Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-465

118 á65. országos ülés 1895. április 26-án, pénteken. tifikálni fog, ha helytelenül vagyok informálva — abban kulminál, hogy mielőtt a katholikus kongresszust összehívnák, neveztessék ki ő Felsége által egy nagyobb bizottság, a mely a katholikus kongresszus összehívási szervezetének módozatai tekintetében egy új szabályzatot állapítana, meg, és egyúttal — gondolom — megállapítana bizonyos irányelveket is, — inkább negatív irányban, — hogy tudniillik a katholikus kongresszus tárgyalási anyagából mi az, a mit a kormány az állam szempontjából elmellőzendőnek tart. Azt hiszem, így állott a kérdés már január 24-én, midőn az igen t. miniszter úr itt a házban e tárgyról nyilatkozott. Elmúlt azóta több mint három hónap, t. képviselőház. Az igen t. miniszter úr azt mondta, — még akkor január 24-én — hogy nincs tisztába magával, melyiket fogja a két alternatív álláspont közül elfoglalni, nem tudja egész biztosan megmondani, hogy a kongresszus azonnali összehívására nézve fog-e előterjesztést tenni vagy sem. Három hónap múlt el azóta. S az igen t. miniszter úrnak ez idő alatt bizonyára volt módjában határozni a felett, minő irányban tegyen előterjesztést ő Felségének, mert hogyha három hónap alatt nem volt módjában még csak a teendő módozatokra nézve sem határozni, akkor, természetesen feltételesen beszélve, a katholikus autonómia életbeléptetését sem a miniszter úr, sem én nem fogjuk megérni, ha a dolog ebben a tempóban halad. Én ezt a kérdést tisztán a paczifikáczió szempontjából fogom fel; meg vagyok győződve arról, hogy ha a kormány a katholikus autonómia létesítésénél az eddig máiévek hosszú sora óta gyakorolt síbolási rendszer, ide-oda tologatás és hátráltató késlekedése helyett egy oly elhatározó lépést tesz, a melyből az ország látni fogja, hogy a kormány igenis akarja az országos autonómiát létesíteni, akkor, tisztelt ház, meg vagyok győződve, hogy tényleg rátér, vagy legalább egy lépéssel megy előre az igazi paczifikáczió útján az igen t. kormány, mert igen természetes, ha látja a katholikus közvélemény, hogy a kormány az autonómia létesítését komolyau akarja, akkor figyelme is inkább ezen létesítendő intézményekre fog kiterjedni, és ennélfogva egyéb izgató momentumoktól eltereltetni. (Helyeslés a középen.) Én tehát nagyon kérem a t. kormányt, méltóztassék nyilatkozni arról, a mi az autonómia ügyében ezen három hónap alatt történt; méltóztassék végre valahára egy konkrét és kötelező nyilatkozatot tenni, hogy fogja-e, mikor és miként fogja a katholikus autonómiát létesíteni. (Helyeslés középen és a baloldalon.) Én a magam részéről nem habozom kijelenteni, hogy ha komolyan lát a kormány a dolgoknak előbbre viteléhez, szívesen belenyugszom a két propoziczió bármelyikébe, bár a magam részéről legczélszerííbbnek tartanám, ha az igen t. kormány a kongresszust 20 és annyi év után végre valahára egyszerűen összehívná. (Élénk helyeslés a középen.) És, ha már az autonómiáról szólok, méltóztassanak megengedni, hogy egy ezzel kapcsolatos kérdésről, a kongrua kérdéséről is egy pár szót mondhassak. (Halljuk/) Ha jól tudom, még báró Eötvös Lóránt t. képviselőtársam minisztersége idejében történt, legalább úgy tudom, így jelentetett itt e házban, hogy a miniszter úr előterjesztést tett ő Felségének a kongrua-beneficziumok összeírási módozatának szabályozása iránt; tehát az előzetes lépéseket megtette. Elmúltak hónapok és hónapok, de a nyilvánosság előtt az ügynek semmi komolyabb, nagyobb szabású előrehaladása nem történt, (Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter tagadólag int.) meglehet azért, hogy nagy titokban történt valami. Igen kérem a t. miniszter urat, méltóztassék a t. házat és ezen úton az ország katholikus papságát megnyugtatni arra nézve, hogy miként áll e kérdés; van-e kilátás arra, hogy legalább ezen összeírás a papi beneficziiimokra nézve minél hamarább már foganatosíttatni fog ? r Áttérve már most a kérdésnek legkonkretebb és legaktuálisabb oldalára, tudniillik a két ház közötti differencziák kiegyenlítésére, legyen szabad egész röviden utalnom arra, hogy az igen t. kormány eredetileg azon állást foglalta el, hogy ő hozzájárul minden oly indítványhoz, a mely a megnyugvást előmozdítja, a mennyiben az az elvek integritását nem sérti. A főrendiházban, tudjuk, hajlandó volt a t. minisztérium a gróf Széchényi Imre nevéhez kötött javaslatot vagy módosítványt elfogadni, a mely tegnap az igen t. miniszter úr felszólalása alkalmából köztünk egy kis szóbeszéd tárgyává is tétetett. Kötelességemnek tartottam már ennélfogva is egész röviden ezen gróf Széchényi Imre-féle módosítványra kiterjeszkedni. (Bálijuk ! Halljuk!) Miről van itt szó, t. ház! Arról, hogy most a törvényjavaslat megmondja, hogy miként kívánja a felekezetnélküliség kérdését szabályozni. Erre ő azok megnyugtatására, kik a felekezetnélkííliséget semmikép sem akarják törvénybe iktatni, indítványozta, hogy mondassák ki, hogy a kormány felhatalmaz tátik oly módon, mint neki tetszik — csupán bizonyos megszorítással — a felekezetnélküliség instituczióját rendeleti úton életbeléptetni, és azután törvényerőt adnak ezen rendeletnek, melynek