Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-465
4*5. országos ülés 1895. is ellenzik, egy igen tekintélyes, mondhatni a nagyobb része, azt állítja, hogy a felekezetnélkűliség egyforma teljesen a vallástalansággal. Erre vonatkozólag legyen megengedve felhoznom, hogy az esetben, ha Magyarország volna az az ország, a mely minden más állam előtt, tehát azoknak élén mint első iktatná törvénybe a vallásszabadságot, akkor még elismerném ezen feltevésnek némi jogosultságát és indokoltságát ezen aggodalomnak. Ámde akkor, mikor minden művelt államban a vallásszabadság már törvénybe van iktatva, annál inkább értéktelennek tekintem ezen feltevést és indokolatlannak ezen aggodalmat, mert mindazon államok közül, a hol a vallásszabadság behozatott, még egyetlen egyben sem vezetett vallástalanságra, és sehol s?m jelentkezett a vallástalanság a vallásszabadságnak eredményekép. (Ügy van! jóbbfelöl.) Már pedig, ha ezen államokban a teljes vallásszabadságnak törvénybe iktatása sehol vallástalanságot nem idézett elő, akkor valóban nem tudom magamnak megmagyarázni, hogy miért legyen csak épen Magyarország az az ország, a melyben félni keli attól, hogy a vallásszabadságnak törvénybe iktatása más művelt államok példájától eltérő'eg veszedelmet és vallástalanságot vonna maga után. Vannak mások, t. ház, kik elismerik ugyan, hogy az eszményi felfogás logikája és a lelkiismeret elvének konzequencziája szerint a felekezetnélktíliséget kétségbevonni nem lehet, ámde a kik aggodalmat táplálnak mégis a felekezetnélküliség miatt, aggodalmat nem azért, hogy talán a nagyobb műveltséggel biró emberek a felekezetnélkfíliség álláspontjára helyezkednek, hanem a miatt, hogy a kevésbbé művelt elemek is ezen álláspontra helyezkednek, azt adván elő ezen utóbbiról, hogy ezen álláspontra helyezkedést ezeknél az erkölcsi világrenddel semmi kapcsolatban nem álló kicsinyes rugók képezik. Hát, t. ház, én elismerem, hogy a vallást vigaszul adta a gondviselés az embernek, és hogy különösen vigaszul adta a szegény és kevésbbé művelt embernek. (Bálijuk! Halljuk!) De mert épen a szegény és kevésbbé művelt elemnek adta vigaszul, állítani is merem azt, hogy sokkal erősebb kötelékek fűzik ezt a valláshoz, és mert erősebb kötelékek fűzik hozzá, kevésbbé is lehet tartani a vallástalanságtól, és azért tapasztalhatjuk, hogy mindenütt legszívósabban maradnak meg vallásuk mellett és legkevésbbé tántoríthatok meg a valóban vigaszra szorult szegények. Elismerem továbbá, t. ház, azt is, hogy a vallás az, mely az erkölcsiséghez legszorosabban kapcsolja az embert mindenütt, a hol a vallás szabad szeretetének melege hatja át a szíveket; de állítom, hogy a hol ezen érzés a ílis 26-án, pénteken. |Q| szívekben nem lakozik, ott hiányzik az erkölcsnek ama tisztasága, mely a társadalmi, állami és világi rendnek legbiztosabb támasza és talpköve. Erkölcs nélkül a vallásosságnak tisztasága nincs, és hogy a tiszta vallásosság terjeszthető legyen, ahhoz szükséges, hogy a vallásos buzgóság ne külformáiban, hanem benső értékében tartassák ébren; szükséges, hogy az indifferentizmus ne lopódzék a hivők szívébe, és hogy meg ne hidegüljön a hivők szíve. De ezt eszközölni, t. ház, nem az államnak feladata, melynek különben sincsen hatalma arra, hogy bárkit is vallásossá vagy vallástalanná tegyen; hanem igenis hivatása és feladata azoknak, a kik az egyháznak és hitnek szolgálatiban élnek. (Úgy van!) Ha ezek Krisztus isteni vallásának valódi szellemében járnak el és annak szellemében teljesítik magasztos hivatásukat és feladatukat, akkor nincs ok tartani attól, hogy az erkölcsi világrenddel semmi kapcsolatban nem álló kicsinyes rugók miatt hagyja el a kevésbbé művelt szegény nép a vigaszául szolgáló szeretetnek vallását. (Tetszés és helyeslés jobb felöl.) De ha a vallásszabadság más államokban tényleg nem eredményezett vallástaíanságot, ugyan miért eredményezne Magyarországon, a melyben ez idő szerint elég erős a hithűség minden felekezetnél. Miért hát akkor ezen félelem, és ezen félelemnél nagyobb izgalom az országban ? Hiszen ez a javaslat nem akar egyebet, mint hogy mindenki szabadon vallhasson és követhessen bármily hitet és vallást, hogyha az az állam törvényeibe, valamint a közerkölcsiség kívánalmaiba nem ütközik. Hiszen a törvényhozás nem kivan mást, mint hogy létesítse azt az intézményt, a mely már eddigelé minden művelt államban meghonosítva van, és mely mintegy folyományát, konzequencziáját és betetőzését képezi a vallás- és lelkiismereti szabadságnak. Felekezeten kívüliség nélkül pedig a vallás és lekiismereti szabadság betetőzve még nincs és e nélkül annyit tenne, hogy meg lenne ugyan engedve valakinek, hogy egy pozitív vallásból kiléphessen, de az nem lenne megengedve, hogy minden pozitív, szervezett vallásból kiléphessen. Ez nem lenne egyéb, mint békóba verés, a helyett, -hogy fölszabadíttatnék a vallásos lelkiismereti szabadság. Már pedig a főrendiház által elfogadott törvényjavaslat ilyen lenne, hogy ha bele nem illesztetnének azon szakaszok, melyek a képviselőház által elfogadott szövegből a főrendiház által kihagyva lettek. Mert lényegében s alapelveiben lenne megsértve a törvényjavaslat, ha abból a felekezetnélküliség kibagyatnék. Az mondatik, t. ház, hogy hagyja ki ezen szakaszokat a képviselőház is, és akkor helyre
