Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-466

/ ^ 32 466. országos ülés 1895. hat a bizottsági tárgyalás; én a magam részé­ről hozzájárulok azon indítványhoz, hogy a mó­dosítványok adassanak ki a ház bizottságának a czélból, hogy a törvényjavaslatot abban az értelemben és szellemben, a mely azon módo­sítványbau foglaltatik, további megfontolás tár­gyává tegye és a háznak jelentést tegyen. T. ház! Ha a módosítványnak bizottsághoz leendő utasítása nem fogadtatnék el, akkor elvi álláspontomból kifolyólag nem szavazhatnám meg azt sem, hogy a törvényjavaslat a főrendi­házhoz abban az értelemben küldessék vissza, a mint azt a bizottság és a kormány kívánja. (Hosszas élénk helyeslés a baloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt kijelentem, hogy a val­lás és lelkiismereti szabadság elméleti és böl­cseleti fejtegetésével nem szándékozom foglal­kozni, mert hiszen ebből hőven kivettem a ré­szemet ; minthogy harmadszor tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, és valóban vagy másokat, vagy jórészben magamat kellene ismételnem, ha ezen bölcseleti vagy elméleti fejtegetésekbe |l bocsátkoznám. Mégis, mielőtt a tanácskozás tár­gyát képező főrendiházi üzenetre, s az ezzel kapcsolatos indítványokra vonatkozólag köte­lességszerfíleg álláspontomat jelezném, legyen szabad némelyeket fűznöm az ezen vita folya­mán hallott megjegyzésekhez. (Halljuk!Halljuk!) Mindenekelőtt Horánszky Nándor igen t. képviselőtársamnak arra az észrevételére, a me­lyet gr. Csáky Albin igen t. képviselőtársam beszédének kiindulási pontjára tett, mintha tudni­illik azt mondta volna, Csáky Albin képviselő úr, hogy minden felekezetenkivűlinek van val­lása, az a megjegyzésem van, hogy ebből a szempontból ö ki nem indult, ő csak arra figyel­meztetett, — és ez a tárgyalások során igen gyakran szerepelt is — hogy a felekezeten­kivűliséget azonosították a vallástalansággal. Ez két különböző dolog; soha sem állította azt senki, hogy minden felekezetenkivűlinek van valami vallása, mert hiszen lehet az minden vallás nélkül is, de az ellen igenis] tiltakozunk, hogy a felekezetenkivűliség azonosíttassék a vallástalansággal, mert ez az igazságnak egy­általán meg nem felel. Gr. Batthyány Tivadar képviselő úr pedig beszédében azt ajánlja, hogy ejtsük el egészen a harmadik fejezetet, a felekezetenkivűliséget, mert hiszen azért a nép nem lelkesedik. Miért ragaszkodunk hát ahhoz, miért tartjuk azt fenn ? Hiszen, t, ház, az a nép nem is lelke­sedhetik, mert azt alaposan félrevezették. (Moz­gás halfelöl. Úgy van! jobhfelöl.) A törvényhozás­nak, azt hiszem, egyik legszebb feladata az, hogy az előítéletekkel szembeszálljon, hogy április 27-én, szombaton. épen az előítéletek tekintetében is bizonyos felvilágosító szerepet töltsön be és a félreveze­tett közvéleményt helyes útra irányozza; (Tet­szés jdbbfelol.) azt sem tartom helyes törvény­hozási szempontnak, hogy egy törvényhozás a legalsóbb népréteg szellemi világához, esetleg felizgatott kedélyállapotához mérje az intézmé­nyek megteremtését. Ez sehol soha törvényho­zási szempont nem volt, és nem is lehet. Váj­jon hol állanánk meg legszentebb, a legéletre­valóbb intézményeink lerombolásának munkájában, ha ezt a mértéket alkalmaznék a törvényhozási intézmények megállapítására ? (Tetszés a jobb­óldalon ) De mikor oly félrevezetéssel ámítják a né­pet, — és ezt azután már széltében mondják a választókerületekben mindenütt — hogy a felekezetenkivűliség a vallástalansággal teljesen azonos, hogy az egész egyházpolitikai reform, a melyet ezen gyűjtőnév alatt ismerünk, tulajdon­képen vallásától fosztja meg a népet, továbbá pedig elkárhozással és pokollal fenyegetik a szabadelvű párt jelöltjére szavazókat, hát akkor, engedelmet kérek, ez olyan félrevezetése a nép­nek, a melyen kifejlődött hangulatra nem sza­bad alapítani azt az indítványt, hogy ejtsük el a törvényjavaslatot, én legalább a magam ré­szemről ezt teljesen indokolatlannak és elfogad­hatatlannak tartom. (Helyeslés jóbbfelől.) Hiszen, nem igen szeretek ilyet^ a házban felhozni, de egész serege van a ponyvairodalmi termékek­nek, a melyeknek egy része — most már egész pozitive tudjuk — épen papi kézből származik, ők maguk is írták, még a nevüket is kiírják, mint szerzők, e nyomorult termékekre. Hát ha például ilyeneket mondanak: »Ki ezt — tudni­illik a polgári házasságot — házasságnak el­fogadná tőle,« — Meszlény képviselő urat ez érdekelni fogja (Derültség jóbbfelől.) — »csak együttlakás lesz bizonyos időre«. (Derültség.) Meszlény Lajos: Ez a miniszter urat is érdekli! Wlassics Gyula vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: Hát persze, hogy érdekel, annyira érdekel, hogy a bűnvádi eljárást ezen tennék ellen meg is fogja indíttatni a kormány, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert nem fogja tűrni, nem tűrheti, hogy ilyenek a nép felizga­tására széltében terjesztessenek. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Vagy itt van például egy másik, (Halljuk! Halljuk!) a hol a keresztre egy kigyó vau festve, és azután az van mondva, nem olvashatom fel egészen, mert igen hosszú lenne, csak egyet idézek, ez is benne van: (Halljuk! Halljuk!) »Mégis a népeknek, kiket kigyók marnak*, tehát a kik a keresztet üldö­zik .. . (Egy hang balfelöl: Poetica licentia! De­rültség a baloldalon.) és azután így folytatja a

Next

/
Thumbnails
Contents