Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-465

114 465. országos ülés 1895. április 2G-áij, pénteken. és a képviselőház között? (Derültség és tetszés a baloldalon.) Mert ha a képviselőház ezen javaslatot így küldi fel a főrendiházhoz, mint a hogyan van, a legjobb esetben is az következhetik be, hogy a főrendiház előbbeni álláspontjához híven, a vegyes bizottság álláspontja szerint azon módosításokat be kell, hogy állítsa a törvényjavaslatba, s akkor nekünk lesz szerencsénk, a legjobb esetet számítva is, harmadszor e törvényjavaslathoz, a melyre nézve most már készséggel fog hozzájárulni a parlament azon pótlásokhoz, a melyeket abba most bele nem iktatunk, mert azokat a kormány elő nem terjesztette. En ebben szeretném a konzequencziákat ismerni; szeretném látni azt a következetességet, azt a politikai bölcseséget, a mely a kormánypártot vezette, hogy ezen nagy horderejű és nagy fontosságú törvényjavaslat tárgyalásánál b. Bánffy Dezső miniszterelnököt klotür alá helyezte, (Élénk derültség a baloldalon.) mert tudva levő dolog, t. ház, hogy a főrendiház egész hosszú tárgyalása alatt beszélt mindenki az egyházpolitikai dolgokról, csak a miniszterelnök úr volt az, aki egyetlen egy kedvező alkalmat sem szalasztott el arra, hogy ünnepélyesen hallgasson. (Élénk derültség a bal-és szélsőbaloldalon.) Hát, t. ház, arról a módosításról mit kelljen szólanom, mely a minisztériumnak rendelet útján akarja megadni a jogot ? Hisz erről nyilatkoztam már tegnap, de mert az igen t. miniszter úr tegnap egy példát idézett, és hivatkozott a törvénypőtló sajtóügyi rendeletre, mely szerinte is megáilapítja azt a noli me tangere-t, hogy a törvényhozás megbízásából adott rendedelet más kormány által nem változtatható, csak az egyedül helyes, . . . Wlassics Gyula vallás- és közoktatás Ügyi miniszter: Megváltoztatják nálunk! Polónyi Géza: Igen ? Hát én azt hittem, hogy az igen t. miniszter úr az igazságügyi bizottságban elfoglalt álláspontja óta még nem változott ezen kérdésben. (Élénk tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Wlassics Gyula vallás- ós közoktatásügyi miniszter: Megváltoztatják, de én azt tartom helyesnek, ha nem változtatják meg! Polónyi Géza: Ha nem változtatják meg? Bravó! Most már tisztában vagyunk. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Én meg úgy értettem, mintha az egyedül üdvözítő és olvasottságra valló tan az lenne, ha valaki az ellenkezőt vitatná. Tehát idáig jutottunk, hogy ezt szabad konczedálni. Azonban, t. ház, a magyar parlament e's alkotmány mást bizonyít, mert ezzel a joggal bőségesen éltek a kormányok. így nevezetesen csak nézze meg a t. miniszter úr, hogy a törvényhozás megbízásából alkotott sajtóügyi rendelethez hány pótrendeletet adtak ki, és a Horváth Boldizsár által kibocsátott rendeletet 1871 ben Bittó minden gond és olvasottság nélkül megmerte változtatni. (Élénk derültség a bal~ és szélső baloldalon.) T. ház ! Mi a rendeletnek soha a törvény auktoritását kölcsönözni nem akarjuk, az országot rendeletekkel kormányozni nem kívánjuk, (Zajos helyeslés a szélsőbalon.)] és a magunk részéről kötelességünk minden alkalmat arra megragadni, hogy egy ilyen ferde alkotmánytan ellen tiltakozzunk, mely lehetővé teszi azt, hogy a kormányt állítj két törvényhozó faktor között oda bíráúl, és itt megmásíthatatlan rendeletek örve és ürügye alatt miniszteri rendeletekkel kormányozzon. (Élénk helyeslés % balés szélső báloldalon.) Rendkívül sokat lehetne e kérdésről szólani, de csak egyet akarok felemlíteni a felekezetnélkűíiek jogállásáról. Hát, t. ház, a felekezetnélkfíli ember itt Magyarországon, ha ezen törvény életbe lép, a mit bátor voltam kimutatni, rettentő sok beneficziummal és boldogulást biztosító előjogokkal fog rendelkezni. Csakhogy ennek a felekezetnélküli embernek mégis egy hibája van, mert ő is ember, és megeshetik, hogy meghal. Hát, t. ház, legalább arról gondoskodjék a t. kormány, hogy hová fogjuk ezeket eltemetni, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) mert az, t. ház, nem lehet, hogy Magyarországon, a hol annyi felekezeti temető tar tátik fenn, az árok legyen egyedüli menhelye annak a boldog embernek, ki az önök protekcziója mellett az adó nem fizetés vallásáig mindent szabadon hirdethet. Ne legyenek olyan kérlelhetlenek, és gondoskodjanak róla, hogy valahol nyugvó helyet találhasson, mert ő is ember és embertáisuk. De mindenekfelett gendoskodjanak, t. ház, arról, hogy ebből a nagy egyházpolitikai harczból legalább valamit megvalósítsanak. Én, t. ház, nem tagadom, a törvényjavaslat első hat szakaszát a magyar törvényhozás örökké becses vívmányainak tekintem; hagyatéka, igazi hagyatéka az Irányi Dánielnek. És, t. ház, önök ma nem cselekedhetnek bölcsebben, mint ha lehetővé teszik azt, hogy legalább ez a hat szakasz menjen át a törvénybe és biztosíttassák. Mert az kérdezem önöktől, érdemes-e ezen általam vitatott felekezeten kivül állóság kérdése miatt a javaslatot kitenni annak, hogy az egészen dugába dőljön és visszavettessék általánosságban és véglegesen ? Hiszen ha körülnézek, t. ház, úgy látom, hogy nem csupa fiatal emberekből áll ez a képviselőház; nagyobb részük elérte azt a kort, a mely mögött az életnek hosszú,