Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-465

116 465. országos ülés 1805. április 20-án, pénteken. Elnök: Kérem foglalják el helyöket, az ülést újra megnyitom. Perczel Béni jegyző: Gróf Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! Mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára áttérnék, legyen szabad egy rövid megjegyzést tennem a t. előadó uraknak, kivált Veszter Imre t. képviselő úr beszédjének egész tenorjára. Kivált az utóbbi a szabadság a polgárok egyenjogúságának magas princzipiumait hirdette. Az volt az alaphangja beszédének, hogy midőn e törvényjavaslat itt is, s a főrendiházban is keresztül akarják forszírozni, az igazi szabadság és egyenjogúság elvét akarják az életbe átvinni. Erre nekem csak a következő megjegyzésem van. A t. háznak egy tekintélyes része, kezdve Busbach képviselő úron, itt köröskörül azt hiszi, hogy ez a nagy szabadságszeretet, az egyenlőségért való az a nagy lelkesedés a t. szabadelvű párton, talán nem annyira a legbensőbb meggyőződésből, mint inkább párttaktikából jutott napvilágra. A szabadelvű párt t. szószólói itt e házban ezt persze vitatják, s azt mondják, hogy őket igenis az igazi egyenjogúság érzete vezeti, midőn a javaslatokat ily alakban intransigens módon fenn akarják tartani. Hát én kijelentem, hogy teljes mértékben el fogom hinni a t. szabadelvű párt hona fidesét, de ezt egy feltételhez fűzöm: hogy ne csak e kérdésben, hanem minden kérdésben méltóztassék a szabadság és egyenlőség intézményeit respektálni. (Űgy van! balfelöl) Igen jól méltóztatnak tudni, mire czélozok: különösen a választási szabadságra. (Élénk helyeslés a középen.) Méltóztassék az alkotmányos állam ez egyik alapvető szabadsági intézményére is kiterjesztem jogegyenlőségi érzetüket, de nemcsak itt e házban szavakkal, hanem künn a gyakorlatban az adminisztraczió teién is méltóztassék megkövetelni, hogy az állam orgánumai a szabadságot az életbe is átvigyék. Akkor majd teljesen meghajlok az önök igazi szabadságszeretete előtt. (Élénk ietsxés balfelől.) Mig azonban itt, a mikor vallási kérdésekről van szó, szabadságról, egyenlőségről, egyenjogúsításról prédikálnak, a praxisban pedig azt látjuk, hogy a midőn a hatalmi érdek megkívánja, bizony az egyenjogúsítás, a törvények egyenlő tisztelete minden polgárral szemben nem vitetik át az életbe: akkor méltóztassanak megbocsátani, ha találkoznak olyan kishitűek, a kik nem bírják ezen szabadelvűséget sem egészen készpénznek venni. Ezek előrebocsátása után méltóztassanak most már megengedni, hogy áttérjek beszédem tulajdonképi tárgyára. És itt legyen szab»d első sorban a t. házat arra emlékeztetnem, hogy midőn az egyházpolitikai javaslatokat (Halljuk! Halljuk!) először tárgyaltuk itt a házban, de aztán is, midőn ismét a főrendiházból történt v isszaküldetésük után tárgyaltuk, akkor azon eljárást méltóztatott a t. háznak követni, hogy a tárgyalásra kerülő első ilyen javaslatnál kiterjeszkedtünk az egész egyházpolitikai kérdésre, elmondtuk véleményünket, álláspontunkat az összes egymás után tárgyalás alá kerülő javaslatokra nézve, és ezt igen helyesnek tartottam, és csak sajnálhatom, ez alkalommal nem lehettünk azon szerencsés helyzetben, hogy ismét egyik javaslatnál kifejtsük az összes kérdésre vonatkozó nézeteinket és így kénytelenek vagyunk felszólalásainkat részletekbe osztani, mi által a teljes képnek megadásától némileg el vagyunk ütve. De ha méltóztatik ezt a modus procedendit választani, méltóztassék mégis megengedni, hogy ne csak szorosan a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat egyes szavai, egyes mondataira nézve nyilatkozzam, mert hisz utóvégre ezen javaslatok béltartalmára nézve nem egyszer, hanem ismételten volt alkalmunk véleményünket kifejteni. Ha meg méltóztatik engedni, és hiszem, helyeselni is fogja at. ház, most, midőn az egész országban ezen javaslatok, és a folytonos viszály a törvényhozás két háza között is már az izgatottságnak napról-napra való fokozását idézik elő, midőn ezen kérdéssel szemben állást foglalunk nemcsak a törvény egyes szavainak, hanem a kérdés különösen politikai részének és az általános paczifikáczióra való hatása szempontjából megvizsgáljam az ország politikai helyzetét, és ebből vonhassam le a magam részéről a következtetést a törvényjavaslat, illetőleg a vallásés közoktatásügyi miniszter úr javaslatával szemben saját álláspontomra, saját felfogásomra nézve. Ennélfogva méltóztatik megengedni, hogy első sorban a kérdés politikai oldalával foglalkozzam, azután rátérjek gr. Szapáry Gyula képviselőtársam indítványára, a melyet — előre is kijelentem — egész mérvében teljesen helyeslek, s ahhoz hozzá is fogok járulni. Midőn az egyházpolikai kérdések mai stádiumában a kérdés politikai oldalát, a politikai helyzetet teszem bírálat tárgyává, azt hiszem, helyesen járok el, ha a t. kormánynak az egyházpolitikai kérdésekben elfoglalt álláspontját veszem kiindulási pontúi, ráhelyezkedem a kormány programmjára e téren, hogy e programmból, melynek néhány ép most tárgyalás alatt lévő pontját teljesen helyeslem, dedukáljam, mikép vélem én a t. kormány programmjának az életben való megvalósítását keresztül vihetönek. Méltóztatnak emlékezni, hogy a t. kormánynak programmja az egyházpolitikai kérdések-