Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-465

46a. országos ülés 1895. április 26-án, pénteken. 113 lesztve sines, csekély súrlódások miatt kilép az egyházból. Hát csakugyan nem volna jogos, ha — ilyenek azután tömegesen is előfordulván — ez által nemcsak az egyháznak exisztencziája veszélyeztetnék, hanem a jogérvényesen létesített kölesön fundamentuma is megingattatnék. Ez más kérdés, t. ház! Már most méltóztassék megengedni, hogy beszédem befejezéséül, — habár rendkívül sokat lehetne e téren felhozni, — egy pár részletre még ráutalhassak. (Halljuk! Halljuk!) Beszédem befejezéséül engedje meg nekem a t. ház, hogy reasszumaljam a kérdést. (Halljuk ! Halljuk!) Kegyes elnézésüket kérem, ha azt a megjegyzést koczkáztatom, hogy a ki behatóbban nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, behatóbban nem tanulmányozta azt, annak valóban nehéz összeállítania, hogy tulaj donképen miről van szó. Keasszumáljuk tehát a kérdést. Itt van a főrendiháznak egy üzenete, egy új szövegezésével a törvényjavaslatnak. Itt van a főrendiház szövege mellett a főrendiház jegyzőkönyvének kivonata azon vegyes bizottsági ülésekről, a melyekben az eredeti törvényjavaslaton módosítások történtek, s a melyekhez a mélyen t. kormány hozzájárult. Itt van a törvényjavaslatnak eredeti szövege, itt van módosításokkal, itt van a közoktatásügyi bizottság javaslata és itt van az igazságügyi bizottság egy ezzel sajátságosan szinonim javaslata, — a mint azt majd röviden érinteni fogom — és itt van végre gr. Szapáry Gyulának egy módosítván ya

7 a mely módosítvány csak azért nem tárgyaltatik itt érdemlegesen, mert konkluzeumában azt tartalmazza, hogy a javaslat az igazságügyi bizottsághoz utasíttassák -vissza. E szerint a gr. Szapáry Gyula módosítását olybá kell tekintenem, hogy az minden egyéb határozati javaslat elfogadásával elesik, illetve azt, mint halasztó indítványt előre keli szavazás alá bocsátani, mert abban az esetben, ha az elfogadtatik

; az amúgy is új konczertáczió tárgyát kell hogy képezze. Már most, t. ház, nézzük végig a t. kormánynak ebben a kérdésben folytatott politikáját, és előttünk fog állani egy irgalmatlanul nagy khaosz, a melyből ki kell bontakozni. A kérdés csak az, hogy önöket az önök t. kormánya a helyes úton akarja-e a kibontakozás felé vinni, vagy sem? Hát, t. ház, maradjunk a felekezetnéikülíség kérdésénél, mert ez a lapis offensionis. Mi történik most? A kormány az ő eredeti javaslatába, a gyermekek vallásáról szóló javaslatba felvette azon diszpozicziókat, a melyek szüksé gesek arra, hogy a felekezeten kívül állók gyermekeire nézve és a felekezeten kívííl állóknak anyagi kötelezettségeire nézve intézkedés tétesKÉPVH. NAPLÓ 1892—97. XXV. KÖTET. sék. Már most kérdem én, t. ház, ha helyes az, hogy az állam respektálni tartozik mindenkinek vallásszabadságából folyó azon jogát, hogy felekezeten kívül álljon, honnan meríti a t. liberális bölcseség azt a jogot, hogy a felekezeten kívül álló állam nevében törvény által diszponáljon? (Mozgás jobbfelől.) Úgy-e, hogy önök a konzequeneziától máris megijednek. Önök csak az annus discretionalis elérkezésig akarják hatalmukban tartani a polgárt, azontúl nem bánják, történjék vele akármi. De, t. ház, a szabadság elméletéből nem az folyik, hogy ha öuök a nagykorú ember felett elismerik, hogy vallási kötelezettség szempontjából felette nem diszponálhatnak, hogy akkor gyermekeit spártai jog révén konfiskálják, és valamely vallás számára átadhassák. Épen ezért mondom, t. ház, azt, hogy ez az opportunizmus javaslata és nemcsak le nem rontja az elvek helyességét, hanem azzal homlokegyenest ellentétes diszpozicziókat állít fel. (Helyeslés a balés szélső haloldalon.) Önök első' sorban a gyermekek vallásáról szóló törvényben akarták ezeket a diszpozicziókat behozni, következett a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény, akkor elejtették a gyermekek vallásáról szóló törvényből ezen javaslatokat, azt mondván, hogy ezek nem oda, hanem a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvénybe tartoznak. Most pedig mit mondanak? Azt mondják: ezek a javaslatok sem a gyermekek vallásáról szóló törvénybe nem tartoznak, sem ide, hanem a 26. §. szerint a törvényesen elismerendő felekezetekhez tartozók és a felekezeten kívííl állók gyermekei felett egy külön törvényben fognak intézkedni. Már most, t. ház, ezzel szemben micsoda játékot folytatott a kormány a főrendiházban? A főrendiháznak úgynevezett hármas bizottsága belátta azt, hogyha a felekezeten kívüli állás törvénybe iktattatik, akkor lehetetlen ezen posztulátumnak törvénybe iktatását mellőzni. Mert, t. ház, azon állapotot, hogy egy 10 — 15 év múlva megalkotandó új törvény idején számtalan gyermek vallása és hovátartozandósága a magyar államban bizonytalan legyen, a főrendiház nem akarta fentartani. Ennélfogva a t. kormány hozzájárult ahhoz, hogy a gyermekek vallásáról szóló törvényből ezen szakaszok kihagyassanak, s ezen törvénybe beiktattassanak. Mostan eljön az ügy a képviselőház elé. És mi történik? A módosításokat a kormány —• cserben hagyva a főrendiházban tett nyilatkozatait — újabban kihagyja, és a törvényjavaslatot ezen módosítások kihagyásával terjeszti a képviselőház elé. Mit akar ezzel a kormány. Játékot űzzünk egymással ? Cziczázzunk a főrendiház 15