Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-466

466. országos ülés 1895. április 27-én, szombaton. 127 KÍSS Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Személyes kérdésben csak igen rövid megjegyzést akarok tenni. (Egy hang a baloldalon: Most jön a bűnbánat! Halljuk!) Nincs reá okom. Az, a mire én hivatkoztam, nem a folyosón, hanem bejöttünkkor sokaknak hallattára itt benn tőrtént. A mi azt illeti, hogy én, mint egyik protestáns felekezetnek lelkésze, ha a felekezetnélküliség mellett foglalnék vagy foglalok állást, azáltal adnám bizonyítékát annak, hogy a legnagyobb jezsuita vagyok, ezt a kijelentést kötelességem a maga értékére leszállítani. Könynyíí volna nekem erre csak azt válaszolnom, hogy én itt nem pap, hanem képviselő vagyok, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem ezen általános frázis alá bújni nem akarok. Én pap vagyok, és mint képviselő ezt a jelleget sem itt, sem másutt soha semmi körülmények között meg nem tagadtam, megtagadni nem fogom; azonban ágy itt, mint a szószéken és a társadalmi életben mindig a vizsgálódási és lelkiismeret azon szabadságának voltam híve, hirdetője és munkása, melyet itt beszédem végén kijelentettem. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Három évszázad küzdelme tesz a mellett tanúbizonyságot, hogy azon szegény lelkésztársaim, kik a vizsgálódási és lelkiismereti szabadságért a múltban és velem a közelebb múlt években küzdöttek, sohasem nézték egyéni hasznukat, sohasem tekintették, hogy azon egyház javára azon küzdelemből, azon alkotmányos harczból jön-e anyagi jutalom, jön-e az ennél is becsesebb hala és elismerés. (Élénk helyeslés és tetszés. Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Küzdöttek nyíltan, önzetlenül, és meg vagyok győződve, hogy míg Magyarországon az evangélium szerint reformált egyház fennáll — pedig fenn fog állni, — addig annak anyagilag szegényen díjazott papjai küzdeni fognak úgy a szószéken, mint a társadalmi élet terén, és ha ide küldi őket a nép bizalma, ezen képviselőházban is tovább folytatják a küzdelmet a vizsgálódás és lelkiismeret azon szabadságáért, mei

y győzni fog, mert annak győzni kell, minthogy az embernek vele született oly joga, (Zajos helyeslés, tetszés és taps a szélső baloldalon.) melyet földi hatalom el nem vehet, meg nem semmisíthet, (Hosszas, zajos helyeslés, tetszés és taps a szélső baloldalon.) melyet, bármely néven nevezendő pártpolitikáért feláldozni, vagy úgynevezett taktikából eltaktikázni nem fogok soha. (Többször megújuló, zajos helyeslés, éljenzés és taps a szélső bal- és jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Hévizy János jegyző: Horánszky Nándor! (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, legyenek szívesek a szónokot meghallgatni. Horánszky Nándor: T. ház! Én a magam részéről nem habozom kijelenteni azt a meggyőződésemet, hogy mindaz, a mi az egyházpolitikai kérdésekben és az arra irányuló mozgalmakban itt e házban és—fájdalom—a házon kívül is történik, történik pedig az egyik és a másik részről többé nem politika, az egyszerűen már csak lelki állapot. Lelki állapot, t. ház, azért, mert alig csalódom, ha azt hiszem, hogy az, a mi itt predominál, már csak a szenvedély, a legyürési tendenczia, (Úgy van! bilfelöl.) melylyel szemben hiábavaló minden érv, minden okoskodás és a különböző felfogások megokolásának összemérkőzése, miután itt többé nem az dönt, hogy mi a jó, mi a czélszertí, mi az állam érdekében lévő, hanem döntenek oly hatalmi szempontok, a melyek mellett épen ilyen kérdéseket megoldani a legnagyobb szerencsétlenség. (Helyeslés balfelöl.) Azért én, t. ház, a ki magamra nézve különben is mindig idegen terrénumnak tartottam az egyházpolitikai kérdéseket, mert én nem szívesen vagyok még abban a légkörben sem, melyben ily kérdések tisztán felekezeti szempontokból tárgyaltatnak, (Helyeslés.) de mert mint képviselőnek állast kell foglalnom e kérdésben is, bátor leszek inkább csak jelezni, mint fejtegetni azon nézeteket és felfogásokat, melyek engem harmadízben is arra indítanak, hogy nem magát a törvényjavaslatot, hanem annak harmadik fejezetét, a felekezetnélkííliségre vonatkozó fejezetet a magam részéről el ne fogadjam, (Helyeslés balfelöl.) Érvelésnek akkor volna csak értelme, ha azzal ezélt érni lehetne. Ez ki van zárva mindaddig, a míg a kedélyek vissza nem térnek abba a nyugodt állapotba, a mely nyugodt állapotban ily kérdéseket különösen törvényhozási szempontból tárgyalnunk kell. Épen azért tehát én részemről a lehető rövidséggel inkább csak álláspontomnak jelzésére, mint újabbi eszmecserékre, újabb vitába való átmeneteire szándékozom vállalkozni. Mielőtt azonban ezt tenném, t. ház, azt hiszem, nem követek el logikai lapszuszt, ha a tegnapi napon itt elhangzott egyik kitűnő beszédre, a gróf Csáky Albin t. képviselőtársam beszédére reflektálok. Kenektálok két szempontból, nevezetesen először azért, mert épen az a beszéd, annak a beszédnek a tartalma, az abban nyilvánuló felfogás áll legközelebb az én kiindulási pontomhoz, következőleg abból a konzequencziát a magam részére is legkönnyebben levonhatom. Eeflektálok másodszor azért, mert én nem meggyőzni, hanem védekezni óhajtok azon felfogással szemben, a mely felfogásban egy nagy tévedést látok, és a mely felfogás a t. képviselőtársam részéről is kifeje-