Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-465

465. országos ülés 1895. április 26-án, pénteken. 105 felekezeti kényszernek már csak nevetséges és visszás foszlányai maradtak fenn. (Úgy van! jóbbfélöl.) Hát nem nevetséges-e, hogy az állam és az állami hatóságok valakit következetesen egy felekezethez tartozónak tekintenek, a ki nem tartozik ahhoz? Es nem visszás-e, hogy valaki, a ki egy felekezetből kilépett, ezen felekezet terhét tartozik viselni mindaddig, a mig él, holott ő nem veszi igénybe sem a felekezeti lelkész szolgálatát, sem a felekezet kulturális intézményeit ? Ily premisszák után, t. ház, és figyelembe réve azt is, hogy az a megbízás, a miről kezdetben szóltam, a t. háznak egyhangú határozatából eredt, azt gondolom, hogy képzelődés és idiologizmus nélkül lehetett feltenni, várni, remélni, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat a magyar országgyűlésen minden nehézség nélkül fog törvényerőre emelkedni. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) De hát a politikai életben is vannak csalódások; nem akarom kutatni azt, hogy a csalódás a jelen esetben miből eredt? Igen messze vinne ez engem, és talán oly dolgokat is kellene felhoznom, a melyek a jelen vita keretébe nem valók. (Halljuk! Halljuk!) De tény, s igen sajnálatos tény az, hogy daczára azoknak, a miket szerencsém volt már előbb is jelezni, e t. házban már az első tárgyalás alkalmával találkoztak egyesek, a kik ezen javaslatot sem fogadták el, de a mi még ennél is sokkal több, ezen jnvaslat az első tárgyalás alkalmával a főrendiházban még általánosságban is elvettetett. Ámde a nagy igazságokat nem lehet egy könnyen eltiporni; (Úgy van! jobbfelöl.) a nigy igazságok feltámadnak, valahányszor eltiportatnak, (Tetszés a jobb- és szélső baloldalon.) a nagy igazságok addig kopogtatnak a közélet terén és életén, a míg beeresztetnek. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) A nagy igazság, olyan," mint a nap. (Halljuk! Halljuk!) Sugarai elől el lehet menekülni, el lehet bújni; a nap sugarait a lakhelyiségekből ki lehet zárni, de a nap melege behat mindenüvé, áthat az mindent, a hol egyáltalában élet lehetséges. (Igaz! Úgy van ! jóbbfélöl.) És így történt az most is, mert ime, a második tárgyalás alkalmával a főrendiházban a törvényjavaslat általánosságban még elfogadtatott, és a főrendiház csak némileg megcsonkítva, egyes szakaszok kihagyásával küldé azt vissza a képviselőházhoz. Ezen új szituáczióban kötelességünkké válik az országgyűlés másik háza iránt tartozó tisztelettel ezen másik háznak álláspontját mérlegelni, és megvizsgálni azt, hogy az az álláspont fentartható-e, hogy az az álláspont elfogadható-e? (Halljuk! Halljuk!) Ha a főrendiháznak álláspontját közelebbről megvilágítjuk, az egyszerűen kifejezve abból KÉPVH. NAPLÓ 1892 — 97 XXV. KÖTET. áll, hogy a főrendiház, vagy inkább annak többsége, összetéveszti a vallástalanságot és hitetlenséget a felekezetnélkűliséggel. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) A főrendiház nem akar a vallástalanság és hitetlenségnek a törvényben garaneziát nyújtani, a főrendiház nem akarja a vallástalanságot és hitetlenséget propagálni az által, hogy az quázi törvénynyel elismertetik és biztosíttatik. Én, t. ház, a főrendiháznak ezen álláspontját a vallástalansággal szemben teljesen értem. Én ugyan nem tudnám megállapítani azt, — és azt hiszem, hogy kevés ember találkozik, ki ezt meg tudná állapítani — hogy a vallástalanságnak és hitetlenségnek mi a kritériuma, hogy hol kezdődik az; hisz a gyakorlati életben minduntaíanúl találhatjuk azt, hogy valaki névleg tartozik egy tényleges felekezethez, azonban semmiféle vallása nincs az illetőnek, és megfordítva van az is, hogy valaki nem tartozik felekezethez, de van mély vallásossága. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Azután azt sem tudom, hogy miből állanak azok az állami, azok a törvényhozási eszközök, melyekkel a vallástalanságot teljesen kiküszöbölni lehetne. En legalább ily eszközt nem ismerek. De azután az a vallástalanság, az a hitetlenség, a melyet most a főrendiház teljesen kizárni óhajt, vagy a melyről legalább azt hiszi, hogy teljesen kizárja, ha kihagy bizonyos szakaszokat a törvényjavaslatból, fájdalom, eddig is fennállott a felekezeti rendszer idejében, és valószínűleg továbbra is fenn fog állani. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Mindezek daczára én a főrendiháznak azon irányát és törekvését, hogy a vallástalanság törvény által ne propagáltassék, a magam részéről helyeslem. Ehhez az irányához szívesen hozzá is járulnék, de már azt sehogy sem tudom megérteni, hogy miképen lehet a felekezeten kívül állókat mind eo ipso vallástalanoknak dekretálni. (Igán! Úgy van! a jobboldalon.) Kik azok a felekezetnélkííliek ? Ha jól tudom, hét oly szekta van Magyarországon, mely nem fér be a jelenleg bevett felekezetek keretébe. (Halljuk! Halljuk!) Én ezek közül csak kettőt akarok megnevezni, melyet mindenki ismer: a nazarénusokat és a baptistákat. Én azt hiszem, hogy mindenki, ki nazarénussal vagy baptistával érintkezett és értekezett, meggyőződhetett nem arról, hogy vallástalanság vagy hitetlenség volna ezekben, de ellenkezőleg arról, hogy legnagyobb vallásosság, a legnagyobb hithűség találtatik bennök. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Kik lehetnek továbbá felekezetnélkűliek ? Azok, kik oly felekezethez tartoznak, mely a külföldön el van ismerve, de Magyarországon nem fog elismertetni. Ilyenek teszem fel az angliká14