Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-465

á65. országos ülés 1895. április 26-án, pénteken. 117 ben négy pontba van összefoglalva. (Halljuk! | Halljuk!) Az egyik a három szentesített törvénynek a törvényben előírt időben való végrehajtása, a második, az egyházpolitikai megszavazott törvényeknek oly módon való végrehajtása, mely a felekezeti érzékenységet nem sérti. Mindaddig, mig a t. kormánytól tájékozást nem kapunk arra nézve, hogy ezt az odavetett frázist a gyakorlatban mikép fogja keresztülvinni, kénytelen vagyok ezt, hogy így mondjam, fából vaskarikának tartani, vagy ha jobban tetszik, nesze semmi, fogd meg jól-nak, mert én a magam részéről ezt megvalósíthatni egyszerűen lehetetlennek tartom. Harmadik programnipontja a kormánynak a paczifikáczió, mely már nagyon belevág a most tárgyalás alatt lévő javaslattal szemben elfoglalandó álláspontba. Épen ezen paczifikáczionális tendenczia egyik legfőbb momentuma a programmnak. A negyedik programmpont az, mely a két ház közti differenczia kiegyenlítését tűzi ki feladatúi. A paczifikácziónak igen sok módja van, a melyekre leszek bátor röviden kiterjeszkedni, van módja rátérni oly irányra, mely a két ház közötti viszályt tényleg képes kiegyenlíteni, és van módja a gyakorlatban más úton is rátérni a paczifikáczió terére. De kérdem, vájjon a t. kormány tett-e eddig csak egy lépést is a gyakorlatban arra, hogy a felizgatott kedélyeket, s a felekezeteket megnyugtassa. (Igaz! Úgy van! a baloldalon és a középen.) Találkozunk-e ezzel mindenekelőtt a kormány sajtójának eljárásában? Felszólalásom további folyamán lesz szerencsém egy szakfolyóirat egy néhány szemelvényét a t. házzal megismertetni. Ez a fővárosban megjelenő igen komoly szaklap, melynek hangjából méltóztassanak elbírálni, vájjon a kormány sajtójának tenorjában és eljárásában tényleg megtalálható-e a paczifikáczió. A vidéki szubvenczionált kormánypárti lapok hangjáról szólni sem akarok. Azok az izgatást a legnagyobb mértékben gyakorolják mind e mai napig. Vagy talán más téren méltóztatnak megnyugtató momentumokat látni a kormány eljárásában? Talán a paezifikáezióuak szolgálnak azok a választási események, melyek az egész országot felháborították a csáktornyai numero egy, a nyitrai numero kettő? Mindezek módok és eszközök, melyekkel ezt az országot meg akarják nyugtatni ? Midőn megtörténhetik az egyik választásnál, — hol egy a t. kormány egyházpolitikai programmjával egyetértő képviselőjelölt áll a kormány jelöltjével szemben — az az igen korrekt és általam helyeselt eljárás, hogy egy ellenzéki képviselő, a ki jelen volt azon a választáson, igen korrekt lojalitással nyíltan a sajtóban saját neve aláírásával kijelenti, hogy magánál a választási aktusnál a legI teljesebb pártatlanság követtetett, azután más pártbelivel szemben a különböző pártokról jelen volt képviselők épen ennek ellenkezőjét kénytelenek ismételten is referálni; e pártoskodó eljárás, t. ház, paczifikáczióra az országban bizonyára nem vezet, (ügy van! a középen és a baloldalon.) Vagy talán a t. kormány politikájának oszlopos szóvivői azok, a kik így igyekeznek a kormány paczifikáló szándókát megvalósítani az országban? Én nem merem állítani, t. képviselőház, hogy úgy van, de ha a lapoknak egybehangzó jelentése a tegnapelőtti székesfehérvári esetről a való tényállásnak megfelel, akkor bocsánatot kérek, ne méltóztassék azt mondani, hogy a liberalizmus zászlaja alatt paczifikálnak, hanem igenis a felekezeti izgalmat a legvégsőig viszik.. . (Élénk Jielyeslés a középen és a balo

1 dalon.) B. Andreánszky Gábor: Be voltak rúgva! (Derültség.) Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! Midőn paczifikáczióról és egyúttal a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényben a vallásfelekezetek egyenjogúsításáról tárgyalunk, midőn ezen törvényjavaslatnak 9. §-ában a jövőben alakulandó, tehát semmiféle történelmi múlttal, történelmi jogokkal nem bíró felekezetnek, a vallás és egyházi ügyekben az egyházi önkormányzati jogot, az alapítványok és egyéb vagyon gyűjtését és kezelését már a törvényben megadjuk, akkor kérdem, nem-e jogos felszólalásom, ha ma újból áttérek arra, hogy midőn itt az egyenjogúsításról deklamálunk, midőn az egyenjogúsítást még a jövőben alakulandó felekezetekre nézve is törvénybe akarjuk iktatni, ha most ismét kérdem az igen t. miniszter urat, mi történt az ország legrégibb keresztény egyházának, a katholikus egyház önkormányzati ügyének előbbrevitele tárgyában? (Helyeslés a középen.) Az igen t. miniszter úr is felemlítette, gondolom január 24-én mondott beszédében, hogy a katholikus autonómia létesítése tekintetében két eltérő javaslat fekszik előtte, Az egyik felfogást képviseli azon bizottságnak javaslata, a melyet tanácskozásra, véleményadásra, javaslattételre, a katholikus autonómia szervezésének módozatai iránt a minisztérium hivott egybe. Ezen bizottság, ha jól vagyok informálva, azt indítványozta, hogy a kormány tegyen egyszerűen előterjesztést ő Felségéhez, engedélyt kérve a katholikus kongressusnak az 1870—71-iki alapon való azonnali összehívására. Ezzel szemben tudtommal egy második javaslat fekszik a kormány előtt, a mely a püspöki karnak véleményét fejezi ki. A püspöki karnak ezen javaslata, úgy tudom— az igen t. miniszter úr mindenesetre rek-