Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-464

464. országos Ülés 1895. április 25-én, osfitörtökBn. 97 kedése után a zsidó vallásra áttérni, hanem arról van szó, hogy én princzipialiter elfogadhatom-e azt, hogy a keresztség szentsége és a czirkumczizió egy. Madarász József: Ez nem ide való! Vajay István : Kérem, vallási kérdésről van szó, ha méltóztatik a törvényhozás egyik termének átalakulni zsinati teremmé, akkor ide való. Itt elvi differencziákról vau szó. A keresztény tanítás szerint a keresztség szentsége eltörulhetetlen jelleget nyom a megkeresztelt lelkébe, és a ki egyszer keresztény lett, az más vallásivá nem lehet, és ha ezt megkisérli is, akkor sem lesz egyéb — felfogásom szerint — mint egy hitehagyott keresztény. Tehát az így áttértekből a zsidó vallásnak valami nagy haszna gyakorlatilag úgy sem lenne. Neumann Ármin t. képviselő úr az áttérésre vonatkozólag megemlített egy lehetőséget és mint fenforgó gravament a zsidó vallásra nézve. Ő megfordította a tételt; azt mondta, ma fenforog a lehetőség, hogy zsidó vallású csecsemőt szülei, gyámja vagy gondnoka tudta és beleegyezése nélkül megkeresztelnek. Ezen esetnek lehetőségét én frivol ég meggondolatlan egyének részéről nem tagadom, de realitását határozottan kétségbe vonom mindaddig, ruig egy ily konkrét esettel a képviselő úr előállni nem tud. Megmondtam, hogy illetéktelen egyének részéről, mert illetékes a keresztségben csak a pap. Már pedig megvannak hitszabályaink arra nézve is, hogy kit lehet, kit szabad megkeresztelni. Tudniillik ha valakire nézve az erkölcsi bizonyosság nem forog fenn arra nézve, hogy keresztény módon fog neveltetni, azt nekünk megkeresztelni nem szabad, már pedig a szükségeseiét kivéve más nem keresztelliet, ugyancsak hitszabályaink szerint, csak a vallás szabályait ismerő pap. Tehát t. képviselőtársam ebbeli félelme és aggodalma, hogy a jelen törvényes állapotok mellett egy zsidó csecsemőt a szülők, a gyám vagy gondnok akarata és megbízása nélkül megkeresztelnek, teljesen felesleges félelem és aggodalom, igazi dajkamese, melyet hogyha felemlíteni káros nem is volt, de minden, esetre felesleges és szükségtelen volt. T. ház! Akkor, mikor t. képviselőtársam is elismeri azt, hogy a zsidók nem számítanak arra, hogy a keresztény társadalomból áttérjenek a zsidó vallásra, legalább komolyabb ok miatt nem, csak mellékczélokat említett, nem ériem a logikáját annak, hogy miért ragaszkodnak oly mereven, oly szívósan az áttérési szakaszhoz. Hiszen ha valaminek gyakorlati ezélja nincsen, akkor elméletileg kár azzal foglalkozni, és hogyha az államnak nem feladata taxativákat KÉPVH. NAPLÓ. Iö9á — 97. XXV. KÖTET. felállítani az egyes vallások milyensége és jósága felől, hanem csupán biztosítani az egyes állampolgárok részére valláskülönbség nélkül a jogegvenlőséget, hogy jogi, politikai, vagy polgári hátrányt ne szenvedjenek az egyes vallásfelekezetbeliek, akkor nem tudom megérteni, hogy miért forszíroznak oly tételt, a melynek megadása reánk nézve nagymérvű megaláztatással és hitünknek sérelmével jár. Mert egyes oly kérdések szanálásának sürgősségét, melyeket az élet gyakorlati példákkal igazolni tud, mindenesetre szivesen elismerem. De én eddigelé nem hallottam zsidó polgártársaim részérő], hogy nekik az volna a bajuk, az volna panaszuk, hogy nem szaporodnak azáltal, mert a keresztények nem térnek át az ő vallásukra. Viszont keresztény polgártársaink részéről sem hallottam azt a panaszt, hogy nekik nincsen egyéb bajuk, csak az, hogy nem lehetnek zsidókká. Ha tehát tényleg sem egyik, sem másik vallás érdeke nem követeli az áttérési szakaszt, akkor nem tudom megérteni, hogy miért akasztják meg a törvényhozás rendes folyamát és munkáját ilyen kérdésnek folytonos forszirozása által, és hogy miért fárasztják az egész országot és miért nehezítik az egészséges törvényhozási alkotásokat. Neumann Ármin t. képviselőtársam azt is mondta iménti felszólalásában, hogy a magyar zsidók képezik a magyar állameszme egyedüli képviselőit és előmozdítóit. Legyen kegyes t. képviselőtársam megengedni, hogy létezzenek e hazában még mások is, mint a magyar állameszme előmozdítói és képviselői. Neumann Ármin: Ilyen badarságot én nem mondtam! Vajay István: T. ház! Akkor, mikor arról van szó, mikor azon kérdés körűi fordul meg a vita, hogy a zsidó társadalom olvadjon bele a keresztény társadalomba, vagy megfordítva a keresztény társadalom olvadjon bele a zsidó társadalomba, azt gondolom, hogy történeti ismereteink mellett nem nehéz a választás. A mi ezer éves történetünknek első évei azt bizonyítják, hogy idejöttek eleink erre a földre az ő eredeti ősi szokásaikkal, erkölcseikkel és vallásukkal és azt tapasztalták, hogy ősi vallásukkal Európa keresztény nagy népcsaládjában az ország és állam fenmaradását nem biztosíthatják, és beolvadtak a keresztény nagy népcsaládba; vegyék zsidó polgártársaink a példát innen és ezer éves fennállásunk ünnepének küszöbén inkább ebben az irányban haladjanak, hogysem azt követeljék, hogy a keresztények legyenek zsidókká. Ezeket kívántam, t. ház, megjegyezni, kijelentvén azt, hogy az áttérési szakasz miatt a javaslathoz nem járulhatok és bizom a főrendiház - iä