehajtó hatalomra bizassanak. Ezt tartalmazza, t. képviselőház az a módosítvány, melyet gr. Szapáry Gyula t. képviselőtársam benyújtott. Mivel pedig az ő módosítványa azon elvi állásponttal, melyet én és t. barátaim e kérdéssel szemben már két ízben és most harmad ízben is elfoglalunk, teljesen egyezik, azzal teljesen konkurrens, mivel továbbá, ha annak a módosítványnak még további kiigazítandó részei- lennének, erre alkalmat nyujt17*
